Steampunk forradalom - 2106

Tavaly a Jövőfeltaláló pályázatra érkezett egy ígéretes ötletű naplószerű irodalmi alkotás, amely október 23. miatt lehet aktuális, és most ezért meg is osztjuk. Igaz a blogunk eredetileg nem közölne novellákat, de az ünnepnap miatt most ezt a kitételt 24 órára elfelejtjük. A novella Kovács Imre alkotása, akit az 1956-os naplók és vallomások sokadalma ihlethetett meg, és ezért 1956-ot egy alternatív steampunk világba helyezte fiktív és szubjektív élménybeszámolóba öntve.

Ravadits Kornél: Budapest Fantasy Panorama (2006)

STEAMPUNK FORRADALOM - 2106

Október 21: Ma végre kicsit be tudtam járni szobatársammal, Bélával Budapestet. Két hónap folyamatos tanulás után megérdemlem. Nem is értem, hogy gondolhatták 50 évvel ez előtt, hogy ha mindenkinek megnövelik az agykapacitását majd könnyebb lesz az élet (ugye mindenki tuja kis szerkezet a tarkón, tű beszúr, befecskendezés), dehogy lesz az, ugyan úgy kell gürizni csak annyi különbséggel, hogy mindezt tudjuk, látszik, hogy az agyuk kb. 10%-át használták. A kettes libegővel indítottuk az utat, mert az felmegy a Parlamentig. Már láttam, de akkor még nem lebegett. Hatalmas ballonok vannak az alján és pár rakéta az oldalán, amivel tud mozogni. Meglepően meleg van már egy hete, így beültünk egy kocsmába ahol be is fejeződött a körút.

Október 22: Bár csak feltaláltak volna valamit másnaposság ellen.

Október 23: Nem számítottam rá, hogy ilyen mozgalmas napom. 10-kor elindultam az utazócső rendszer avatására. Evidens volt, hogy az étel és a csomagok után embereket is fog szállítani a gőz ereje. Hol is tartanánk nélküle. Még csak ki se próbálhattam, amikor több ezres tömeget pillantottam meg. Béla beszélt valamiféle tüntetésről, de nem igazán figyeltem rá nem is tartottam fontosnak lejegyezni. Mint megtudtam a kommunista rezsim elleni tüntetésre igyekeztek nem is haboztam hozzájuk verődtem és ismerős arcot kerestem a tömegben. Velük tartottam, a Bem-szoborhoz ahol a követeléseket, a Nemzeti Dalt és verseket olvastak fel. Utunk a Margit hídon át a Parlamenthez vezetett. Itt XY helyett YX!!!-et követeltük államfőnek először libegő vitte az embereket majd leengedték inkább nehogy valaki leessen. Legalábbis remélem ezért nem pedig szökni próbált a párt vagy, mert annyira ki van centizve a teherbírás, hogy gond lett volna a tüntetőkkel plusz súlya miatt. Pontban 18:00-kor kijött xy és bejelentette a váltást. A tömeg 1 pillanatra elhalkult, el se hittük, hogy ilyen könnyen ontás vér nélkül sikerül, föleszméltünk és elkezdődött az ünneplés, ekkor láttam meg Jasát, bár ekkor még nem tudtam a nevét. Gyönyörű volt, nem is írom le, hogyan néz ki, mindenkinek más a leggyönyörűbb nekem ő volt. A tömeg elkezdet szétrajzani én elindultam a kollégium felé ekkor találkoztam Bélával, és ahogy kell el is mentünk ünnepelni. Már megittunk 3-4 sört ekkor lépett be Jasa a kocsmába, rögtön összeakadt a tekintetünk. Beszélgettünk, megtudtam, hogy Lengyelországból jött tanulni. Szerencsére vele volt a barátnője így Bélának is volt partnere, nem is emlékszem a nevére, annyira megbolondított Jasa. 11 felé nem jött több ital kifogytak a központban hiába verte a csapos a csőpostát hátha kiesik egy árva üveg. Neki indultunk az éjszakának egy üveg zsákmányolt pálinka társaságában. Az utcán volt közvilágítás hála pár lelki ismeretes gyújtósnak. A Hajó- és Léghajógyári-sziget, felé vettük az irányt. Jól tettük. Az eddig titokban pincékben játszó zenészek, művészek kirajzottak a szigetre és hatalmas rögtönzött koncert kezdődött. Hegedű, cselló, zongora, énekhang. A távolban tűzijátékot fénylett, ami a Duna vizében tükröződött, eközben vonultunk el kettesben. Ezután nyomott el minket az álom.

Október 24: Reggel hatkor harangszóra ébredtünk. Címet váltottunk, elváltunk és csöndben elindultunk a kollégium felé. Az utcák úgy néztek ki, mint ha háború lett volna tegnap a XY szobrok a földön eldőlve, a lebegők pedig föld becsapódva feküdtek, a lelkiismeretes lámpagyújtásból a reggeli eloltásra úgy látszott már nem maradt lendület kihalt volt az utca egy lovas kocsi se járt. A kollégiumból hamar elindultunk az egyetemre, de szerencsére még magamhoz vettem a naplóm. Ott felgyorsultak az események. Szovjet erők sorakoztak fel Budaörsön, hogy biztosítsák a rendet és a hatalmat, de még nem indultak meg így minél hamarabb ellenállást kezdtünk szervezni. Gerilla harcmodorra rendezkedtünk be, miden kerületben századok vannak, ami légyszámra igaz is, de fegyver nem jutott mindenkinek. A peremkerületeknél, mindenhol míg a belsőknél a vezetésnél jelzőfények vannak (bár szerintem csak tűzijátékok) ha elindulnának vagy történnek, valami gyorsan tudjanak jelezni. Mi a II. kerületben az Országházzal szembe a háztetőre lettünk beosztva. A Parlament mindkét oldalán 1-1 Zeppelin lebeg lent pedig úgy egy tucat katona. Érthetetlenül meleg van, szerencsére van napernyőnk. Bélának jutott puska, én valószínűleg hősiesen fogom dobálni a szovjeteket tányérokkal és vázákkal. Mindegy, várunk. Addig is alszunk egyet

Később: Kijárási tilalmat vezettek be és ezzel együtt a szervezkedés beszüntetését követelték teli volt ilyen szóró lappal az utca, de ekkor már megindultak a szovjetek, repültek a jelzőfények (tényleg tűzijátékok voltak) ennek ellenére nem dördültek lövések. A szovjetek közül kisebb csapatok leváltak, de igazán a Duna parton váltak szét három csoportra, hogy három hídról közelítsék meg a Parlamentet ekkor kezdődtek harcok. Egy ideje már tartott mikor Béla vállát ellőtték. Gézzel elszorítottuk valamennyire, kezembe fogtam a fegyvert és kinéztem. Híd tövénél, ház sarkoknál és bejáratoknál húzódtak fedezékbe. Amerre villanást láttam arra céloztam és lőttem. Rendesen vállon üt. Még kettőt lőttem, ki ürült a tár, de újra töltés helyett Bélával foglalkoztam, mert nem nézett ki túl jól. Elhatároztam elviszem kórházba a kapun necces volt ki menni csoda, hogy senki se lőtt le, befordultunk egy kisebb utcába, hogy ne legyünk annyira feltűnőek. Észak felé mentünk az Irgalmasrendibe. A golyó szétzúzta a vállát így kapott helyette egy gőzkart. Béla ott maradt én az egyetemre mentem, a támadást visszavertük engem pedig pár háztömbbel arrébb helyeztek 4 ember mellé.

Október 25: Reggel jött a hír a nagyok nem avatkoznak be, ezzel egy időben a külföldi diákok elkezdték elhagyni MO.-t párhuzamosan pedig jöttek fegyver-, gyógyszerszállítmányok főleg Lengyelországból. Kampós szigonyszerű fegyver is, amiből mi is kaptunk egyet, Zeppelinek ellen hatások, meg is kaparintottuk a parlamentre felügyelőket és még egy szállt fel a szigetről. Közben elkezdett beborulni az ég, végre hűvös volt. Kelet felől vártuk a támadást át. Délkörül visszatért Béla, de más egyéb nem történt bár az a kar elég szokatlan volt. Már esteledett mikor a felhők elkezdtek furcsán mozgolódni, felbomlani. Úgy 30-40 darab szovjet léghajók kezdtek el alászállni, mint ha ők csinálták volna a felhőzetet álcának. A zeppelinek le a jelzőfények pedig felszálltak. Célzás nélkül dobáltak hajónként 3- 4 bombát. Egyik bomba kilyukasztotta a Parlament jobboldali légzsákját, gyors ereszkedésbe kezdett és alaposan megrongálódott, egy másik a Lánchidat találta telibe. Tovább ereszkedtek már tudtuk őket lőni a ballont céloztuk, de közben ejtőernyősök kezdtek ugrani. Távolban láttam sikerült tönkre tenni egy-két zeppelint. A mi léghajóink jó ideig bírták, de tűzharc kezdődött a magasban és végül alul maradtak. Már olyan alacsonyan voltak a hajók, hogy tudtak ránk lőni, viszonoztuk, de helyzeti előnyük miatt belelőttük a szigonyt a vezetőfülkébe és menekülőre fogtuk. Mellékutcákon próbáltunk elfutni, de lőttek utánunk. Egy ember futott előttem végül elesett. Nem is néztem hátra, csak futottam. Pár utcányira a kollégiumtól eszméltem fel, hogy nem követ senki se. Se barát se ellenség. Még hallottam másokat megérkezni, de Bélát nem.

Október 26: A romokat és a napot néha eltakaró léghajókat leszámítva minden úgy ment ma, mint ez előtt. Az egyetemet nem érte támadás, a tanítás folytatódott. Bejártam a tegnap esti útvonalat. Megtaláltam a többieket, láttam egy embert akin olyan ruha volt, mint Bélám, de neki mind két karja meg volt. Lehet sikerült elmenekülnie?