Hegesztőszemüveggel a Hősök terére! - beszámoló

Ugyancsak meglepődtem mikor a buszról leszállva konstatáltam a Hősök terén ácsorgó tömeget. Ám mint kiderült, nem csak mi terveztünk erre a napra csoportfényképezést.  A_a piros kabátjának köszönhetően már távolról kiszúrtam a mi csapatunkat,  és örömmel nyugtáztam, hogy szép számban jelentünk meg.

Ugyancsak meglepődtem mikor a buszról leszállva konstatáltam a Hősök terén ácsorgó tömeget. Ám mint kiderült, nem csak mi terveztünk erre a napra csoportfényképezést.  A_a piros kabátjának köszönhetően már távolról kiszúrtam a mi csapatunkat,  és örömmel nyugtáztam, hogy szép számban jelentünk meg.

Persze a révület nem tarthatott sokáig, mert a tömegből kivált Sisi alakja és fenyegető sebességgel közeledett felém, s mielőtt  feleszmélhettem volna, viktoriánus erőembereket megszégyenítően kapott fel s emelt a levegőbe, nekem csak annyi  jutott eszembe, hogyha ezzel nem riasztja e a embereket akkor semmivel, szerencsére nem így lett.

Fél háromra  aztán mindenki meg is érkezett - egy-egy kép erejéig volt légikalózunk és még egy szenzációs "biciklink" is: (a légikalóz azonban tovább maradt)

S megejthettük a csoportképeket, amit néhány arra járó turista is megcsodált, s miután mindenki visszavetette a spontán egy kupacba dobált kabátját és táskáját, Gábriel vezetésével átvágtunk a város ligeten, hogy bevegyük a Közlekedési Múzeumot. Az ostromnak  a múzeum előtt állomásozó gőzmozdony esett először áldozatul.

Loot Locomotive by ~NoviNowotny on deviantART

Őszintén szólva amikor kijelentettem, hogy „Másszunk fel a szerviz hídra és ott fotózkodjunk”  nem gondoltam volna, hogy azonnal kapnak az alkalmon. Így miután éltünket veszélyeztetve újabb fergeteges fotográfiát kreáltattunk magunkról, beléptünk a múzeumba.

Az ostrom folytatódott, a ruhatárban külön szekrényt kaptunk, s miután átléptük az üvegajtókat,  mindenki saját tempója és ízlése szerint barangolta végig a múzeumot, hol együtt hol szétszakadozva ámultunk hát a közlekedési relikviákon, gyakran a mindent a szemnek semmit a kéznek alapelvet is  figyelmen kívül hagyva.

Ezt követően elbúcsúztunk azoktól, akik már nem tartottak velünk, s egy kis szabadidős foglalkozásba kezdtünk, amit a csapat egy estebéd megülésével költött el, ki -ki maga szája íze szerint Harland Sanders különleges csirkéje, vagy orientalista fogások felett.  Innét aztán egyenesen az Instant házba vezetett minket a_a, melyet leginkább úgy lehetne jellemezni, mintha a Jefferson Airplane White rabbit című számába pottyanna bele az ember.

Itt egy jó kis asztalfoglalásos kavarodás után, végre elfoglalhattuk, az eredetileg mások számára fenntartott helyet, s lefutottuk a már rég nem használt - beismerem ez az én saram - bemutatkozó kört, majd kötetlen beszélgetésben és a már Sisitől jól megszokott hangulatban folyt tovább az este. Mígnem a növekvő tömeg és a fogyó hely kényelmetlenségének engedelmeskedve, végül hazatértünk.

Magam részérők igazán remekül éreztem magam, és ezúton szeretném megköszönni mindenkinek aki eljött. Minden résztvevőt várunk vissza a következő találkozóra!

TOVÁBBI KÉPEK FACEBOOKON

Beszámoló a Múltidézőknél