Delacroix hatása a divatban. James Broadhurst a romantikus francia szabadságeszményt formázta divatfotók ihletőanyagává. Így született meg a La Liberté fotósorozat egy ártatlan tekintetű szőke hölgy, Eva által, aki a francia zászlóba bújás mellett izgalmas huszárszerelésben és egy fekete Belle Époque-ot idéző egyberuhában is kacérkodik.

Május első szombatján végre bemutatta a BBC a Doctor Who (magyarul: Ki vagy doki?) című sorozat, trailerek és a fényképek által igen ígéretesnek tűnő The  Crimson Horror című epizódját. Már a cím is érdeklődésre serkentő, amolyan "cseresznyésen": édesen-keserűen, a szájpadláson morzsolgatható két szó. 

A brit tévétársaság elég hamar leküldte a sorozatról az infókat a rajongókat, így a The Crimson Horrorra jó pár hete készültem, mivel egyértelmű volt, hogy a ruhák alapján valamikor 1880-as, 1890-es években fog játszódni. A stáb 1893-ra lőtte végül a pontos időpontot. Meglepetésemre ezúttal nem csak egy vázlatos korhűségre törekedtek, hanem egy egészen életszerű és a pozitivizmust groteszkül beállító korrekt karikatúrát is festettek a korszakról, ami nagyon nagy pont a sorozat készítőinek.

Dr. Leslie Aromótól kaptunk gyönyörű anyacsavaros szíveket. Hármat mutatunk meg belőlük nektek. Két vöröset textíliásat és egy arany hatásút. Nagyon szépen köszönjük neki a képeket!

Boldog Anyák napját kívánunk!

Sokszor emlegetjük: "a farmer örök". De pontosabban mit is értünk ez alatt? Miért gondoljuk öröknek, amikor a farmernadrág csak a XX. század végén kezdte meg hódító útját. Persze, mindenhez viselhető, de azért számos sztereotípiával találkozunk vele szemben. A farmert amennyire éltetik annyira nyomasztják is a tabuk: nem illik felvenni ünnepi öltözékként, "nehogy felvedd állásinterjúra", csak hétköznapokra való, a farmer a szegények öltözéke stb.. 

Az anyag útjára ruhadarabként persze a cowboynadrágként gondolunk, mint ami a szabadság megtestesítője és a klasszikus Jacob Davis - Levi Strauss - majd ikonikus Levi's - nadrágként gondolunk, holott a szövet ruhaként való használata, ráadásul az indigókéké egészen a XVI. századig nyúlik vissza.

Tessék csak nézni milyen vagány ezt a XVII. századi európai kisember farmerdzsekiben. A fiú alatt található kép alapján viszont kiderül, hogy a korszakból azért nem maradtak ránk ilyen kék farmerek. Valóban a szegények öltözéke volt strapabírósága miatt, és bizony a kevésbé pénzesebbek ruháikat rongyosodásig viselték.

"Misztikus gyerek", majd megtört tinédzser, aki "félgőzzel" tanulta a matematikát. Kipróbálta az olajfestést, képregényrajzolást, domborműkészítést, majd a tisztán három dimenziós formaalkotásban teljesedett ki művészete. Szerinte egész életünket áthatja a technológia, ezt a gondolatot, pedig a fogaskerekek, dugattyúk és integrált áramkörök által irányított biológiai szervezetek szoborba foglalásával fejezi ki Pierre Matter, akinek az alkotásaira őszinte ámulattal mondhatjuk, hogy elképesztőek és nem csak átvitt értelemben hatalmasak.

Matter kedvenc anyaga a réz, bronz, acél és természetesen a fa. Ezeket játszi könnyedséggel dolgozza fel, hogy belőlük furcsa fantáziájának biomechanikai álmait valósággá tegye. Az állatok szervezetének felépítését nemcsak leutánozza, hanem tovább és építi szürreális módon, elnyújtva, csavarva, a méretarányokat torzítva. Néhány alkotásában az ember is megjelenik. A Matter bronzos álmaitól elidegenedve műanyag, giccses, pink mázban. A szobrász számára nincs tabu, nemcsak a meztelen női testet, csókolózást, a születést, de még még a szexuális aktust is feldolgozza.

Vigyázat, az állati képek között felnőtt tartalom is felbukkan!