Az "őrült nő" hiánya - Jazzékiel: Kamilla

A Facebookon kaptam infót arról, hogy létezik a Jazzékiel Kamilla című klipje, s utána elolvastam a Lángoló gitárok blogon interjút az együttes tagjaival, közben a kommentekre is szemet vetettem. Közben rájöttem nem kellett volna az interjút olvasgatnom, miközben nézem a videót, hiszen befolyásolt a tartalma.

Amit én láttam a klipből: Expresszionista hátteret, a negyvenes évek szocreál oktatófilm hangulatával. Egy kiábrándult feltalálót, aki üresen tekint a világba. Ügyes atmoszférateremtést, rengeteg munkát, valamit érezni a hangulatban, hogy a forgatás alatt valami rossz történt. Erre említést is tesznek az intejúban, hogy meghalt valaki: "a segéd szerepére kiszemelt szereplő meghal".

A Facebookon kaptam infót arról, hogy létezik a Jazzékiel Kamilla című klipje, s utána elolvastam a Lángoló gitárok blogon interjút az együttes tagjaival, közben a kommentekre is szemet vetettem. Közben rájöttem nem kellett volna az interjút olvasgatnom, miközben nézem a videót, hiszen befolyásolt a tartalma.

Amit én láttam a klipből: Expresszionista hátteret, a negyvenes évek szocreál oktatófilm hangulatával. Egy kiábrándult feltalálót, aki üresen tekint a világba. Ügyes atmoszférateremtést, rengeteg munkát, valamit érezni a hangulatban, hogy a forgatás alatt valami rossz történt. Erre említést is tesznek az intejúban, hogy meghalt valaki: "a segéd szerepére kiszemelt szereplő meghal".

Egy világteremtőt látunk, akinek az árnyékok hasadékokat vájnak az arcába, majdnem Rico Genestes módon, Dr. Calivari jut az eszembe, s pár háborús archív felvétel, ami egy végtelen háborút ábrázol, összemosódik az I. és II. világháború, ötvenhat, hidegháború és még ki tudja mi.

A film, ami beugrik még az az Ópium, egy elmebeteg nő naplója, meg valami Csáth Gézás lengi körül az egészet. De ezek csak az én asszociációim.

Elvileg ott kellene lennie a háttérben egy Kamilla nevű hölgynek, akire semmi nyomot, utalást nem látok. Az egy nagyszerű ötlet, ha Kamilla itt a hiány akar lenni. Erre nem kapok választ, a videóból. Az interjúból pedig annyira leszek okos, hogy egy művészeti végterméket nem szükséges pár mondattal megmagyarázni, hanem nézni kell.

A díszlet zseniális, maga a kis műterem is az. Nem értek egyet a kommentekkel. A Harcsa Veronika-féle (Bin-Jip) rosszul sikerült Dan Hillier utánérzést a Jazzékiel Kamillája filmtechnikailag, zeneileg és rendezésben is übereli. A film elején érdemes keresni a steampunkos "dizájnelemeket".

A nagy társadalmi pofavizitekről szólva, s az értetlen közönségről. Hümm... Mit is szóljak. Talán azt, hogy nem megmagyarázni, hanem nézni kell, s ebben a videóban ez az értetlenség is szerintem benne úszik a háttérben. Kiábrándultság, dekadencia, meg lehet magyarázni, de minek, érezni kell a "Szent szar" című albumról: