Az irgalom városa - Doctor Who epizódkritika

Az irgalom azt jelentheti a legegyszerűbb szavakkal élve, hogy valaki büntetést érdemel, de nem kapja meg. Miért nem kapja meg? Ha már a keresztényi tanokat is belekeverjük - pontosabban Lukács evangéliumát, akkor, aki irgalmas, tehát, aki irgalmat folytat, nem ítélkezik, nem ítél el, megbocsát és adakozik.

Valami ilyesmit jelent az angol Mercy kifejezés is (és most itt kérlek kedves olvasó felejtsd el az agyonismételt bonbonreklámot!). A legújabb Doctor Who 7 évadjának harmadik részének címe szerint egy várost így hívnak, magyarul Irgalomnak. A város, amit Irgalomnak hívnak nagyon jól szemlélteti azt, hogy hogyan lehet a western SF keretein belül elmesélni egy történetet, amely a lelkiismeretről, a bűnről, a megbocsátásról és a lélek legmélyebb bugyrairól szól.

A legújabb Doctor Whoban eddig már több steampunkosnak mondható kiváló epizódok voltak - emlékezzünk csak a The Next Doctorra, a  (vagy az egyik legkerekebb clockpunk epizódra a The Girl In The Fireplace-re) - A Town Called Mercy csak bővíti ezt a sort.

Ha már western SF: mostanában sokaknak a western sci-firől Az űrlények és cowboyok jut eszébe. Nem írok igazán spoilert, ha kijelentem A Town Called Mercy is a vadnyugatos ufós toposzra épül. Csak amíg az előbbi alkotás semmi plusz mondanivalót nem hoz ki abból, hogy az idegenek egy westernvilágba csöppenek, addig az A Town Called Mercy egy erkölcsi problémát is boncolgat, azért nem Dosztojevszkij-i mélységekben, de azért bizony jut bőven a filmbe némi western sci-fi Bűn és bűnhődés.

A steampunk iránt érdeklődők kíváncsiságát már a trailer alapján felkeltheti az Andrew Brooke által alakított cyborg. Ez a cyborg már első látásra is bizony nagyon jól van összerakva, mindenféle felesleges dekoráció nélkül. Igaz a szemkötője kissé a vasember tenyerének tartalmára emlékeztet, de attól még bizony nagyon ütősre sikerült összerakni ezt a monstrumot.

Ha már a Bűn és bűnhődés megemlíttetik itt, álljon itt az is, hogy egyes kritikusok - nevezetesen az io9 kritikusa - nem átallotta megállapítani, hogy itt van még más "mese" is elrejtve. Sajnos ő az egyik Star Trek: Deep Space Nine epizódra gondolt, pedig Mary Shelley Frankenstein, avagy a Modern Prométheusza közelebb áll a valósághoz.

Ugyanis ez a cyborg nem akármilyen cyborg, hanem valaha ember volt, aki hasonló küldetéssel érkezett a Földre, ahogy Frankenstein teremtménye az Északi-sarkra. „Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek.” - állítja a szörny Mary Shelley eredeti regényében, de mivel őt már boldoggá tenni azon állapotában, amelyben van lehetetlen, így meg kell ölnie alkotóját.

A Frankensteinre való utalás az is, hogy az orvos fényt ad a városnak. Prométheusz, akinek Mary Shelley felcímkézi Victor Frankensteint, szintén arról volt nevezetes, hogy ellopta a tüzet az emberektől. Ugyanakkor Shelley számára mást is jelentett Prométheusz és Jex-ben a Doctor Who-i szörny teremtésében ez a gondolat is ott rejtőzik. Prométheusz a római mitológia szerint továbbá egy gólemet hozott létre, az angol írónő látásmódja pedig arra enged következtetni, ő a mitológiai "hősre" úgy gondolt, mint aki az emberiséget a húsevés bűnére csábította, a vadászatra és a gyilkolásra, azzal, hogy megszerezte a tüzet. A tűz megszerzésének gesztusával, tehát háborút szított. A Mercyben rejtőzködő Isaacnak szintén a "gólemalkotás" és a "háborúszítás" a két legsúlyosabb vétke.

Frankenstein, Bűn és bűnhődés, újszövetségi gondolatok, mindez egy western sci-fiben, a vadnyugaton? Mit lehet ebből kihozni? Örömmel jelentjük be, ez az epizód bizony jól sikerült. A párbeszédek magvasak, érdekesek. A film eleji teslapunk anakronizmust - egy zizegő villanykörte ábrázolását - úgy oldották meg, hogy attól felborzolódik az ember hátán a szőr. A fordulatok jól működnek. A kerettörténet, a narrátor alkalmazása is jól megállja a helyét, sőt az hozzá igazán földközelivé ezt a történetet.

Sokan kritikusak a jelenlegi Doctor Who szériával, mert lecserélődött a pesszimista, filozófus, gyötrődő, állandóan önfeláldozó, szuper intelligens Doctor - David Tennant - egy bohócdoktorra - Matt Smith-re -, aki rosszul öltözködik, türelmetlen, nem filozofál annyit, ügyetlen és furcsa módon életmódjának tekinti a vidámságot, ami ugyebár a hazai léleknek nem valami nagy sikk (sajnos).

A Doctor új társát szintén sokan nem tudták megemészteni, mert kaptunk egy vadóc vörös skót lányt, aki első látásra túl ideálisnak tűnt, aztán kiderült róla, hogy mintha poligám lenne, férfias jellemvonásokkal bír (a férje elviseli, hogy a felesége nevét viseli?), modell és újságíró, egyszerre néz ki jó és közben értelmiségi munkát végez, miközben férjhez ment, majd a gyermeke a saját kezei között folyt szét, (természetesen, hogy aztán olyan jó angolosan egy nála majdnem húsz évvel idősebb nő alakjában térjen vissza). Nem csoda, hogy egy ilyen karaktert és annak jellemfejlődését nehéz megemészteni egy átlagnézőnek a korábbi titkárnős, fecsegős Donnával, az egyszerű londoni szőke lánnyal vagy a színes bőrű "szabadságharcos", hősszerelmes Martha Jones-szal szemben. De a A Town Called Mercy-ben kapunk egy nagyon szép mondatot Amyvel kapcsolatban. Nevezetesen, hogy ő egy anya, és ha belegondolunk a sorozatbeli eddigi pályafutása során, valóban a hetedik évadra igazi a Doctorra és az emberiségre egyaránt vigyázó anyává fejlődött. Amy az egyik, aki nem hagyja, hogy a Doctor feláldozza a városért Isaacot, tehát irgalmas hozzá. A másik egy mártír karakter lesz, akinek a mártíromsága végül eldönti a falu sorsát, a végkifejletet.

Az epizódot mindenkinek érdemes megnézni annak, aki kedveli a steampunkot (szűkebb értelemben a teslapunkot), az élethű és ütős fegyverzetű cyborgokat és persze kedvet akar kapni a Doctor Who-hoz is, vagy már eleve szereti a sorozatot. Azoknak nem ajánlanám, akik csak az akciójelenetek kedvéért kukkantanának bele. Továbbá az se hagyja ki, aki szereti a lélektannal kevert sci-fit vagy aki csak egyszerűen egyetért olyan gondolatokkal, miszerint az ember felelős tetteiért, felelős azért, ha valakinek árt, fontos a lelkiismeret, ugyanakkor, mivel emberek vagyunk, képesnek kell lennünk minden körülmények között a megbocsátásra, az el nem ítélésre, a meg nem ítélésre és az adakozásra.

----------

(Cukiságra vágyóknak álljon itt még egy link szintén ezzel a résszel kapcsolatban: Lindalee Rose videokritikája)

Korábbi cikkünk a steampunkkal  és az új Doctor Who sorozattal kapcsolatban