Vidocq műhelye

1775 július 23.-án született Arresben, és 85 évet élt. Élete során katona, kalóz, tengerész, betörő, vándorkomédiás is volt. Az önéletrajza igen tömény és fordulatos; szinte minden oldala egy-egy Rejtő Jenő regény lehetne. Vidocqnak rendkívül erős testalkata volt. Sokszor letartóztatták, (természetesen mindig hangoztatja, hogy ártatlanul került börtönbe) és talán többször volt szökésben, mint a Pillangó.

Élete során először szökéseiről várt ismertté. Később rengeteg szökésbe, bujkálásba belefáradt, és elhatározta, hogy jó útra tér. Ezért együttműködést kezdeményezett a rendőrséggel, ami kezdetben nehezen indult, de később legendás titkosrendőrré vált. A leleményességét, és szívósságát, amit szökésre használt korábban, innentől a bűnözők lebuktatására és elfogására használta. Döbbenetes memóriája volt, mindenkire emlékezett, mindenkit ismert. Őt magát ritkán ismertek fel, annyira, hogy egyszer fel akarták bérelni, hogy ölje meg valódi személyiségét. Mesterien rejtőzködött, és remek álruhái voltak. Fantasztikus színész volt. Mozdulatait, testtartását, és hangját úgy el tudta változtatni, hogy közvetlen ismerősei sem ismerték fel.

Balzac ismerte Vidocqot, és róla mintázta Goriot apóban a szökött fegyencet, és még két másik regényében egy-egy szereplő ihletője szintén Vidocq volt.

Vidocq megírta az önéletrajzát, de sajnos nem volt olyan jó író, mint nyomozó. Mégis lenyűgöző a könyve, a könyörtelen szókimondásával, döbbenetes korrajzot ad. Minden bizonnyal a valós élete még a leírtnál is színesebb és változatosabb volt. Kár, hogy egyszercsak váratlanul megszakad az önéletírása. Az írását soha nem fejezte be.

Az előbbiekkel igencsak laza összefüggésben van a Vidocq című film. A film cselekményét most önkényesen, és teljesen mellőzném. Sőt a filmben látható díszletek közül is csak egyet járnék körbe: Vidocq műhelyét. Részben azért, mert igen különleges hangulata van. Másrészt pedig tetszik az az igényesség, amitől erőteljesen valóságosnak hat. Vidocq műhelyének képeit nézve remélem egyértelmű, hogy a film készítői tisztában voltak azzal, hogy egy valamirevaló ezermester és nyomozó műhelyét hogyan kell látványosan, és érdekesen berendezni. Kifejezetten jó, hogy egyáltalán nem öncélúan jelentek meg a tárgyak. Minden olyan helyen van, ahová a valóságban is tennénk. Mivel engem is lelkesítenek a jó szerszámok, ezért nagyon értékelem, hogy jellemzően csupa jó hangulatú eszközöket válogattak össze. Nagyjából ezt igényességet várom el egy régi kort idéző filmtől.

Egy ilyen sokfiókos katalógusszekrénynek egy barkácsműhelyben igazán nagy hasznát lehet venni. Igen sok apró szerszámot és anyagot lehet benne tárolni.

Tagadhatatlan kémiai laboratóriumi hangulat folyadékok pontos kimérésére szolgáló pipettákkal.

Itt már többet látunk Vidocq műhelyéből. A nagy képen nekünk jobbra az előtérben levő fémszerkezet egy célpont mesterséges villám számára. (Jobbra külön egy másik nézetből.) A filmben a villámot úgy keltik, ahogyan kell: dörzselektromossággal ,,Wimshurst elektromos gépe” nevű szerkezettel. (ld. lejjebb.) A szerkezet a valóságban méteres villámokat nem tud kelteni (csak néhány millimétereseket). Fizika óráról ismerős is lehet. De a modern, továbbfejlesztett változata azonban igen.

Fentebb: Wimshurst elektromos gépe. Alant: Az erről a szerkezetről szóló könyv, amelyben részletesen leírják, ez alapján bárki elkészítheti. (A könyv évszám nélküli, de biztosan 1923 előtti.)

A műhely ,,bábkészítő sarka”.
Egy klasszikus ötvösasztalon (Brett asztalon) levő festői rendetlenség. Balra egy báb feje, és mögötte egy gömb alakú üveg, amit arra használtak régen, hogy egy lámpa fényét egy pontba vetítse (ezáltal jobban lehetett látni). Ez igen praktikus, ha az embernek csak mécsese van kéznél. (A filmben egy forrasztóasztal is megjelenik, és egy fém hajcsat, de ez most kevésbé fontos.)
Vidocq műhelyének másik részletében festékek sok kémcsővel, lombikkal és porcelán dörzscsészékkel. Ez arra utal, hogy a filmbeli Vidocq a festékek előállításában, esetleg meghatározásukban is otthonosan mozog. Talán még a festészetben is.

Vidocq műhelye egyébként kör alakú, és a középen levő polcokon is elég sok minden van. A hely amúgy nem túl nagy, és a szereplők rendszerint kitakarják a tárgyakat. Nehéz elcsípni azt a pillanatot, amikor kivételesen nem.

Egy kis „klasszikus analitika” - Vidocq módra. Ki ne szeretné meg a kémiát, ha így tanítanák? (Persze ekkor még nem fárasztották az embert az elektronhéjak szerkezetével.) Azt hiszem Vidocq titkos laboratóriumát – a híres konkurencia - a szintén jómódú – Sherlock Holmes is megirigyelné.

Óralakat bejegyzését olvashattátok.