Óóóóócsi csornije... Syberia I. és II.

A steampunk és kalandjáték-rajongók halmazainak metszetét jelentő népes táborban nem sok ember lehet, aki ne ismerné a Syberiát... A 2002-ben megjelent program és 2004-es folytatásána anno relatíve nagy sikert aratott, feltéve, ha sikernek nevezhetjük azt, amikor az egykor népszerű kalandjátékok műfajának koporsójából fogaskerekek kattogása hallatszik fel...

 

    

A játék sztorija alapvetően egyszerű (némi rosszmájúsággal nevezhetném klisésnek is), de jól illeszkedik teremtett világ atmoszférájához. Dióhéjban: Kate Walker a főhősnő (ez játéktörténeti dolog - a számítógépes játékok története folyamán megfigyelhetően előfordulnak "női főszereplős" és "férfi főszereplős" korszakok, e játék pont egy "női főszereplős" korszak szülötte) egy szokásos "malomkerék" ügyvédi iroda alkalmazottja, akit egy piszkos kisvárosba küldenek némi örökösödési ügy lerendezésére. Persze a dolog nem megy gördülékenyen, az örökösödés tárgyát képező automaton (mechanikus automata) gyárnak ugyanis van jogos örököse, akinek tartozkodási helyét homály fedi, így hát kezdetét veszi a hosszú nyomozás, mely pont kitölti a játék első részét... A második részben az lesz a célunk, hogy hű társainkkal (...) eljussunk Syberia-ba, ahol egy rejtett helyen a legende szerint még léteznek élő mammutok... (A két játék együtt játszandó, mert a sztori összefonódik, az első rész "befejezetlen" a második nélkül, a második meg a "levegőben lóg", ha nem játszottunk az elsővel.)

 

 

A főhősnő karaktere jelenti talán a játék egyetlen jellemfejlődését. Kezdetekben, még gyakran hívják mobiltelefonján (talán a játék egyetlen "hi-tech" szerkezete), sürgetik, ám később egyre ritkulnak a hívások, eltávolodik a modern világ és a főhősnő is eltávolodik a modern világtól: kilép a rohanásból, csak hogy egy "bolond" ember gyermekkori álmát hajkurászhassa, de szentül hiszi, hogy ez igenis lehet akkora cél, amiért érdemes áldozatot hozni...

A Syberia világát és történetét Benoît Sokal alkotta meg, aki egy belga képregényrajzoló, legismertebb műve egy noir hangulatú képregény - na és persze a Syberia. A játék összességében eklektikus, de minden nagyobb helyszínnek (városnak) megvan a sajátságos irányzata, egy sajátságos látvány és hangulat. Például az első helyszín, Valadilène fura montázsa a francia szecessziónak (Art Nouveau) és a lassan rohadó, rozsdásodó mechanikus gépezeteknek... E mechanikus szerkezetek - automatonok képezik szinte a játék egyetlen állandóságát; ahány helyszín annyi féle csodás automaton: szórakoztató mechanikus lovak, automaton gyár, masiniszta automaton "android", léghajó, óriási kommunista bányászautomaton és a kedvencem az óramű által vezérelt (felhúzható) mozdony. Maga a játékmenet is rengetegszer automaton központú: sokszor egy halom fogaskerék és rugó felhasználásával kell megjavítani a már rég elromlott, berozsdásodott automatonokat. Az ilyen fejtörők (puzzle) szerencsére általában elég hamar megoldhatóak és nem okoznak túl sok frusztrációt az embernek, bár azért találkoztam egy két nehézkes és nem triviális megoldással, de szerencsére soha nem az élvezeti érték rovására. (A játék magyar végigjátszása természetesen megtalálható a neten!)

A játék grafikája kiváló, a képek gyönyörűek, jól átadják az atmoszférát, a hátterek kézzel készültek és tökéletesen megfelelnek a mai elvárásoknak is - személy szerint én sajnálom, hogy kihalnak a játékokból a kézzel készült, előre renderelt/festett háttérerek... A mozgó figurák valósidejű 3D rendereltek de szerencsére elég jól illeszkednek a rajzolt háttérhez. Az animációk talán mai szemmel nézve kicsit "furák" (karót nyelt effektus?), de akkoriban teljesen megfelelőek voltak. A játék bizonyos pillanataiban előre renderelt átvezető "mozik" játszódnak le, talán ezek lógnak ki legjobban az összképből, bár a játékmenet miatt az ember mindig örül ezeknek, hiszen sokszor ezek az átvezetők a jól megoldott feladat "jutalmai".

 

 

 

 

A játék hangja kiváló, a háttérzenét stílszerűen általában vonósnégyes szolgáltatja. Pár kivétellel, köztük az egyik legjobb Очи чёрные (Ochi chyornye - Dark Eyes) feldolgozással, énekhangra és hulladék-orgonára (természetesen automaton orgonistával.)
Ezt be is szúrom mert látni-hallani érdemes:

 

 

  

Összefoglalva a Syberia I-II (mert ahogy írtam, a két játék együtt játszandó végig, ugyanis a sztori közvetlenül folytatódik az egyikből a másikba!) minden kalandjáték-rajongónak és minden steampunk fannak kötelező (metszetből így lesz unió). A játék magyarítása is kering az interneten, amely ha az animációkat és a hangokat nem is, de a feliratokat és a feliratozást magyarítja, így az angol nyelvvel rossz viszonyban állók sem maradnak élmény nélkül.  És ahol letölthetitek a játék demóját: link.

Syberia a wikipedián

Syberia teszt PC GURU - "Okosabb ovisok is elkezdhetik"