Empire piknik avagy zenés-tánczos mulatozás a Nyulak szigetén.

Délután három óra volt, és valószínűleg kamcsatkai hamufelhőnek köszönhetően 1815-ös hangulatban. Bár az ég vészjóslóan sötétlett, az idő száraz és fülledt volt, de mi azért zokszó nélkül viseltük korhű öltözékünket (ahogy mindig :D). Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt végül a Margit-sziget felé vettük utunkat.

A Combinozás újfent az „Időutazás egy másik századba” hangulattal bírt, személy szerint nekem ilyenkor utastársaink ábrázata minden pénzt megér. A_a halkan felhívta a figyelmem, hogy nézzek balra, s bár a múltidézős lányok hada eltakarta a látvány nagy részét még így is láttam ahogy az utazóközönség saját száján próbál nem kiesni a káprázattól.

csoportkép a romoknál

Miután átsétáltunk a második világháborúra emlékeztető Margit-hídon, és integettünk a villamosnak (csak mert polgárpukkasztásból sosem elég), megejtetünk egy gyors csoportfényképezést a romoknál, majd megrohamoztuk a zenélő kutat, ahol éppen egy interjút készítettek, utána lepakolhattunk és helyet foglalhattunk a bőség plédjeinél.

Délután három óra volt, és valószínűleg kamcsatkai hamufelhőnek köszönhetően 1815-ös hangulatban. Bár az ég vészjóslóan sötétlett, az idő száraz és fülledt volt, de mi azért zokszó nélkül viseltük korhű öltözékünket (ahogy mindig :D). Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt végül a Margit-sziget felé vettük utunkat.

A Combinozás újfent az „Időutazás egy másik századba” hangulattal bírt, személy szerint nekem ilyenkor utastársaink ábrázata minden pénzt megér. A_a halkan felhívta a figyelmem, hogy nézzek balra, s bár a múltidézős lányok hada eltakarta a látvány nagy részét még így is láttam ahogy az utazóközönség saját száján próbál nem kiesni a káprázattól.

csoportkép a romoknál

Miután átsétáltunk a második világháborúra emlékeztető Margit-hídon, és integettünk a villamosnak (csak mert polgárpukkasztásból sosem elég), megejtetünk egy gyors csoportfényképezést a romoknál, majd megrohamoztuk a zenélő kutat, ahol éppen egy interjút készítettek, utána lepakolhattunk és helyet foglalhattunk a bőség plédjeinél.

„Időutazás egy másik századba”

terülj-terülj... zenélő kút

Ételből nem volt hiány, a legkülönfélébb sütemények garmadája foglalt itt helyet, a_a marlenkájától kezdve, Sisi kuglófján keresztül Jusztina Karib-tengereket idéző süteményéig, Banya (Ankith) jóvoltából pedig kellemes pezsgővel öblíthettük le az ínyencségeket. Valamint beletekinthettünk a_a XVII. századi szakácskönyvecskéjébe, amiben érdekes helyesírási anomáliákkal és ízletesnek illetve bizarrnak tetsző ételek találkozhattunk.

Gabriel felolvas, háttérben Lizzy

Baro von Schokoladehausen

Sisi megnyitó szónoklata után hamar beláttuk, hogy a beszélgetés időnként lehetetlenné válik ugyanis a kút nem pusztán zenélt, ami azonnal táncra perdített mindenkit, akinek épp nem volt teli a keze vagy a szája, de másfél óránként egy magyar úr, egy német hölgy, és egy angol férfiú vezettek be minket a kút történetébe.

milyen hangos - Sisi

Gábriel felhívására aztán a Múltidézősök fényképezkedni vonultak így jobbára mi szt!mpankosok maradtunk tartani a frontot, mígnem visszatértek és újult erővel folyt tovább a falatozás, és hála a kútnak a mulatozás is.

Jusztina és Vincent

Lassacskán aztán a nap is empire stílusban nyugodni tért. A társaság fele már kezdett hazaindulni, s mintha a szúnyogok is újult erővel támadtak volna ránk, így fél kilenc magasságában búcsút intettünk a Margit-szigetnek és a zenélő kútnak.

Így utólag is nagyon köszönjük Sisiéknek ezt a remek napot, ha tehetjük legközelebb is ott leszünk.

A Múltidézősökkel legközelebb júliusban, a Váci Világi Vigalmon találkozhatunk!

Még több kép a costumeconon és a Múltidéző facebook fotóalbumban

fényképek: Ankith és automaton_aliza