A leleményes Hugo Cabret - könyvkritika

A kritikus mindig bajban van, ha túl nagy elvárásokkal kezd nekiállni egy könyv olvasásának, ha már korábban beleszeret a regény - azaz képes regény - témájába, mint ahogy magát az alkotást kezébe vehetné. Így esett velem és a Hugo Cabret-val.

A könyv magyar kiadását már három éve várom, és végre idén márciusban már a kezembe is került. Nagyon vártam, mert az előzetes könyvtrailerek megfogtak, imádom a régi automatákat, a fogaskerekeket, a vonatokról és az ősfilmekről nem is beszélve. Mégis azt kell mondjam, tegnap, hogy végére értem a "regénynek" - nem kellett hozzá sok idő, ugyanis a könyv nagy részét képek teszik ki - hatalmas csalódással tettem le, és az olvasás után hatalmas űrt éreztem.

Pedig a Hugo Cabret mondanivalója alapvetően pozitív kicsengésű. A mű szerint az emberek, ha elromlanak, akár a gépek megjavíthatók. Sőt, mi emberek mind céllal jöttünk a világra, ahogy a gépeket is céllal alkotják meg. Jó lenne azt hinnünk, amit a Hugo mond, hogy ha elromlik, megbetegszik valaki az meg is gyógyul. A leleményes Hugo Cabret-nak ez a mondanivalója igen pozitív, és remélem, sokaknak hitet ad.

AZ ILLUSZTRÁCIÓ VISZONYÁNAK ÚJRAÍRÁSA

Ahogy egyre inkább terjed az internet, mint médium, úgy lesznek egyre gyakoribbak a képekkel - majd később a mozgóképekkel - kevert regények. Az ötlet remekül működik, ha a szerző eltalálja az összhangot, mint például a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben, ha ráérez arra, milyen szövegegység után milyen kép következzen, és nagyon el is lehet szúrni azt, mint A leleményes Hugo Cabret esetében, amely még kérkedik is a hátsó borítóján a különleges olvasási élménnyel.

Különlegesnek, különleges, de sajnos sok helyen feleslegesnek hat. Látszik, hogy a szerző eredetileg azt szerette volna, hogy a mozgókép vagy a filmszerűség hatását keltsék a papír-premier plánok. De olvasóként sokszor úgy éreztem, amikor lapoztam, hogy inkább a sztorit olvasnám, minthogy Hugo szemét nézzem még nagyobb "felbontásban". Az Állomásfelügyelő kezére se voltam kíváncsi kétszer olyan rettenetesen közelről.

Valahogy olyan felesleges álművészkedésnek - bűvészkedésnek hat - ahogy Brian Selznick az illusztrációkat a mű belsejében elhelyezte. Egy kicsit olyan érzése van az embernek A leleményes Hugo Cabret-t lapozva, mintha a szerző írni akart volna egy ötszáz oldalas regényt, de képtelen lett volna az írásra, és akkor úgy döntött, hogy mivel nem tud eleget írni, ezért a többi oldalt kitölti képekkel.

CÉLCSOPORT

A Hollywood Hírügynökség kritikusa a film kapcsán megjegyzi a Hugo filmadaptációnak hihetetlen öncélúságát és a célcsoport hiányát. Sajnos az öncélúság és a célcsoport hiánya a könyvön is érződik.

A Hugot elsősorban szerintem olyan tinédzsereknek szánták, akik nem szeretnek olvasni, de egyetemre járnak - mondjuk kommunikáció szakra -, clockpunkok és elalélnak, ha a médiumok összegzését érzékelik egy könyvön belül. Lássuk be ilyen tinik nincsenek, és valljuk be, nem hiszem, hogy a mai fiatalokat foglalkoztatná a századfordulós francia ősfilmek sorsa az 1930-as évek Párizsában. Merthogy a Hugo az nem egy hős kisfiúról szól, (SPOILER!) hanem arról, hogy hogyan ünneplik újra a francia fantasztikus filmek atyját, miután felismerik őt egy játékárusban.

HITELESSÉG

Brian Selznick történetének egyik jó pontja, hogy minden egyes pontjában hiteles. Azaz valóban akár történhetett így is, ahogy ő leírja.

Azt már kicsit fárasztó olvasni a köszönetnyilvánításokban, hogy Selznicknek körbe kellett utazni a fél világot, hogy összeszedje azokat az információkat, amit egy átlagos geek fél nap alatt megtalál a neten.

Jó pont továbbá, hogy a regény hihetetlenül egyszerűen van megírva, így akinek elege van a magas- és szépirodalomból az imádni fogja. Fájó, amikor ezerszer használja az író a gondolkodásra a fogaskerekes metaforát, amikor Hugo és Isabelle állandóan összevész, és erőltetett, amikor olyan XIX. századi pozitivista toposzokat próbál eladni nekünk a Hugo könyvként új gondolatként, mint az ember-gép párhuzamot vagy "a gép forog, az alkotó pihen" (Madách: Az ember tragédiája) gondolat magvát.

FORMA ÉS ELŐNYÖK

Miután a könyv össze negatívumát elmeséltem, ideje, hogy beszéljek a pozitívumokról is. A könyv maga gyönyörű kiadás. Csodaszép a borítója. Jó papírra nyomták. Az alkalmazott nyomdai technika kiváló. A lapok körüli fekete keret jó ötlet. A szénrajzok jól mutatnak. Furcsa, de összességében érdekes produkciónak hat, amelyben, érdemes a clockpunk irodalom iránt érdeklődőknek elmerülni.

Szintén jó könyv annak, aki valamilyen okot keres arra, miért nézze végig a századfordulós francia némafilmeket.

A Hugot sokan hozzák példának a külföldi blogokon a steampunk szépirodalom terén. De le kell szögezni, hogy hiába szerepelnek a történetben vonatok, pályaudvar, fogaskerekek, automata játékok és egy automaton, attól még A leleményes Hugo Cabret tematikáját tekintve egyszerűen csak clockpunknak mondható.

Az óramánia viszont minden során érezhető, így akinek tényleg a fogaskerekek és az XIX. század végi gépek a mindene, annak kifejezetten ajánlott olvasmány.

---------

Cím: A leleményes Hugo Cabret

Kiadó: Libri

Magyar Kiadás éve: 2012

Fordító: Dunajcsik Mátyás

ISBN: 9789633100721