A fekete zongora

Van egy titokzatos Ady-vers, ami azért titokzatos, mert nyolcadikos koromban azt tanultuk róla, hogy nem tudják megfejteni az irodalomtörténészek miért írta Ady.

Ez ma már nekem csak gyerekkori misztikum. Azóta felnőttem, és a keletkezéstörténetet az interneten is bárki elolvashatja:

Ady Endre: A fekete zongora - keletkezéstörténet.

Ady ezzel egy valódi Danse Macabre-t írt (ki is cseng a sorokból Liszt Haláltánca), és paranoiával is jelesre vizsgázott, egy ámokfutót is jól előrejelez, mármint a halált. Ahogy azt okosan Baráth Katalin is észrevette. Ezért kerülhetett egy idealizált kékharisnya látószögében újra fókuszpontba egy kétezres években írt magyar kortárs krimi lapjain.

Nehéz dolog kritizálnom A fekete zongorát.

Valami szerfölött felkavart, ami miatt végül majdnem visszaadtam. Ez a zavaró szempont, hogy a szerző majdnem kolléga, és akkor végzett az ELTE-BTK-n, amikor én első évfolyamos lehettem, így tudom mekkora tudásbázissal kellene rendelkezni az adott korszakról az egyetem elvégzése után, főleg ha az ember nem csak magyar, hanem történelem szakot is elvégez.

Így úgy döntöttem, próbáltam magamba fojtani a dilemmámat a fikcióteremtéssel kapcsolatban. De minél jobban próbálkoztam, annál inkább nem sikerült.

Van egy titokzatos Ady-vers, ami azért titokzatos, mert nyolcadikos koromban azt tanultuk róla, hogy nem tudják megfejteni az irodalomtörténészek miért írta Ady.

Ez ma már nekem csak gyerekkori misztikum. Azóta felnőttem, és a keletkezéstörténetet az interneten is bárki elolvashatja:

Ady Endre: A fekete zongora - keletkezéstörténet.

Ady ezzel egy valódi Danse Macabre-t írt (ki is cseng a sorokból Liszt Haláltánca), és paranoiával is jelesre vizsgázott, egy ámokfutót is jól előrejelez, mármint a halált. Ahogy azt okosan Baráth Katalin is észrevette. Ezért kerülhetett egy idealizált kékharisnya látószögében újra fókuszpontba egy kétezres években írt magyar kortárs krimi lapjain.

Nehéz dolog kritizálnom A fekete zongorát.

Valami szerfölött felkavart, ami miatt végül majdnem visszaadtam. Ez a zavaró szempont, hogy a szerző majdnem kolléga, és akkor végzett az ELTE-BTK-n, amikor én első évfolyamos lehettem, így tudom mekkora tudásbázissal kellene rendelkezni az adott korszakról az egyetem elvégzése után, főleg ha az ember nem csak magyar, hanem történelem szakot is elvégez.

Így úgy döntöttem, próbáltam magamba fojtani a dilemmámat a fikcióteremtéssel kapcsolatban. De minél jobban próbálkoztam, annál inkább nem sikerült.

Kezdem azzal, hogy Sarah Bernhardt nevét sehol nem javította át Sarah Bernard-ról Bernhardtra az olvasószerkesztő.

A házasság előtt álló úri kisasszonyok - a dzsentrik is ezeknek számítottak - nem közlekedhettek - még egy kisvárosban sem! - az utcán egymagukban kísérő nélkül, akármennyire voltak női egyenjogúság pártiak. Blaha Lujza a századfordulóra már utolsó vendégszerepeit játssza, és Ady Endre Uj versek kötete nem az 1900-as évtized második felében jelent meg, 1906-ban, de ebben még nem szerepelt A fekete zongora.

A vers először az Budapesti Napló Esti lapban tették közzé 1907-ben (1907. július 14- XII. évf. 167. sz. p 2.) az Uj versek tehát csak második átdolgozott kiadásában jelenhetett meg. Nem találom - ehhez kellene egy PIM-es vagy OSZK-s cédula - de minden bizonnyal már 1908-ban, de legalábbis 1907 végén. Az én sírásom és Az egy jövő költő című versek után. Tehát már majdnem az évtized végén. Így sajnos aligha lehetett volna a bácskai gyilkos ügy kulcsfontosságú poémája.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a Nyugat is 1908-ban jelenik meg, így a regény cselekményének ideje inkább az 1910-es évek elején játszódik, ha az emlékezetem nem csal.

No, de sokat vesézgetek, amit nem kellene, mert a regény jól olvasható, aki szereti a krimiket az élvezni fogja. Baráth Katalin tökéletesen eltalálta az amerikai bestseller-írók stílusát, Nora Robertsét, Daniel Steelet. A regény alapsémája is ezeknek a regényeknek a mintájára írható le. Van egy elszánt, öntudatos hölgy, aki okosabb akar lenni a férfiaknál, meg akarja mutatni az eszét, kezdetben állandó vitákba bonyolódik egy fess úriemberrel, akivel azonban kiderül ugyanazért a célért küzdenek, a titok megfejtésért. A viták során egymásba szeretnek, és a romantikus kékharisnya végül beáll a szerelmes és kelendő nők sorába.

Így akik falják az ilyen krimiket, oda lesznek Baráth Katalin könyvéért. Már csak azért is, mert az író nemzetközi szintre emeli Ókanizsa városát, kicsit benne vannak a magyar sztereotípiák, de csak a kellő szinten.

A történet akár egy skót kisvárosban is játszódhatna, nem nagyon vennénk észre az eltérést. Amíg Borisz Akunyin simán megoldja, hogy a Fandorin-történetek ízig-vérig oroszok legyenek - még akkor is, ha Fandorin maga japán mániás -, addig ugyanez a gesztus Baráth Katalin tolla nyomán néha csak ott érződik, amikor a dzsentrik és az úrikisasszonyok csak simán paprikás krumplit és főzeléket esznek de nem szalontüdőt. (Pedig hány és hány ételnevet írt le akkoriban Krúdy Gyula akár húsz oldalban is is!)

Az atmoszférateremtés botladozásai a regény végére kiegyenlítődnek, és már-már el lehet valamit csípni a századfordulós magyar Belle Époque hangulatából.

Egy picit a sztoriról: piramisszerűen építkezik, először nagyon lassan, majd a végére egyre izgalmasabbá válik. A felépítése így krimiszerűen szakszerű. Ahogy a Könyvkolónia is fogalmaz: "Mesterien felépített krimi."

Ami nagy pont nálam egy könyvnél, de ennek semmi köze a szerzőhöz, illetve a tartalomhoz, maga az Agavés 2010-es borító, ami jól visszaadja a történet ötletét.

A könyv ötlete. Azt kell mondjam emelem a kalapom a szerző előtt, mert az ötlet maga nagyszerű. Kell nekünk is egy-két régies krimi. A tematika valóban hiányzott eddig a mai magyar regények palettájáról.

Amely még kritizálni való a részemről, és megint csak szubjektív vélemény. A névválasztások. A névrövidítések nem hiszem, hogy ennyire divatosak lettek volna akkoriban. Túl mesterkélten hatnak. Régi filmekben pl. Veront inkább hívták volna Veronkának, Annust pedig Annuskának, Rozált Rozáliának vagy Rozálkának - főleg egy nagyrészt szerbek lakta településen - és a Lázó név annyira ritka volt akkoriban is, hogy mint a fehér holló, inkább lett volna Lázár az illető.

Na de visszatérek az eredeti gondolatmenetemhez, amit nagyon hivatalosan szerettem volna megfogalmazni, hiszen nem az a célom, hogy bárki kedvét elvegyem a könyv elolvasásától.

Sőt! Szorgalmaznám, hogy aki teheti vegye kézbe, mert olvasmányos, könnyen emészthető, logikus, izgalmas, és egy ízig-vérig magyar bestseller. És ha eltekintünk a valóságteremtés gesztusától, akkor egy olyan kellemes idealizált békebeli hangulatot kapunk, amit hiányzik a mai hétköznapjainkból. Ezért érdemes egyszer elolvasni.

A nők, lányok önbizalmát különösen növeli a főszereplő dacos feminizmusa. Aki pedig csak most ismerkedne meg Ady Endre misztikus költészetétől, annak jó ugródeszka a Baráth Katalin regény. Hiszen miután a regényt elolvassa, talán leporolja az Ady összest a könyvespolcról.

Fellapozza az Új verseknél, valahol ott, azon az oldalon... Halkan suttogva felolvassa, és akkor jön...

----------

Baráth Katalin:
A fekete zongora
Agave Könyvek, 2010
304 oldal
Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789639868816

(Megjegyzés: A fekete zongora című könyvnek semmi köze a steampunkhoz, de monarchiabeli hangulati jellege miatt illik blogunk tematikájához.)

Az Agave Kiadó és a Freeblog szíves felajánlásával.

Ajánlott irodalom:

Szilágyi Zsófia kritikája a Litera irodalmi portálon