Gőzerővel a londoni olimpián

Furcsának hathat, hogy egy steampunk tematikájú blogon az idei nyári olimpiáról esik szó, de a megnyitó ünnepségek performansza mellett nem mehetünk el szemellenzősen. Mondhatják rá sokan, hogy, amit láthattunk a rendkívül szürreális gyermekágyas, óriáscsecsemős, voldemortos, Mary Poppinsos jelenet előtt nem sokkal az bizony valamennyire steampunk volt. Annyira húzhatjuk talán a szánkat, hogy az előadás szándéka inkább múltidézés akart lenni, csak steampunkosra sikerült. Ugyanakkor felmerülhet mindenkiben jogosan a kérdés: hogyan máshogy lehetett volna önkéntesekkel eljátszani a XIX. századi London történetét tíz percben?

Aki látta annak nem mesélek most újat, de aki nem annak muszáj leírni, hogy bizony az idei londoni Olimpia fénykarikáit egy viktoriánus óriásperformansz fémöntödéjében, gyárfüstjében, gogglés - pontosabban itt hegesztőszemüveges - néhol rasztafrizurás kovácsok (és dobosok) verték. Miközben megelevenedett pár "fonó Jenny" és bizony a kapitalizmus törvényeire fittyet hányva cilinderes, barkós úriemberek játszották el gépies mozdulatokkal különböző gyári munkák szakaszait.

Egy kicsit úgy hatott az egész, mintha Marx A tőke (vagy Antitőke? :D) című művét játszanák el színdarab formájában. A kosztümök, a látvány és minden gigantikusnak hatottak. Kiemelném, hogy különösen jóra sikerült Isambard Kingdom Brunel iparmágnás hasonmása. És az egész megalomán kompozícióból már csak maga Viktória királynő hiányzott, akinek a jelenlétét aztán a valódi királynő helyettesítette.

Ami steampunk öltözékek terén feltette a lécet a megnyitó ünnepségen az Noel Fielding, aki egy igazi gótikus hintón érkezett, majd vonult végig görkorcsolyában. Figyelmesebbek észrevehették, hogy ő játszotta a rémálmos jelenetben a "child chatcher" figurát.

Hogy ezek után mi következett. Nos, az utána történtek már más blogra valók. Előnyben részesítjük Mr. Bean rajongóinak bármelyik honlapját.

(Köszönjük Danny Boyle!)