A kőszívű zombi fiai

Avagy posztmodern újra/átírások és egyéb regényabsztrakciók a kortárs anakronista angol és amerikai horrorregényekben - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, ha komolyabban akarom kezelni az ügyet, de az ügy komolysága még mindig túl komolytalan.

Hiszen:

A konzervatív szépirodalompártiak bitangul hőkölnek a trend hallatán: „hő, hő, csak ezt ne már”.  „Minek is a klasszikusok paródiája? Nem tetszik tudni, hogy tabu téma az ilyesmi: elővenni a konzervált ereklyéket, leporolni, és újracsomagolni, ráadásul ilyen formában: szörnyekkel, zombikkal, vámpírokkal. Mi végre ez a horror? Bemocskolni a szépirodalmat, szemgolyóként tűhegyre tűzni mindazt, amit kulturális értékként becsülünk. Ejnyebejnye! Rontombontom!”

Tombol a szörny-láz

Persze nem még nem hazánkban - minálunk kritikusok hada hőköl vagy eszementül lelkendezik - a klasszikusok „B”-kategóriás horror újra- és átírásaitól. Amit pl. Tarantino a filmekben megtehet, játszadozni a giccsel, a tematikákkal, a bizarr iróniával, addig az irodalomban, mint egy régi művészeti ággal való értékelési tradíció miatt nem tudunk olvasóként megbírkózni (tisztelet a kivételnek, akik a szörnyes-trendben egy szenzációs ötletet vélnek felfedezni). Fel kell ismernünk az a kor régen lejárt, amikor a tízéves Gézuka örömmel kapta kézbe az Egri csillagokat és olvasta sorra a Jókai-köteteket (na és Vernét, a Nagy indiánkönyvet meg Rejtő Jenőt), Gézukának ma már a Harry Potter sem túl trendi, mi a fenét lehetne akkor Gézukával tenni?

Erre is jó a szörnyes-trend. (Amit találóan Mary Ellen Quinn a Booklist reviewjában Pride and Prejudice and Zombies kapcsán egy újonnan született tematikának "genre"-nek nevez) A trend által olyan művek is kézbe kerülnek, amelyeket talán nem biztos hogy egyéb esetben nem olvasnánk el. Némelyik regény pedig éppen csak annyira van újraépítve, hogy kedvet kaphassunk az eredetijükhöz is.

Avagy posztmodern újra/átírások és egyéb regényabsztrakciók a kortárs anakronista angol és amerikai horrorregényekben - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, ha komolyabban akarom kezelni az ügyet, de az ügy komolysága még mindig túl komolytalan.

Hiszen:

A konzervatív szépirodalompártiak bitangul hőkölnek a trend hallatán: „hő, hő, csak ezt ne már”.  „Minek is a klasszikusok paródiája? Nem tetszik tudni, hogy tabu téma az ilyesmi: elővenni a konzervált ereklyéket, leporolni, és újracsomagolni, ráadásul ilyen formában: szörnyekkel, zombikkal, vámpírokkal. Mi végre ez a horror? Bemocskolni a szépirodalmat, szemgolyóként tűhegyre tűzni mindazt, amit kulturális értékként becsülünk. Ejnyebejnye! Rontombontom!”

Tombol a szörny-láz

Persze nem még nem hazánkban - minálunk kritikusok hada hőköl vagy eszementül lelkendezik - a klasszikusok „B”-kategóriás horror újra- és átírásaitól. Amit pl. Tarantino a filmekben megtehet, játszadozni a giccsel, a tematikákkal, a bizarr iróniával, addig az irodalomban, mint egy régi művészeti ággal való értékelési tradíció miatt nem tudunk olvasóként megbírkózni (tisztelet a kivételnek, akik a szörnyes-trendben egy szenzációs ötletet vélnek felfedezni). Fel kell ismernünk az a kor régen lejárt, amikor a tízéves Gézuka örömmel kapta kézbe az Egri csillagokat és olvasta sorra a Jókai-köteteket (na és Vernét, a Nagy indiánkönyvet meg Rejtő Jenőt), Gézukának ma már a Harry Potter sem túl trendi, mi a fenét lehetne akkor Gézukával tenni?

Erre is jó a szörnyes-trend. (Amit találóan Mary Ellen Quinn a Booklist reviewjában Pride and Prejudice and Zombies kapcsán egy újonnan született tematikának "genre"-nek nevez) A trend által olyan művek is kézbe kerülnek, amelyeket talán nem biztos hogy egyéb esetben nem olvasnánk el. Némelyik regény pedig éppen csak annyira van újraépítve, hogy kedvet kaphassunk az eredetijükhöz is.

A botrányosság inger - az olvasás reflex

A szórakoztató irodalomnak szórakoztatnia kell. A szórakoztatás a cél, a funkció. A szörnyes-trend darabjai ezt a funkciót töltik be. Valamikor az újra- és átírások alapművei a szórakoztató irodalmat képviselték, és úgy váltak klasszikussá. A 19. században az emberek egyik fő szórakozási csatornája az olvasás volt. Ma ez nincs így, és ezek az olvasmányok a mai olvasónak elavultnak, olvashatatlannak is tűnhetnek. Egy mai regény akkor lesz sikeres, ha írója felismeri az olvasók nem szeretnek olvasni, valamivel olvasásra kell ingerelni őket. A botrányosság kitűnő hajtóerő. Elérhető, hogy kézbe kerüljön az adott könyv. A feladat itt válik nehézzé: a műnek olvasmányosnak kell lennie, trendinek.

A Büszkeség és balítélet meg a zombik (Pride and Prejudice and Zombies) például úgy éri el ezt a célt, hogy japán és kínai edzésmódszereket, ilyen mintára készült helyszíneket szerepeltet (ezzel hozza párhuzamba a regényt a ma divatos orientalista-kultuszokkal). Ott van a sorok mögött a keleties harcias szféra, ami idegen is lehetne Austentől, ha a 19. század eleji rokokónak soha nem lett volna enyhén csinoázé (chinoaze) beütése. Mindez persze modellált mese, amiben minden botrányos, figyelemfelkeltő, látványos és ironikusan XXI. századiasan XIX. századi. Akármennyire is legyen ez egy divatjelenség, ma azért veszik meg és olvassák el ezeket a könyveket, hogy lássák mennyire fel lehet dobni a ma már elavult (néha már giccsé kanonizált)  klasszikusokat egy kis horrorral.

Új irodalmi tematika: szörnyes-trend és/vagy steampunk horror?

Amióta a történelmi regényírás átkerült azon a sokkon, hogy a tökéletes dokumentálás elvárását lehetetlen teljesíteni, az anakronisztikus modellálás - ahol teret nyer a giccs, a játék, a paródia, az irónia - akár tetszik, akár nem, realitásigénye miatt egy a korábbi leírható ismérvektől eltérően értékelendő pályát jár be. A parodisztikus interpretáció minden bizonnyal a szépirodalom örök fekete báránya marad, mégis nézzük csak át a szörnyes-trend darabjait.

Milyen értelemben nevezhető ez a gesztus steampunknak? Steampunk horrornak?

Ez itt ami elgondolkodtató, és újabb elméleti kérdéseket vet föl.

Először is mi kell ahhoz, hogy egy tartalom steampunk lehessen?

Anakronizmus, neoviktoriánus jelleg és még az a meghatározhatatlan plusz, ami a tudományos fantasztikumban, találmányokban vagy történelmi dekorációkban mutatkozik meg.

Anakronizmusban ezek a regények burjánzanak. A korrekonstrukció törvényszerű: általában neoviktoriánus (leszámítva a zombisított 'Óz, a nagy varázslót' és a Robin Hoodos variációt).

A tudományos fantasztikummal, de általánosságban a fantasztikummal kapcsolatban is felvetődik a kérdés:

A posztmodern „B”-kategóriás horrort, mint tematikát miért ne lehetne belegyúrni a steampunkba, ha már a sci-fi belefér? Hiszen a steampunk divat és tárgykultúra is számos esetben bizarr módon merít horrorból. Persze ezáltal a szörnyes trendbe tartozó könyvek szigorúan véve nem mindegyike tekinthető steampunknak, hanem csak az, amelyben technológiai szinten megjelennek a kor vívmányai, vagy a klasszikus sci-fi motívumok (lásd. Android Karenina - robot-toposz, The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies - földönkívüliek ; tágabb értelemben a Steampunkopedia még számos szörnyes-regényt ide sorolt, az alább látható Queen Victoria The Demon Huntert is).

Sokszor azt gondolnánk a fikciós alternatív történelmi átírás, mint az, hogy Viktória királynő korában zombik élnek, kielégítené ezt az igényt. A neoviktoriánus stílusba és még a „punk” törekvésekbe is természetesen tökéletesen illik a horror és a bizarr át- és újraírás. A szörnyes-trend legtöbb darabja egyedül csak a tudományos fantasztikusságot zárja ki magából, és ezáltal nem illeszkedik a steampunkhoz, csak dekorációs szinten. Ezek után persze joggal  vethetjük föl, ha létezik steampunk anakronisztikus fantasy, ami sokszor kizárja a tudományos fantasztikus elemeket és szintén csak a dekorációt alkalmazza, akkor miért ne lehetne steampunk horror is, ami ugyanezzel a technikával manipulál és a klasszikus regények újra- és átírásában érhető tetten?

Miért hívom ezt szörnyes-trendnek és nem zombisnak?

Mert ezek a regények nem csak a zombi-témát fedik le.
Igaz a zombik a legnépszerűbbek (a vámpír-divat után szabadon):

Pride and Prejudice and Zombies -  Jane Austen, Seth Grahame-Smith
Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim -  Mark Twain, W. Bill Czolgosz
Alice in Zombieland - Lewis Carroll, Nickolas Cook
The Undead World of Oz - L. Frank Baum, Ryan C. Thomas

Van démonos-zombis:

Queen Victoria Demon Hunter - A. E. Moorat

Ufós-zombis:

The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies - H.G. Wells, Eric S. Brown

Tengeri szörnyes:

Sense and Sensibility and Sea Monsters - Jane Austin, Ben H. Winters

Vámpíros:

Abraham Lincoln: Vampire Hunter - Seth Grahame-Smith

Múmiás:

Mansfield Park and Mummies - Jane Austen, Vera Nazarian

Androidos:

Android Karenina - Ben H. Winters

Tendenciák: írás, átírás, újraírás

Két tendenciát kell megkülönböztetni a szörnyes-trenden belül. Az egyik vonalon valódi regények íródnak (és csak alternatív történelemről beszélhetünk). Ezek a regények ismert történelmi alakokat mozgatnak, mint Viktória királynőt, Abraham Lincoln-t, és ezzel váltják ki a parodisztikus hatást. A másik vonalon beszélhetünk csak újraírásról. Itt a valódi szövegekbe csempészik bele ügyesen azokat az oda nem illő elemeket, amelyek a regényt újrakonstruálják. Lényegében újraírás gyanánt egyszerre regénymontázsról beszélhetünk. A Tolsztoj újraírás érdekessége, hogy itt a szerző az orosz eredetit nem alkalmazhatta fel szövegként, így a fentebb említett konstrukción túli átírásról van szó.

A szörnyes-trend egyszerre játszik a kanonizált klasszikusokkal, és egyszerre játszik az irodalmi montázzsal, remixszel. A szerző halott a szörnyes-trendben fizikailag és textuálisan is halott. Jane Austen, Lewis Caroll, H. G. Wells és Lev Tolsztoj halott. A szörnyes-trend regényújraírásainak lényegében nincs egyetlen egyedi szerzőjük. Sőt magának az ötletnek sincs egyetlen szerzője. És a szörnyes-regények megállíthatatlanul hömpölyögnek az underground ponyvakultúrába, úgy lepik el a piacot, mint a ragályos zombik Jane Austen tetemét. Nem csodálkoznék el ezek után azon, ha ma Magyarországon valaki elkezdte volna már átrendezni a magyar klasszikusokat. Talán már csak egy-két hónap vagy év, és ott lesznek a könyvesboltokban a bestsellereknek fenntartott polcokon:

"A kőszívű zombi fiai".