Múltidézős és steampunk piknik a Vasúttörténeti Parkban

A mindenféle meteorológusok és előrejelzések keltette pánik ellenére, kellemes mondhatni verőfényes reggelre ébredtünk vasárnap. Jómagam már kilenc óra huszonöt perctől készenlétben álltam a Baross téren, egy szeneskocsinyi muffin társaságában, érdeklődő és értetlenkedő pillantásokat tűrvén. Elsőként a_a érkezett meg, az eredetileg egy goth bulira összeállított szerelésében, melyben egyszerre látta el a kokott nőszemély és az özvegyasszony szerepét.

Kisvártatva Hannah is megérkezett főként rozsdabarna ruházatában, majd befutott Gabriel, akit nem vártunk, de Sakuraconon már volt szerencsénk találkozni vele, sajnos csak igen rövid időre, mert akkor szólította a kötelesség. Őt a Ghoulina von Royal, egy elképesztő smaragdszín összeállításban és Rodian, a vietnámi veterán, majd megérkeztek a Múltidéző lányok is, határozottan korhű szerelésben. Bemutatkozások tömkelege vette kezdetét, mígnem Flamara Halvorsen - cilinderéről a pontos időt is leolvashattuk - , és Réka is megérkeztek.

A Vasúttörténeti Park előtt

Még egyszer tájékozódtunk az időjárási viszontagságok felől, és szavazásra bocsátottuk úti célunkat, ám egyértelműen a Vasúttörténeti Park győzött. Így hát idejét láttuk buszra szállni, valamint végre a sok gőztől bódultan punkak is lenni és "polgárpukkasztani".

A mindenféle meteorológusok és előrejelzések keltette pánik ellenére, kellemes mondhatni verőfényes reggelre ébredtünk vasárnap. Jómagam már kilenc óra huszonöt perctől készenlétben álltam a Baross téren, egy szeneskocsinyi muffin társaságában, érdeklődő és értetlenkedő pillantásokat tűrvén. Elsőként a_a érkezett meg, az eredetileg egy goth bulira összeállított szerelésében, melyben egyszerre látta el a kokott nőszemély és az özvegyasszony szerepét.

Kisvártatva Hannah is megérkezett főként rozsdabarna ruházatában, majd befutott Gabriel, akit nem vártunk, de Sakuraconon már volt szerencsénk találkozni vele, sajnos csak igen rövid időre, mert akkor szólította a kötelesség. Őt a Ghoulina von Royal, egy elképesztő smaragdszín összeállításban és Rodian, a vietnámi veterán, majd megérkeztek a Múltidéző lányok is, határozottan korhű szerelésben. Bemutatkozások tömkelege vette kezdetét, mígnem Flamara Halvorsen - cilinderéről a pontos időt is leolvashattuk - , és Réka is megérkeztek.

A Vasúttörténeti Park előtt

Még egyszer tájékozódtunk az időjárási viszontagságok felől, és szavazásra bocsátottuk úti célunkat, ám egyértelműen a Vasúttörténeti Park győzött. Így hát idejét láttuk buszra szállni, valamint végre a sok gőztől bódultan punkak is lenni és "polgárpukkasztani".

Kíváncsi és döbbent tekintetek sokaság kísért minket utunkon, mígnem eljutottunk a Vasúti történeti parkhoz, itt összeszedtük társulatunk maradék tagjait, a nem rég megözvegyült Skót grófnét Jusztinát, NeGa művészurat kinek ruházata a prérik Lordjait idézte, kibic fotósunkat Zsuzsit és a Katolikus Rádió két érdeklődő munkatársát.

A kisebb káoszt, mely a jegyvásárlást jellemezte, követően lelkesen indultunk neki elmerülni a park csodáiban.

Jusztina és Vincent

Egy pár csoportképet követően, megrohamoztuk a kiállított mozdonyokat, és kezdetét vette a steampunk invázió. A kezdeti zavarunkon hamar felülemelkedtünk, felszálltunk minden egyes mozdonyra, amire csak lehetett, és olykor arra is amire nem lett volna szabad, rengeteg kép készült és rengeteg szív dobbant meg a kazánok és egyéb mérőműszerek láttán.

Gabriel

Vonatok között

Flamara és Ghoulina

Sisi

Kíváncsi és olykor riadt pillantásoknak itt sem voltunk, híján, az egyik gyermek rémült kiáltása után a_a megjegyezte: „Nem tetszettünk, ebből a gyerekből nem lesz steampunk”.

Omnibuszban

Miután kiéltük mérnök és masiniszta hajlamainkat úgy döntöttünk ideje igazán korabelinek lenni ezért beültünk az omnibuszba, ahol egy síró gyermek hatására megbeszéltük az úton észlelet tapasztalatainkat, hiába Magyarország nem túl nyitott a régiesített újításokra.

Réka és Sisi

Délidőre járt már mikor szükségét kezdtük érezni a piknik megejtésére, ezért egy rövidebb keresgélés után helyet foglaltunk egy fedett pavilon alatt, amiből perceken belül terülj-terülj asztalkámat varázsoltunk. Miközben mi nekiláttunk az étkezésnek, a_a és Adrienn interjút adott a Katolikus rádiónak.

Miután mindenki elverte éhét a megannyi sütemény majdhogynem mindegyikének akár ismétlődő permutációjával, elköszöntünk NeGától, aki nem mulasztotta el megköszönni az élményt. Ezután ideje volt hogy a Múltidézősök és a Szt!mpankok jobban megismerjék egymást, ezért megejtettük a már-már megszokottá vált bemutatkozást, majd az ezalatt felgyülemlett jó hangulattal bevettük a szomszédos játszóteret, ahol Jusztina buborékkardja igen nagy népszerűségre tett szert.

A szinte már-már infantilissá fajuló helyzetet a Múltidézősöktől való könnyes búcsúvétel törte meg, mire mi átpártoltunk az ekkor már szinte kihalt környezetű mozdonyokhoz egy mozdonyok előtti életkép-fotózás erejéig.

Ennek befejeztével az eső is szemerkélni kezdett, és Jusztináék jelezték, hogy nem tudnak tovább maradni, ha a szemerkélő eső nem is de a közelgő Requiem koncert minket is távozásra sarkallt így miután vetettünk egy utolsó pillantást a Télapó szánjává alakított sínkocsira, a kijárat felé vettük utunkat.

Büszkén merem állítani, hogy az eddigi legjobban sikerült steampunk találkozóról volt szerencsém beszámolni, mind a hangulat, mind a helyszín kiváló volt. Nagyon köszönjük az élményt a résztvevőknek, és szívesen várunk vissza mindenkit a következő szt!mpank találkozóra.

Beszámoló a Múltidéző blogon Lizzy tollából:

Egy csodálatos nap memoriárja

További képek a piknikről Facebook oldalunkon