Nemzetközi Könyvesztivál óta tartozom ezzel a bejegyzéssel, ugyanis akkor volt szerencsém Gail Carriger: Lélektelen című könyvéből egy különleges dedikált példányt szereznem. Sokan írtak már a Soullessről, így is úgy is. Nekem eddig legjobban Lobo kritikája tetszett. (Hogy ő mit írt róla, azt elolvashatják az Olvasónapló blogon.) Jómagam próbálom szintén a lehető legobjektíven tálalni, de főleg inkább spoilermentesen.

GYÓGYÍR AZ ÖNBIZALOMHIÁNYOS MAKRANCOS KATÁKNAK

Elsősorban azt emelném ki, hogy ez a könyv mire való. Bizony a Lélektelen egy olyan könyv, amit az önbizalom hiányos hölgyeknek érdemes a kezébe venni, ha szeretnének valamilyen lelket gyógyító mesét kapni arról, hogy nem feltétlenül csak a társadalom számára legszuperebben értékelt nőkkel történhetnek jó és romantikus dolgok, hanem hogy akiben van némi hibaszázalék - nagy orr, nem modellarc, barnás bőr, férfias jellemvonások, furcsa öltözködés vagy akár többletsúly - az is lehet szexis, kelendő és főképp különleges.

A könyv főhőse ugyanis ilyen, nem egy szupermodell, ráadásul egy amolyan Makrancos Kata, megnevelhetetlen magának való jellem, aki fizikai és lelki problémáin túllépve száz százalékban önmaga tud lenni, amikor megküzd a gonosszal, hogy aztán egy igen pikáns végkifejletben - a legtöbb hölgy kizárólagos és titkolt álmának megvalósulásával - záródjanak az írónő sorai.

Makrancos Kata - Edward Robert Hughes festménye

MÁR MEGINT A SZÖRNYEK...

Műfaja és tematikája szerint a Soulless a gázlámpás fantasy vagy más néven románchoz tartozik, amelyben egy fikciós történelem jelenik meg, egy teljesen különleges XIX. század. Amíg általában a steampunk művekben az alternatív történelem bemutatásán és az időbeliség felbontásán van a lényeg, addig a gázlámpás románcban nincs így.

A gázlámpás románc jelen esetben itt egy szerelmes krimi, amelyet egy képzelt viktoriánus korba helyezett a szerző (a steampunk tehát háttér). A románc szó a nyugati irodalomfelfogásban romantikus regényt jelöl. Azt ajánlom maradjunk itt is a gázlámpás románc meghatározásánál ennél az értelmezésnél. Romantikus krimi, amely egy fiktív viktoriánus korszakban "gázlámpás" időszakban, azaz még az elektromosság elterjedése előtt játszódik.

Miután meghatároztuk műfaját, muszáj vagyunk egy kicsit a "szörnyes trendnek" nevezett irodalmi folyamatról is szót emelnünk. A "szörnyes trend" keretében az elmúlt években olyan alkotások láttak napvilágot, amelyben vagy egy híres XIX. századi regényt szörnyesítettek - zombisítottak, vámpírosítottak, ufósítottak el - vagy pedig egy híres történelmi szereplőt helyeztek például egy zombi apokalipszisbe vagy egyéb horrorhelyzetekbe (a "szörnyes trend" kifejtése hosszasabban). Ez a trend lényegében steampunk horrorok sorát hozta világra, és a Lélektelen is ennek a mániának az eredményének tekinthető azzal a különbséggel, hogy a főszereplő egy kitalált alkat.

Egy tipikus vámpír: Brad Pitt az Interjú a Vámpírral című filmből

Ha már horror: azért nem kell megijedni, a Soullessben nem fogunk olyan vérgőzös jeleneteket olvasni, mint a Pride and Prejudice and Zombiesban vagy az Abraham Lincoln: Vampire Hunterben. Soullesst inkább egy szofthorrornak vagy éppen horrorparódiának tartanám, amelyben olyan figurák is megjelennek, amelyek némileg kultikus vámpírregény - Anna Rice - alakoknak az ironikus ábrázolásai, vagy pedig merőben eltérnek attól (lásd az egyik vámpírboly királynője egy pásztorlánykára hasonlít).

Egy nem tipikus vámpír: Pásztorlány - Gustave Clarence Rodolphe Boulanger festménye

Sajnos a Soullessre való hatásmechanizmus ismertetésében - ha már Shakerpeare-t is szóba hoztuk a Makrancos hölggyel - a mindenhol untig ismételt Alkonyat-sorozatot sem kerülhetjük meg, hiszen abban jelenik meg egy olyan világ, ahol a vérfarkasok és a vámpírok meg a szimpla emberek egy fantasy keretein belül mozognak. De ha már itt járunk Gail Carriger radikálisan fölülírja és feltúrja Stephenie Meyer konzervatív világképét, és egy igen feminista kritikát fogalmaz meg ellene. Ráadásul nem is egy akármilyen, hanem egy rendkívül precízen és logikusan megfogalmazott világképet létrehozva.

LÉLEKTELENSÉG = FEMINIZMUS ÉS JÁTÉK AZ INGERKÜSZÖBBEL

Sokan úgy gondolhatják, hogy a regényben a "lélektelen" csak egy szó, egy jelző arra a kigondolt állapotra - vagy fajra -, amely a főszereplőt Alexiát jellemzi. De ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, hogy a könyv mit is ért lélektelenség alatt a következőket fogjuk látni.

"Lélektelen" a regény világában az, aki a "társadalmon túl" áll, mert még a legfélelmetesebb lények is félnek tőlem, mert nem egyszerűen természetfeletti, hanem úgynevezett természeten túli. Tehát már a különlegesnél is különlegesebb.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan főhőssel van dolgunk, aki megfelel jelen korunk igényeinek. Azt reprezentálja, hogy a mai társadalom, de főleg a nettársadalom ingerküszöbe a különböző médiumok hatására annyira magasra tolódott, hogy a rengeteg fantasztikus - azaz az ingerküszöbön túli különleges - annyira kimerítő, sok már, hogy általánossá kezd válni. Úgy lesznek a Lélektelen világában a vámpírok és vérfarkasok egyszeri állampolgárok, mint ahogy manapság a neten a háromfejű teknősökről, küklopsz cápákról, extrém bűnügyi esetekről, tömegkatasztrófákról szóló hírek egy idő után nem hökkentik meg a legtöbb embert, nem jelentenek feltűnést, hanem (sajnos!) egyszerű és átlagos híradótémákká válnak.

A regényben "lélektelen" továbbá az, aki nem tartja be a társadalom által rákényszerített szokásokat, azaz nem házasodik meg időben, nem adja be a derekát a társadalmi szabályoknak, nem viselkedik "jó viktoriánus leányként". "Lélektelen" az, aki, mivel a társadalmon kívül áll, rendkívül magányos, magának való lesz. "Lélektelen" az, aki végül pont a lélektelenségéből fakadóan egy furcsa világban meg tud oldani egy igen súlyos problémát. A regényben a lélektelenség végül oda vezet, hogy a lélektelen főhős megszabadul "lélektelenségétől", mert átírja a szabályokat, és erről szól maga a regény.

A folyamatok úgy zajlanak, hogy a főhős a gubanc megoldása után a társadalmon belüli tag lesz, és megoldódik magánya is, anélkül, hogy bármi bántaná, vagy bármit fel kellene adnia elveiből. A lélektelensége befogadottá válik. Az ingerküszöbb feljebb helyeződik, amely az írónő újabb regényét, a folytatást a Changeless-t készíti elő.

A befogadottá válás igazi siker, amit azért a megcélzott közönség: a mai tizen- és huszonéves nők a legjobban szeretnének maguknak. Úgy egyenlőek lenni, úgy elfogadtatni magukat, hogy ne kelljen semmit se feladniuk - karriert, hobbit vagy akár saját vágyaikat, személyiségüket - csak azért, mert nőnek születtek, hogy ne legyenek alárendeltek, mint ahogy azt a viktoriánus korban azt a nők alapból tették, mert nem volt rá más lehetőségük.

A PSZICHOLÓGIÁN ÉS A MŰFAJI MEGHATÁROZOTTSÁGON TÚL...

Nagyon sokat írtam a könyv pszichológiai és társadalmi tényezőiről, épp ezért ideje szót szólnom magáról a tartalomról és a formáról is.

Gail Carriger könyve jól összerakott, a fejezetek tagolása tökéletes. A leírások és párbeszédek váltakozása, úgy ahogy a fordulatok megjelenítése kiváló arányérzékre vall.

A műből egy átlagos gázlámpás fantasyhoz képest bizony itt alapos műveltséget szerezhetünk az adott korról, főleg ruházkodás és eszköztár tekintetében. Kiérződik a regényből, hogy Gail Carriger - eredeti nevén Tofa Borregaard - imádja a múltbéli kiegészítőket, textileket, ruhadarabokat, és bizony ez így is van, mivel az írónő végzettségét tekintve a múlt szakértője: régész; ráadásul a magánéletében is igen választékosan öltözködik.

A technikai leírásoktól nem túl zsúfolt ez a könyv, de a steampunk környezet jelenléte a regény minden sorából érződik. A karakterek jól kidolgozottak. Személy szerint nekem Lord Akeldalma volt a kedvencem, és nem csodálkoznék, ha a figuráját esetleg egy igazi élő steampunk fesztiválokra és találkozók járó személy ihlette volna.

Imádtam a regényben a váratlan és poénos fordulatokat. Amikor kezdenének az események egy szimpla lányregény szintjére süllyedni, akkor jön mindig egy csattanós poén, ami felülírja az olvasó várakozásait.

Pozitívum még a pikáns részek választékos és direkt eufemisztikus leírása a giccsel való ironizálás - így annak a kizárása - és a humor állandó megléte.

A hölgyeken kívül azért az uraknak is ajánlom, főleg ha könnyed és nevettető olvasmányra vágynak vagy egyszerűen csak szeretnének egy jól megírt steampunkos fantasyt a kezükbe kapni. Gail Carriger Soullessében azért igencsak feladja a leckét és magasra tette a lécet a tekintetben, hogy hogyan írjunk egy ütős steampunk fantasyt az elcsépelt gőzpunkos motívumok nélkül. Szerethető könyv, jólesik a léleknek is, hiába Lélektelen a címe. Minden steampunk könyvespolcára odavaló.

---------

Soulless - Lélektelen - Puha boritós Gail Carriger
Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Bookline értékelés:   (7 darab szavazat)
Arany pöttyös könyvek sorozat
374 oldal
Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789632455402
süti beállítások módosítása