Kilenc különc kosztümös film
2012.10.14. 19:28
Már egy ideje tervezem, hogy összerakok egy olyan listát nem steampunk filmekről, amelyeket mégis érdemes azért a steampunkot kedvelőknek ismerniük, mivel hogy a gőzpunkság inspirációs korszakában játszódnak. A legtöbbje elgondolkodtató, többnyire művészi darab. Reméljük a címek között kínálunk olyat is, amellett a 2012-es A holló vagy az Abraham Lincoln, a vámpírvadász dvd-jét csak bögrealátétnek "vehetjük igénybe".
A tökéletes trükk: (2006)
Erről a filmről sokan hallhattatok, már mi is írtunk róla. Mivel ez a "legmainstreamebb" az ajánlónkban, így ez került a tizedik helyre (talán, ha a listát tovább görgetitek, akkor látni fogjátok enyhén kakukktojásként). A könyv, ami alapján készült az egyik fémjelzője a teslapunknak nevezett steampunkon belüli stílusiránynak. A film azért más, mint a könyv. Igaz nem tökéletes, de van benne valami hátborzongató, amiért érdemes legalább egyszer mindenkinek megnéznie, aki rajong a XIX. század végéért, a csavaros történetvezetésért, Tesláért, David Bowie-ért és Thom Yorke muzsikájáért:
A halott ember: (1995)
Hiába láthattátok e filmet is sokan, mégse lehet csak úgy elmenni mellette, mintha sose lett volna. Egy azért, mert Jim Jarmusch neve fémjelzi. Kettő, mert Johnny Depp és Iggy Pop is szerepel benne. Három, mert a film az egyik legfurcsább XIX. századi angol költőre William Blake munkásságára reflektál. Négy, mert tiszta szimbolizmus. Öt, mert zseniális a zenéje.
Ezenkívül vizuálisan gondolkodtat el az életről, anélkül, hogy felesleges filozófiai közhelyeket hangoztatna. Annyit fűznék még hozzá, hogy beleíródott az az alternatív spleen is, amit az 1995-ös esztendő hozott a Nirvánás Curt Cobain halála után.
Piknik a függő sziklánál: (1975)
Ez az 1975-ben forgatott fantasztikus krimi a századforduló tájékán játszódik. Nem igazán tudhatjuk mi történik benne, miről szól, a jelentések többirányúak, a megfejtés többértelmű. Utólag utánaolvasva lelőhetném poénként, hogy ez egy edvárdiánus X-akták, de aki megnézi ezt az alkotást nem feltétlenül fogja ezt gondolni. A párbeszédek, a sejtelmes hangulat, a transzcendens, valami furcsa hit és a megmagyarázhatatlan fonódik össze a fehér ruhás, széles kalapos, masnis hajú lányok kirándulásában.
Türelmesebb filmnézőknek ajánlott a megtekintése. A képek és a zene által teremtett atmoszféra felejthetetlen és tökéletesen idézi vissza szinte tükrözi az ember múlt század fordulójának ráeszmélését arra, hogy nincsenek örök érvényű szabályok, receptek az életre, az "Isten halott", a pozitivizmuson túl is van még felfedezni való, valamint az igazság természetesen odaát van.
Lisztománia: (1975)
Abszolút szexmánia szintén az 1970-es évekből, természetesen Ken Russelltől, aki több izgalmas hallucinációt tett már le az asztalra (többek között a Tommy című rockoperát, a Gótika, avagy a szellem éjszakáját vagy a Salome utolsó táncát). A Lisztomániát úgy lehetne jellemezni röviden, hogy Liszt Ferenc, Berlioz, Wagner, Ringo Starr pápa és pénisz, pénisz hátán. Kemény, ironikus, odamondó, perverz: egyértelműen botrányfilm. (Csak 18 éven felülieknek !!!)
Szentivánéji szexkomédia: (1982)
Ha már szex, akkor Woody Allen. Láttátok már Woody Allent repülő biciklin? Ha nem, akkor a Szentivánéji szexkomédiában fogjátok. Élet - szex - agymenés - filozófia, minden megvan egy XIX. század végi egy hóbortos feltaláló vidéki kúriájában.
Várkastély a Kárpátokban: (1981)
Egy méltatlanul elfeledett Verne-paródia. 100%-ban steampunknak mondható, holott 1981-ben vetítették először. Sajnos mára már csak a tévés holtidőt kitöltő darabbá avanzsált csehszlovák vígjáték. Pedig csak annyi mondható róla el negatívumként, hogy talán rossz időben és rossz helyen akarta eladni Oldrich Lipsky. És most idézem a Port.hu-t, mert itt kell spoiler, ahhoz, hogy blogunk kedves olvasója is ráhangolódjon a megtekintésére:
"A gonosz báró romkastélya különféle csodaszerkentyűkkel van felszerelve: térfigyelő kamerákkal, virtuális valóság masinával stb., de az operaprimadonna menyasszonyának kiszabadításra érkező grófot semmi sem tántorítja el, hogy farkasszemet nézzen a szörnyű valósággal."
Az ígéret földje: (1975)
Kelet-Európánál maradva, de feledve a humort, egy jellegzetes és kegyetlen filmdráma következik a listában. Ez Andrej Wajda Az ígéret földje című alkotása, amelyet néha még vetít a "királyi televízió", más tévé vagy művészmozik annál kevésbé. Az ígéret földje egy kapitalizmus ellenes film, és azt mutatja be, hogy a századfordulón, hogyan darálja be az embert a pénzcsinálás mechanizmusa. Hogyan válhatunk lélektelenné és embertelenné a gazdagságtól. Durva jelenetekre számítsunk. Tizennyolcas karika előtte megérdemelt. A kosztümök nagyon közel állnak a valósághoz. Az egyik jelenetben látott XIX. századi színház felépítése és működése is, valamint, hogy valóban voltak olyan zenészek, akik fűrészen való hegedüléssel keresték a kenyerüket.
Nárcisz és Psyché: (1980)
Végre hazai vizekre eveztünk Psychével, - amely 1813-tól ível egészen 1914 -, és amit Bódy Gábor Weöres Sándor Psyché karakterének és verseskönyvének nyomán rendezett meg. Erről a filmről külön is könyvet lehetne írni, és bizony jó sok kritikus tette már boncasztalára. A legfurcsább az talán, hogy egyes magyar színészeket nem az eredeti hangjukon szólalnak meg. Más lett, mint az eredeti Weöres Sándor alkotta Psyché.... De álljon itt, amit a Port.hu-n olvasni róla: "A Weöres Sándor Psyché című verses regénye alapján készült film "fantasztikus", romantikus szerelmi vízió. Weöres irodalmi leleménye az, hogy Lónyai Erzsébet, a XVIII-XIX. század fordulójára álmodott felvilágosult költőnő és cigány-grófnő képzeletbeli történetét Ungvárnémeti Tóth László, a XIX. században valóban élt, töredékes életművű, tragikus sorsú, rövid életű tudós, költő és drámaíró alakjához kapcsolja. Kettejük szenvedélyes, beteljesületlen testvérszerelme, a női öntudatra ébredés, énkeresés, lázadás mentén a mű több mint száz éven ível át. Bódy a mitologikus tematikájú és idejű történetet sajátos dramaturgiával, különleges viziókba ágyazva "idézi meg". Hősei nem öregszenek, s a képi világ ezt a szellemtörténeti "fantasztikumot" stilizálja: az elszínezett jelenetek, az expresszionistán túlrajzolt díszletek látványként próbálják megidézni a Történelem és a Lélek szellemét, küzdelmét." Érdekessége, hogy az eredeti televízióra szánt változat több, mint öt órás és Pilinszky János költő is játszik benne.
La Comtesse di Castiglione: (2000)
A végére bizarrá avanzsált felsorolást egy 2000-ben közzétett az interneten online is megtekinthető kísérleti alkotással zárom. Magyarul a Castiglione Grófnő egy 14 perces rövidfilm meghatározhatatlan műfajban. Hátborzongató, szürreális, nehéz miközben légiesnek tűnik és még steampunk is. Castiglione grófnő egyébként a XIX. század végének egyik emblematikus figurája, aki a saját korában is múltidéző volt - az 1860-as, 1870-es években rokokóban pompázott -, hedonista, csábító hölgyemény volt, az első önfotózó, korának az egyik legszebbje, aki még titokban a történelem folyását is befolyásolta.
A lista kiegészítését kommentekben várjuk. :) Osszátok meg velünk különc kosztümös filmélményeteket!