Az 1968-ban alakult kanadai együttes, a Rush, soha nem tartozott az eladási listákat vezető zenekarok közé, de olyat tettek le az asztalra, amit keveseknek sikerült...


Az 1968-ban alakult kanadai együttes, a Rush, soha nem tartozott az eladási listákat vezető zenekarok közé, de olyat tettek le az asztalra, amit keveseknek sikerült...


Első lemezük az 1974-ben kiadott Rush volt és még ebben az évben megtörtént az azóta is utolsó tagcseréjük. A zenekar azóta három tagból áll: Geddy Lee (ének, basszusgitár), Alex Lifeson (gitár), Neil Pearlt (dob, szövegírás). Első albumuk Led Zeppelin hangzást követett, aki meghallotta a számukat azt hihette, hogy új album jött ki az öregektől. A következő évben  megjelenő Fly By Night már levette az együttesről a „Ledd Zeppelin imitátor jelzőt”. A zenekar mai napig hard rockot, art rockot, progresszív rockot, és heavy metált játszik.

Azóta 19 albumot megjelenített együttesnek nincs olyan lemeze, amely ne lenne arany, illetve platina lemez. A Beatles és Rolling Stones után a Rush az a rock zenekar aki a legtöbb arany és paltina lemezt produkálta a maga 40 milliós eladásával. 1996-ben az együttes tagjai az Order Of Canada tagjai is lettek. 2010-ben megkapták az Élő Legenda díjat és kaptak egy csillagot a hollywoodi sétányon.

Geddy Lee neve elkerülhetetlenül szóba kerül, ha a világ top 10es basszusgitárosáról beszélnek. 13 díjat nyert el a külföldi gitáros magazinoktól. Hangja C♯2-B♯5 közé esik, bár mára már (valószínűleg kora) miatt nem tudja annyira felvinni a hangját, mint régen. Geddy nevét viseli a Fender Geddy Lee Jazz Bass gitár.


Alex Lifeson 9 gitáros magazin díját nyerte el az évek során. Ő az egyetlen alapító tagja a zenekarnak, aki még aktívan zenél a bandában.


Neil Pearlt neve jól ismert a dobosok közt. Zenész és kritikus körökben csak A Professzorként emlegetik. Dobos magazinoktól 51 díjat zsebelt be. Ő a felelős a zenekar szövegeiért (bár néhányat Geddy Lee is magára vállalt). Jellemzően filozófikus, tartalmas szövegeket ír. Zene szöveg mellett könyveket is ír motoros kalandjairól. Anatmomy of a Drum Solo címmel dob oktató DVD-t adott ki. 1997-ben egyetlen lányát elvesztette autóbalesetben, majd rák miatt feleségét 10 hónap múlva. A zenekar leállt, és a Mester 88000 kilóméteres útra indult motorjával. Az út végén kiadta a Ghost Rider: Travels on the Healing Road című könyvét, és visszatért a zenekarhoz.

 

2002-ben új albummal tértek vissza.


Tavaly kiadtak két számot az idén elkészülő Clockwork Angels albumukról. Nem sokkal később elindultak beharangozó turnéjukra Time Machine Tour néven. A zenekar (egyébként remek humorát megvillogtatva) mindig is híres volt színpad képéről (játék dínók a hangfalakon, vicces videók vetítése koncert közben, hatalmas felfújható nyulak, táblákat tartó barbi babák a színpadon, néha beöltözött emberek kerültek a színpadra, törölközőket mosó mosógépek és csirkéket grillező sütők a zenekartagok mögött), és idén teljes egészében Steampunk hangulat vette úrrá a csapatot.


A két gitáros mögött gőzgépek dolgoznak, a dobokra fogaskerekeket festettek, a kivetítő főként steampunk videókat vetít. A 3 órás koncert orgiából sajnos Magyarország nem kap, a legközelebbi állomás Frankfurt. Talán a lemez kiadása után közelebb is merészkednek hozzánk?
Ízelítő a koncertről (sajnos még csak amatőr felvételek vannak, így a hang és kép minőség nem a legjobb, de elfogadható és évlezhető):

Koncert intro és Rush humor:

 

 

 

Leave That Thing Alone:

 

 

 

La Villa Strangiato (3:40-től érdemes belenéznie annak, aki szereti a fénytechnikát.)

 

 

A Professzor soloja. 5:55-től Steampunk jazz :)

 

 

Két új szám:

 

 

 

 

 

Steampunk stage

 

 

 

 

 

 

 

Rush

Passzíó Rush történelme

süti beállítások módosítása