A ló fát eszik, a madarak befüveznek: Múzeumok Éjszakája 2010

Eredetileg a Kassák vers nyomán: A ló meghal, a madarak kirepülnek - szándékoztam volna címet adni a múzeumos éjszaka beszámolójának. Miképpen a következő akciók voltak terítéken:

A ló fát eszik - alkalmi anakronista performansszal egybekötve

"Szeretünk Hercule"

- a vasutasok parkjának körbejárogatása, két lábon, és nem négy keréken;

- fordítókorongozás;

- személyes ismerkedés Hercule atyámfiával (ismertebb nevén Poirotval);

Eredetileg a Kassák vers nyomán: A ló meghal, a madarak kirepülnek - szándékoztam volna címet adni a múzeumos éjszaka beszámolójának. Miképpen a következő akciók voltak terítéken:

A ló fát eszik - alkalmi anakronista performansszal egybekötve

"Szeretünk Hercule"

- a vasutasok parkjának körbejárogatása, két lábon, és nem négy keréken;

- fordítókorongozás;

- személyes ismerkedés Hercule atyámfiával (ismertebb nevén Poirotval);

- az Orient csarnok tüzetesebb átvizsgálása, hátha nyitva maradt valamelyik vonatkabin;

- pózolás még mindig két lábon, nem négy keréken;

- hajtánykocsiban üldögélés;

- előszentivánéji gyönyörködés egy százéves (gőz) hóekében;

- omnibuszozás fafaló lóval;

- megemlékezés Kassák hosszúversére, fejlehajtások közepette, naplementét szemlélgetve (a fejünket a gallyakadályok miatt kellett lehajtani, ugyanis párszor megszólalt a kocsis-masiniszta "gallyveszély jobboldalt", "gallyveszély baloldalt");

"Megy a gőzös, megy a gőzös" a park végébe

Miután leszállt a nap, és kigyúltak a mécsesek elindultunk a belvárosba, mindenképpen a várba szerettünk volna feljutni, de ez az éjszaka valóban más, így ez nem is volt olyan egyszerű. A Hősök terénél szét is széledt a csapat. Ezúton is elnézést kérünk Liuéktól, amiért a kavarodásban elveszítettük nyomukat.

Arról tudok beszámolni, hogy a Szépművészeti Múzeumban az oszlopos csarnokban lehetett tapast enni, mert így véletlenül meg is vacsoráztam.

Nagy nehézségek árán Vincenték előkeveredtek a Vajdahunyad vári forgatagból.

Ezután váltás következett, jöttek:

A madarak...

A kisföldalatti alkalmi diszkóvá alakult, míg a szerelvényekben szardíniává zsúfolódtunk. A Deák téren véletlenül találtunk rá ősi villamosokra, rövid ejtőzés után felfértünk, de hajjaj, hogy hogy(!) a budai várba tartó múzeumi járatra. A várat pedig ezúttal Marinettiék vették be. Kassák pedig röhögött ránk az égből, amíg termelte az energiát a sírjában (bioenergiatermelés leírása Pepe nyomán).

Bevallom, nálam az álom és valóság határa összemosódott valahol a futurista leányok világító szoknyája és Szinyei Merse Pál Lilaruhás nője között. Valamelyik Nemzeti Galéria szinten Lady Gaga, Alejandro és Fernando meg Roberto is megirigyelhette volna frizurás hajcihő folyt. Egy fotó erejéig két alternatív jövőből inspirálód divatsítlus koccant össze, mint a molekulák József Attila versében: a XX. század eleji futurizmus és a mai steampunk.

Futurizmus és steampunk a Magyar Nemzeti Galériában

Lent Depero tárlat. Pár perc avantgárd. Ahonnan irányt változtatva ismét nem szándékoltan egy erősen hallucinogén VJ-s installációba keveredtünk: amikor érzed basszus agytekervenyéidet rezgető hatását, és akár szeretnéd akár nem úgyis bekattansz. A trip - muszáj elővennem a drogos szlenget, mással nem tudom érzékeltetni a hatást - vége valahol az OSZK-ban ért véget, csodás metszetek és nyomatok között. Persze a mikrofilm olvasóban itt is szóltak a földönkívüli muzsikák. Beleszerettem egy Emilia Nassau-t, I. Orániai Vilmos lányát ábrázoló nyomatba. Még szívesen ellátogattam volna a többi múzeumba is, de kis csapatunknak a 2010-es "előszentiván éj" már sok volt, így a hazaérkezésre fordítottuk maradék energiánkat.

A tegnap élmények nyomán azt merem nyilatkozni, a Múzeumok Éjszakája az előző évekkel ellentétben túlságosan is zsúfolt kultúrsznob dömpinggé kerekedett, ami idén inkább hasonlított A félelem és reszketés Las Vegasban követhetetlen élményorgiájára, mint egy egyszerűbb "menjünk a múzeumba és nézzünk jól körül, jók a programok, nézelődhetünk, ünnepelünk, jól érezzük magunkat" programsorozatra.

Szó szerint kibogozhatatlan audiovizuális-túlreális-teátrális áradat nehezedett ránk, és ezúttal a súlyát érezni lehetett. Minden helyszín, amit megjártunk jelentősen kitett magáért, de úgy érzem kicsit sokat akartak (és, mint tudjuk sokat akar a szarka, de...)

Ha tömegben gondolkodunk az éjszaka valóban az élvezet netovábbja lehetett volna; csakhogy a tömeg, mint tudjuk még ma is egyes emberekből fel, és az egyes embereknek a tömegnek szánt élménysúly a befogadhatatlanság határán lebegett. (Úgy állítom, mindezt, hogy 2007 óta edzett múzeumi éjszakázó vagyok: ez a sok VJ-DJ élmény már számomra s grandiózusan élvezhetetlenre sikeredett). Természetesen most ezzel nem a Vasúttörténeti Parkban folyó eseményekre utaltam, inkább a belváros és főleg az egységében tekintendő rendezvény okozta különös sokkra és felfordulásra.

"hát igen hm igen
nyilván nyilván
a város rohant mellettünk
ide-oda forgott és néha fölágaskodott"

nyilván, nyilván...

Ezúttal fotósok híján - pedig még az utolsó percben is vártuk Gabrielt, és ha felvállalja, hogy 18 éven aluli, ami nem igaz, de kit érdekel - akkor tudtunk volna karkötőt biztosítani a számára - így csak egyetlen, de annál hangulatosabb kis albummal szolgálhatunk: Hungarian Steampunk Community 2010.06.19. Facebook