Tovább dübörög a gépezet - Gépjárómű kritika

Ajánlót már közzétettünk itt a blogon, korábban. Nehezen lehet úgy beszélni a történetről, hogy a fordulatokat ne áruljam el. Éppen ezért figyelmeztetünk az esetleges spoilerveszélyre, ha nem zavarnak a spoilerek, olvasd a cikket tovább.

A Gépjárómű Buda Dénes grafikus füzetes sorozatos megjelenésre építő szerzői kiadású képregénye, melynek borítója (borítói) nem sokat árul(nak) el elsőre beltartalomról, csak azt, hogy magyaros és steampunk, igen kidolgozott. A jelen trendeknek megfelelően már ez is éppen elég sokaknak, hogy belelapozzanak, így hát tegyünk így lapozzunk bele.

Adott tehát egy 19. század, ahol másképp alakultak és alakulnak a történelem fontosabb eseményei. Azt már néhány oldal után világosan látni, hogy ez a század a mi valóságunkhoz képes jóval fejlettebb, technológiai értelemben, még akkor is ha gőz és szén alapú. 

Maguk az emberek többsége a kornak megfelelően öltözik és az épületek sem térnek el a korszaktól. Azonban már a traktor és a motorkerékpár, nem szólva az egyéb járművekről, illetve magáról a gépjáróműről, már jóval látványosabb. Személy szerint furcsa, hogy az osztrák hatóság emberei inkább poroszos, sőt, már majdhogynem Harmadik birodalombeli ruhákat viselnek. A hangulathoz jobban illeszkedik, hiszen egy jóformán agresszióra épülő diktatúrát kell fenntartaniuk. Ugyanígy a hadi eszközökben is érezni némi poroszos, németes hatást, bár ezek függvényében ez elnézhető, még illik is ide. 

A történet óvatosan, de jól érezhetően adagolja a titokzatosságot. Bár úgy érezzük eleinte, hogy komoly információkat "kotyognak" el a szereplők, de már az első fejezet vége felé rá kell ébrednünk, még csupán a felszínt kapargatjuk. Amit elsőre is egyértelműen lehet látni, az egy bosszúhadjárat a tékozló fiú részéről, aki bátyja gyilkosainak nyomába ered. Itt ér véget az első fejezet.

A második fejezet azzal indít, hogy Veress Feri hogyan találja meg az elkövetőket, illetve azokat, akiknek bármi közük lehet a gyilkossághoz. A helyzet azonban tovább bonyolódik a császár érkezésével, egy háttérben megbúvó lázadás rémképével, no és természetesen a Fekete kéz ténykedésével, mely utóbbiból már többet láthatunk, de érdemi információt csak a fejezet végén tudunk meg róla, nem is túl sokat. Az események közép tájon megsűrűsödnek és ezek az oldalak mindössze néhány perc eseményét mondják el. Sok minden történik, rövid idő alatt, valamelyest többet is tudunk meg, csakhogy ezek az információ morzsák éppen csak ahhoz elegendőek, hogy az érdeklődésünk fokozzák, ugyanakkor még több kérdéssel szögezzenek minket a történethez. 

Ki csoda a Fekete kéz? 
Ki ötölte ki a rejtett fegyvereket? 
Hogyan működik és miért a Gépjárómű? 
Mi lesz Matildával és Ferivel? 
Vajon az államhatalom hogyan birkózik meg az eseményekkel? 
Mit kell elrejteni 25 méternyi vasbeton alá? 

Ilyesmi kérdések merülhetnek fel az emberben az első két fejezet után. Az Olvasó pedig csak reméli, hogy a történet továbbra is érdekfeszítően és teljes gőzzel halad tovább, olykor azért válaszokat is adagolva, netán "megsorozva" minket. 

Külalakjában a Gépjárómű a 1970-es évek magyar képregény grafikáit idézi. A részletek gazdagon kidolgozottak. Stílusában tekintve eklektikus. A tipográfia ügyesen kivitelezett és jól illeszkedik a grafikai "tálaláshoz". A karakterek anatómiáját tekintve jellemző a 19. századi fotók, grafikák inspiráló hatása. Matilda hátsó és elülső felének mindennemű megrajzolása a férfiak fantáziájának kedvez, főleg, amikor a hősnő akcióba lép.

Összességében, gazdag grafikájú, akciódús történettel. Ha Ferenc Jóskát nem láttad még agitátorként, akkor mindenképpen lapozd bele! A fentebb megfogalmazott kérdésekre, reméljük a további fejezetekben találunk választ. Elsősorban azoknak ajánljuk, akik kedvelték az 1970-es évek magyar képregényeinek grafikai világát és szeretnének egy szórakoztató technikaorientált akciótörténetet olvasni egy alternatív Osztrák-Magyar Monarchia diktatórikus káoszából.