Kirándulás egy kísértetfalu kriptájához

Kísértetfalu, kísértetfalu, mit is jelent ez a szó... Sokaknak lehet, hogy szellemekkel teli falusi tájak jutnak eszébe, mi a kísértetfalu kifejezésen egy olyan kis falut értünk, amely egy bizonyos időkben lakott és látogatott volt, majd teljesen elnéptelenedett.

Jásztelekpuszta ma Magyarországon egy ilyen kísértetfalu, amely a XIX. században még teljében virágzott a Benyovszky család birtokának tekintve, majd az I. világháború után időkben, ahogy a helyi uraság Benyovszky Emánuel - a madagaszkári király testvérének a dédunokájának - 1920-as (vagy 1922-es?) öngyilkossága sötét árnyékot vetett a falura, úgy kezdett az elnéptelenedni a század második felére, úgy vált alig lakottá, míg végül ma már csak a szomszéd faluból származó öregek látogatják a megmaradt temetőt.

A tragikus sorsú Benyovszky Emánuel,
aki önkezével vettet véget életének 1920-ban vagy (1922-ben?),
az utolsó jásztelekpusztai Benyovszky

Valamikor itt lakott Petőfi egyik katonabarátjának a rokonsága, és valamikor gyönyörű lehetett az erdővel körbeölelt kis település, aminek ma már nyomát se látni.

Kicsit gondolkodóba ejtett, megosszam-e a faluról vonatkozó adatokat, illetve elmeséljem-e, hogy hogyan lehet odajutni, mivel ma vannak, akik kevésbé tisztelettel közelítenék meg a helyszínt, de mivel olyannyira elhagyatott és elhanyagolt területről van szó, amelynek megtalálásához igazi helyismeret és elszántság kell, hogy így mégis csak meg merem osztani, hogy mi miként találtunk oda, mit találtunk, és mit fotóztunk le és mégis milyen érzés volt egy ilyen helyen járni, ahol valaha emberek éltek, de ma már abszolút a természet az úr.

Az igazi visszatartó erőt a pontos helyszín megosztása iránt eddig egy helyi "horror legenda" jelentette, melyre egy fórumon bukkantam. Eszerint 1956-ban egy iskolai csapat kifosztotta a Benyovszkyak jásztelekpusztai kriptáját, hogy az egyik tanár koponyát gyűjtsön belőle. Az ott talált csontokat a fiatalok és az említett tanár konzerves dobozokban főzték ki.

Hogy ebből a történetből mi az igazság, azt nem tudom. Az biztos, hogy a kriptát már valóban kifosztották, és sajnos az épületet már a műemlékvédelem sem illeti meg az 1990-es évektől, mivel úgy ítélték meg túl sokba kerülne a fenntartása. Így Jásztelekpuszta az enyészetté lett, hiába kérték a eredetileg az egykor ott élő Benyovszkyak, hogy a közeli falvakból gondoskodjanak legalább a kripta állagának és a közeli sírok fenntartásáról. Jásztelekpuszta emlékének őrzéséről egyedül a helytörténet iránt érdeklődők gondoskodnak (lásd. Rétsági Hangadó számai)

Jásztelekpuszta Nógrád megyében található egy kisebb kirándulásnyira a legközelebbi lakott településtől Rétságtól. Mi is innen közelítettük meg, méhésztelep, bodzák, akácosok és szántóföldek mellett elhaladva.

Addig-addig mentünk, amíg végre a Száraz pataknak nevezett kis csobogóhoz érkeztük. Nem száraz, főleg békák és gyíkok lakják.

Izgalmas kis mikrofauna lehet biológusok számára. Ha már itt vagyunk, és átkelünk a patakon, már nem is vagyunk olyan messze célunktól. A Google Mapson Jásztelekpuszta nem létezik, annál inkább él a neten a falu, valami fiktív társkeresőoldalon - "korunk abszurditása" -. A Geody-n mégis egy megjelölésre bukkantunk, amely alapján elindulhattunk megkeresni a nyomokat.

Íme, felnagyításra szorul:

Jásztelekpuszta:

A helyszín megtalálását egy másik blogbejegyzés is segítette, mely Galo blogjából származik. Itt a fotók nyomán követhető az út is, amely segítségével a kúthoz, a házmaradványokhoz - sokszor egy-egy csempedarab, régi téglák, fadarabok, cserepek - és a temetőhöz eljuthatunk.

Mi kétszer indultunk el, és másodjára jártunk sikerrel, mivel nyáron az aljnövényzet burjánzása miatt lényegében a helyszín valóban az erdő védelmébe vonul, és majdnem, hogy GPS-re van szükség a megtalálásához.

Nem nagyon kockáztattunk, hogy árkon-bokron át vágjunk, így az egyik vadászles szolgáltatott nekünk támpontot, majd pedig egy ösvény a Száraz-patakon újra túl, mely végig embermagasságú fűvel és cserjéssel tette utunkat olyanná, mintha a növényzetben úsznánk, és a csalánostól alig kapnánk levegőt.

Az "ösvény", bizony fel kell ruházkodni előre, ha nem télen vágunk neki az útnak

A szerencse is igen kellett, hogy rátaláljunk az egykori kút maradványára, majd attól ellenkező irányban megmásszunk egy kisebb lejtőt, ahol végül ráleltünk a kriptára.

A homlokzat messzebbről

A klasszikus stílusú homlokzat az, ami először a látogatónak feltűnik. Messzebbről az épület jobb állapotúnak látszódik. Az egyik falat teljesen megbontották, valószínűleg a még mindig jó minőségű, címeres váci tégla miatt. A falmaradványt látva, komolyan eszembe ötlött: vajon hány olyan ember Magyarországon, akinek lelke és gusztusa van egy kripta tégláját dísztéglaként a kandallójába építeni? Biztosan van, aki lelkiismeret nélkül hazavisz egy-egy ilyen téglát, Komolyabb etikai fejtegetésekbe itt nem térnék ki. Erről mindenki gondolkozzon el maga, illetve alul ilyen gondolatok és viták megosztására szolgál a kommentelési lehetőség...

Az említett téglák. Gyönyörűek és kegyeleti értékük is van.

A kripta mélye még a tavalyi lombkoronákat rejti, belsejébe lelátni nincs igazán lehetőség, de nem is volt hozzá merészségünk letekinteni oda, hisz akik még ott aludják örök álmukat, aludják azt békében. A már említett Galo képes beszámolójának ellenében, mi már azt fedeztük föl, hogy hiányzik onnan egy kőkereszt maradvány. (Galo blogjában a fotón még látszik)

A kripta lejárata

Minket már ez a látvány fogadott.

A vakolat mindenütt pereg, az épületmaradványról már hiányzik a címer és a homlokzatról a tábla, mely feltüntetné, hogy ez a Benyovszkyak kriptája, és kit temettek el ide. 

Az élet itt a minden befedő növényzetben, a csigákban és az egyik téglára felrakott madárfészekben jelenik meg. Nem kell sok idő - talán csak ötven év, vagy még annyi sem -, amikor az épület teljesen összeomlik, és a földdel lesz egyenlő.

A muemlekem.hu oldalán az egyik fotó alatt csak annyit olvasni "Nyoma is alig van." Pedig igen érdekes lehetett valamikor fénykorában ez a kis erdei falucska, a maga XIX. századi "pompájában", ahogy a falusi földúton berobogott ide a főúri hintó, miközben a legtöbben volt hogy cipő nélkül jártak, a hölgyek pedig hatalmas hajfonatokat viseltek.

Emánuel legendája pedig beindítja a fantáziát. Vajon, miért vetett véget életének, megmérgezték vagy esetleg túlzottan is fájt neki a legkisebb rokon a 13 éves Emánuel 1913-ban történt játékpisztoly általi halála, és mindez mennyiben járult hozzá a falu elhagyatottságához? Kérdések, amelyekre a válasz levéltárakban és könyvtárakban rejlik. Vagy ki tudja? Lehet, hogy az egyik régiségvásár ócska piaci fémvázas asztalán egy poros szovjet kitüntetés mellett...

Hivatkozások:

Egy elfeledett település nyomában (Galo)

Térkép Jásztelekpusztához (Geody)

Műemlékem.hu

Rétsági fórum

Rétság.hu

Nevezetes személyiségek Jásztelekpusztáról

A Benyovszkyak története

Kirándulás Jásztelekpusztára (Rétság.net)

(Megjegyzés: Cikkünk a múlt - főleg a XIX. század - iránti megszállottsággal magyarázható ezúttal és nem steampunk motivációval, de mivel a téma elég érdekes úgy gondoljuk, hogy az utóbbi tény kárpótolja a kedves olvasót. :))

-----------
fotók:

Benyovszky Emánuel arcképe - Rétság.net

Németh Roland - NoviNowotny