224 éves lenne Louis Daguerre

Ma sokan úgy ismerik Louis Daguerre vegyészt, mint a fényképezés feltalálóját, de valójában nem ő készítette az első fényképet - hiába ünnepeljük meg Doodle-n -, csak a dagerrotípia technikájának tökéletesében volt szerepe.

A XIX. század elején, amikor Joseph Nicéphore Niépce-szel nekilátott az első fényképezőszerkezet létrehozásához, már régóta ismerték a camera obscura - azaz a sötétkamra - elvét. Fényérzékeny papírok is léteztek már, így szinte a levegőben lógott, hogy rájöjjenek a fényképkészítés titkára.

Akiről nem maradt fenn fotóportré,

és akiről valószínűleg nem készít sose Doodle-t a Google: Nicephore Niépce

Daguerre első találmánya már közelített a fényképezés természetének felleléséhez. Mivel színházi díszletfestő volt, így egy olyan szerkezetet dolgozott ki, mely által a kép idő- és térbeli változása érzékelhető. Ezt úgy érte el, hogy egy áttetszővé tett kép mögé vékony selyemvásznakat helyezett. Ezeket világította meg fénnyel, és mozgatta zsinórral, hogy a természeti jelenségek hatásait érzékeltesse.

Louis Daguerre - a közös találmányon gazdagodott meg

Expozíció: több mint nyolc óra!

Daguerre 1827-ben találkozott Nicephore Niépce-szel, abban az esztendőben, amikor gyaníthatóan világ első fényképeként számon tartott Kilátás a dolgozószobából című kép készült. Niépce ezt a képet még camera obscurával vetítette ki, és júdeai aszfalttal bevont ónlemezre rögzítette.

Az eljárást heliográfiának nevezte el. Niépce tudatában volt, hogy eljárása nem igazi megoldás, mivel az expozíció több mint nyolc órán át tartott. Képrögzítő eljárásáról végül beszámolt a brit Royal Society-nek, de találmánya elutasításra került.

Niépce sikeres kísérlete a világ első fotója 1827-ből

A legelső dagerrotípia? 1837-ből

Daugerre-rel 1829-ben társult, Niépce rá négy évre meghalt. Daguerre-nek azonban sikerült kifejlesztenie Niépce elvei alapján a róla elnevezett ősfényképezési eljárást a dagerrotípiát. Az ő nevéhez fűződik a világ első embert ábrázoló fotográfiája is, a  Boulevard du Temple (vagy az 1998-ban vizsgált Hulot úr portréja).

Boulevard du Temple 1838?

Hulot úr portréja 1837?

Sokszorosíthatatlan közkincs

Daguerre 1839-ben hozta nyilvánosságra találmányát, mivel nem szabadalmaztatta, ez tette lehetővé, hogy az eljárás korán elterjedt mind Európában, mind Észak-Amerikában. A dagerrotípia volt a történelem első „közkincse”.

Az eljárás fénykorát az 1850-es években élte párhuzamosan a talbotípiával. Henry Fox Talbot Daguerre-ékkel közel egyidőben kezdte meg kísérleteit, ezüst-klorid érzékenységű sópapírral dolgozott. Talbot találmányának nagy előnye a dagerrotípiával szemben sokszorosíthatóságában rejlett. A talbotípia volt az első negatív-pozitív eljárás a történelemben, lényegében a későbbi még nem digitális fotográfia őse.

Talbotípia 1841(?)-ből

A dagerrotípia az 1850-es évekre kezdte elveszteni elsőségét a képrögzítési eljárások terén. Ugyan a talbotípia nem tudta felülírni sikerét, de Frederic Scott Archer nedves kollódiumos és Louis Désiré Blanquart-Evrard albuminpapíros módszere végleg feladta Daguerre-nek a leckét, aki találmányának jelentőségvesztését már nem élhette meg, mivel  1851. július 10-án elhunyt szívrohamban elhunyt.

Tisztességtelen feltaláló?

Hogy miért ismerjük Daguerre-t a „fényképezés atyjának”? Ez Niépce korai halálának „köszönhető”. A munka oroszlánrészét a másik francia végezte, Daguerre csak kis részben járult a sikerhez.

Niépce halála után a közöttük fennálló együttműködési szerződést Daguerre Niépce fiával kötötte újra, melyben már 60-40 arányban a maga javára billentette a találmány tulajdonrészét, valamint az eljárást saját magáról dagerrotípiának nevezte el.

Niépce munkái a század végére teljesen elvesztek, a maradék képeket csak az 1950-es években fedezték fel újra. Hogy az utókor lerója tiszteletét Niépce előtt is, végül a legelső fotót - Kilátás a dolgozószobából - a LIFE magazin beválogatta a világot megváltoztató 100 fénykép közé.

Így készül a dagerrotípia

A dagerrotípia manapság nagy kincs, mivel egyedi és a hagyományos értelemben sokszorosíthatatlan műtárgy. Ezüstözött rézlemezre rögzítik, amit kezdetben jód- később bróm-, vagy klórgőzben kezeltek.

Az érzékenyítéshez speciális fadobozt használtak, amelynek fenekén porcelán- vagy üvegtálban volt a jód. A fényérzékeny lemezt a kamerába helyezve exponáltak.

A feltalálás idején 15–30 perc volt az expozíciós idő, ez 1841-re 25-90 másodpercre, 1842-re 10–60 másodpercre csökkent.

Petőfié az egyik leghíresebb, pedig "pontatlan"

Magyarországon már viszonylag korán 1840-ben elkészült az első dagerrotípia, és Daguerre ugyanebben az esztendőben ismertette meg a Magyar Tudós Társaságot találmányának jelentőségével.

A leghíresebb ilyen magyar kép 1844-ből való, és Petőfi Sándort ábrázolja. Kevesen tudják, hogy az a portré, amit ma ismerünk az eredeti dagerrotípia elfordított és erősen retusált változata.

Petőfi ahogy ma ismerjük:

Petőfi, az eredeti dagerrotípián (a kép a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona):

Ahol sokat olvashattok a dagerrotípiáról és az ősfotókról:

ARCHALTFOTOKONZERV