Szubjektív élménybeszámoló a képregényfesztiválról

Oké akkor most in medias res: Kora reggel keltünk testvéremmel, és rossz szokásunkhoz hűen késtünk. A belépő díj idén ötszáz forint volt. Tavaly mintha olcsóbb lett volna. Bementünk, és első látásra azt tapasztaltuk, mintha kevesebb lenne az árus. Habár lehet, hogy csak az emberek voltak sokan és ez keltette úgy a látványt, mintha kevesebb árusító asztal lenne. Lehetett kapni Lakatos István Lencsilány kötetét - és Lencsilányos pólókat is -, aminek nagyon örültünk.

Körbenéztünk, felfedeztük mi hol van, ejtettünk néhány foglyot, majd első zsákmányaink után úgy véltük ideje volna reggelizni. Kimentünk és egy szimpatikus, árnyékban lévő asztalhoz leültünk. Megettük szendvicseinket és ittunk a narancslé készletünkből, miközben a mellettünk lévő asztalhoz egy anime-s társaság telepedett le. Nem is tudtam, hogy itt is szokás a beöltözés. Átlapoztuk a Pesti Est különszámot, ami tulajdonképpen Programfüzetnek is nevezhető, hogy milyen programok várnak ránk a rendezvény keretén belül. Itt helyben három képregény rajzoló kis kiállítását vehettük szemügyre: Igor Kordej, Darko Macan és Aleksandar Zograf-ét. Gondoltam, kellene valami élmény, ezért bementünk az egylépcsős terembe megtekinteni a képeiket.

Oké akkor most in medias res: Kora reggel keltünk testvéremmel, és rossz szokásunkhoz hűen késtünk. A belépő díj idén ötszáz forint volt. Tavaly mintha olcsóbb lett volna. Bementünk, és első látásra azt tapasztaltuk, mintha kevesebb lenne az árus. Habár lehet, hogy csak az emberek voltak sokan és ez keltette úgy a látványt, mintha kevesebb árusító asztal lenne. Lehetett kapni Lakatos István Lencsilány kötetét - és Lencsilányos pólókat is -, aminek nagyon örültünk.

Körbenéztünk, felfedeztük mi hol van, ejtettünk néhány foglyot, majd első zsákmányaink után úgy véltük ideje volna reggelizni. Kimentünk és egy szimpatikus, árnyékban lévő asztalhoz leültünk. Megettük szendvicseinket és ittunk a narancslé készletünkből, miközben a mellettünk lévő asztalhoz egy anime-s társaság telepedett le. Nem is tudtam, hogy itt is szokás a beöltözés. Átlapoztuk a Pesti Est különszámot, ami tulajdonképpen Programfüzetnek is nevezhető, hogy milyen programok várnak ránk a rendezvény keretén belül. Itt helyben három képregény rajzoló kis kiállítását vehettük szemügyre: Igor Kordej, Darko Macan és Aleksandar Zograf-ét. Gondoltam, kellene valami élmény, ezért bementünk az egylépcsős terembe megtekinteni a képeiket.

Később bent felfedeztem a Nintendo Wii-s gépeket. Gondoltam, megnézem a kezelő használatát, mert ilyet még sose láttam, csak leírásból ismertem, és nagyon érdekelt, hiszen most itt állt előttem élőben egy!
Újabb lepihenésünkkor egy beszélgetésen foglaltunk helyet, mint néző. Pran Kumar Sharma indiai képregényalkotó tartott előadást, nagyon törte az angolt. Tetszett. Amennyire emlékszem, mondott egy olyat, hogy miért nem tudják az emberek úgy a képregény rajzolók neveit, mint ahogy a festők neveit. Végiggondolva szerintem nem mondott hülyeséget.
A végén kivártunk még egy tombolát ami sikertelen végetért a számunkra, majd indultunk haza. Én a magam részéről jól éreztem magam, remek képregényekkel gazdagodtam, és végre láthattam egy igazi Nintendo Wii-t, összesítve tetszett amit láttam.