Misztikum és nosztalgia a képzelet birodalmában

Az idei év első hónapjának hazai mozi premierjei valami miatt nem tudnak csalódást okozni. Megátkozták a vásznat valami jó tündérek, mert amire beülök az a film egyszerűen elkápráztat.

Kritikusan ültem be a Parnassusra is - a Sherlock Holmes-hoz hasonlóan -, de Terry Gilliam rendezése egyszerűen lebilincselt és levett a lábáról. Azt kell mondjam, pontosan ilyennek kell lenni egy filmnek, ahol megnyílik az emberek képzelete, egy filmnek, ami egyszerre szól, időről térről, emberiségről, mítoszokról, a jó és a rossz örök és egymást kiegészítő küzdelméről a 21. században.

Az idei év első hónapjának hazai mozi premierjei valami miatt nem tudnak csalódást okozni. Megátkozták a vásznat valami jó tündérek, mert amire beülök az a film egyszerűen elkápráztat.

Kritikusan ültem be a Parnassusra is - a Sherlock Holmes-hoz hasonlóan -, de Terry Gilliam rendezése egyszerűen lebilincselt és levett a lábáról. Azt kell mondjam, pontosan ilyennek kell lenni egy filmnek, ahol megnyílik az emberek képzelete, egy filmnek, ami egyszerre szól, időről térről, emberiségről, mítoszokról, a jó és a rossz örök és egymást kiegészítő küzdelméről a 21. században.

A Repülő Cirkusz óta sejthető - Terry Gilliamről - a rendező animátorról, hogy rajong az anakronisztikus dizájn-elemekért. Ez a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmánál sincs másképpen. Parnassus világában megfér egymás mellett az ősi keleti világ, a mai London, a manierizmus és a barokk oltárképek allegorikus és illuzórikus tükör világa, az 1930-as évek utcája, egy rokokó automata bábszínház és egy viktoriánus utazócirkusz. A képzelet és a fantasztikum univerzumát áthatja a nosztalgia. A filmvásznon örök figurák mozognak, a jó és a rossz, a nő, a törpe, az akasztott ember.

Ne várjunk egyértelmű válaszokat. A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy elgondolkodtató metafizikus mese, olyan vizuális megformálásban tálalva, ami egy pillanatig sem hagyja lankadni az ember figyelmét.

Nem válaszol és nem kérdez. Nem untat szájbarágós filozofálgatásokkal a semmiről, és ahogy azt kell ilyenkor, csak azt tárja elénk, aki ami eleve látható. Minden, ami láthatatlan a képzeletünkre van bízva.

A színészek egytől egyik csúcsformájukat hozzák. Lily Cole szende és gyönyörű - már igazán itt lenne az ideje, hogy helyet kapjon a legnagyobb hollywoodi dívák között -, Christopher Plummer istenszerű, ahogy az szokott lenni, Tom Waits-nek a hangján kívül a játéka is erősen ördöngős, Verne Troyer imádnivaló bölcs törpe, a négy Tonyt nem is firtatom. Szomorú események árnyékolták be a film forgatását, és Heith Ledger halála utáni három megtestesülése - Johnny Depp, Jude Law, Colin Farrell  - méltó utóképei a színész nagyszerű "akasztott emberének".

Misztikum, mítosz, illúzió és mese. Egy fantasztikus 21. századi allegória arról, hogyan mesélhető el és nem mesélhető el az emberi képzelet világa egyetlen alkotásban.

Nézzük meg, és lássunk csodát!

IMDb

PORT.hu