Galvanizáljunk otthon! - egy "sátáni" könyv margójára

A hetvenes években megjelent egy könyv, amely játékos grafikákkal az akkori ifjúságot vezette be a rezezés, ezüstözés, ónozás, nikkelezés és persze a galvanizálás rejtelmeibe. Ma már hiánycikk az ilyen hasznos olvasmány. Éppen ezért mutatjuk be. Stefan Sekowski könyve ma már nem jelenhetne meg, sőt a mai viszonyok mellett valami sátáni felbujtásnak hathat a kémia gyakorlati szintű megismerése. Nehogy a fiatalok kezébe nyomja bárki is a kémcsöveket és a vegyszereket, elég oda a kamatláb és hasonló pénzügyi fogalmak túlsúlya.

Ha fellapozzuk a tartalomjegyzéket az első lapokat túlhajtva, bizony máris szíven bökhet minket a kérdés: "Igaza volt-e Faradaynek?" Húha, ha egy ilyen mondat után, aki leteszi az olvasmányt, bizony nem igazi steampunk. Ha azonban tovább forgatjuk rá kell ébrednünk, hogy a tanácsok, melyeket kapunk az ország engedély nélküli, bűnös mocsarakba kerget minket, ahol alábbszállva a pokoli bugyrokba olyasmi juthat eszünkbe, hogy a konyhánkat esetleg egy házi laborrá alakítsuk át. Ha a vágy már megvan, csak a kiábrándulás jöhet, ha eljutunk az első elektrolízisem, anód, katód és ionok, majd a "vándorlás következményeit" és a nemesfémek tulajdonságait taglaló titokzatos sorokon túlra.

MIT LEHET MEGCSINÁLNI?

1973-ban és több mint egy évtizedig a jó kémiatanoncoknak a következőket: rezezés, nikkelezés, ezüstözés, cinkezés, ónozás; vas színezése; réz, sárgaréz, bronz színezése; alumínium színezése. Akkoriban az aranyozás és a krómozás számított veszélyesnek. Ma már sajnos az összes többi is. Amit még Sekowski megvett a háztartási és vegyi áru boltokban, bádogosnál, kertészetben, fényképészeti üzletekben beszerezhető volt, az napjainkban szinte csak engedéllyel hozzáférhető és használható. Ma már az egyszerű ólomecetet sem kapni a patikákban, és ne is "álmodozzon" a "galvanizálásra" vágyó fiatal olyasmiről, mint salétromsavról vagy a lápiszról (régen pokolkő). Tehát a kérdésre a válasz: ma már legálisan szinte semmit, hacsak nem vagy vegyész.

Vajon a kémiakísérletek hiánya, de akár a természettudományok oktatás mértékének csökkentése oda vezetett, hogy e bejegyzés írója - egy átlagos húszas éveiben járó fiatal - még a leírt legegyszerűbb "recepttel" se merne próbálkozni egyedül, szakértő közreműködése nélkül. Így az "otthoni galvanizálást" napjainkban tényleg csak a hozzáértőknek és azoknak ajánljuk, akik valamilyen módon hozzá mernek nyúlni az alapanyagokhoz és kellően kísérletezőkedvűek.

A profibb steampunk kütyüzőknek, ékszerkészítőknek egy újabb univerzumot nyit meg - hacsak már nem ismerték korábban is a fémezés titkait -, hiszen végre letehetik a mindenféle hobbiboltos masszákat és tényleg igazi fémmel vonhatják be akár a polimer gyurmát vagy a gipszet is. De sose feledkezzünk meg a köpeny, szemüveg és a kesztyű használatáról, azaz a "vegyész öltözékéről", mert bizony azért a sorok között ott áll: "a kémia eléggé veszélyes".

Megjegyzendő, hogy e sátáni kézikönyv csak dúskál az aranyosabbnál aranyosabb rajzokban, ami még inkább csábítja az olvasót a belőle elsajátítható tudomány megismerésére. A könyv napjainkban is népszerű, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a fórumok szerint nagy rá a kereslet és már egy saját Facebook oldalt is kapott, igaz csak csekély számú rajongóval.