Steampunk találkozó Art Noveau módra, bkv sztrájkon tálalva

Körülbelül fél kettő felé járhatott amikor megpillantottuk Alizát a Moszkva téren, nem messze Theiresziász szobrától, ő is megpillantott minket de ebben nem volt egészen biztos. Így hát mivel más résztvevőt ide nem vártunk kis csapatunk, név szerint: Aliza, Réka Dávid és jómagam, indultunk el kissé bizonytalanul az Art Noveau vagy ha úgy tetszik Jugendtsil kávézó felé. Nem voltunk egészen biztosak abban, hogy merre is kellene mennünk, de hála Aliza előrelátásának, volt egy térképünk, akinek hála sikerült odatalálnunk, ha nem lett volna elég a Holdfénycon akkor még a BKV-nak is köszönetet mondhatunk azért, hogy nem csak oda utunk, de még a résztvevők száma is bizonytalan volt. Időközben Beren jelentkezett telefonon, ugyanis, nagy örömünkre, tiszteletét szerette volna tenni a találkozón. Kisvártatva újabb, igen steampunk, egyének tűntek fel a horizonton, mint látóhatárba érve konstatáltuk Lotti és Hannah voltak, s alig telt el egy pillanatnyi idő a kihalt utcán újabb három alakot pillanthattunk, könnyű volt őket észrevenni, hisz goggléjuk már messze csillogott. Rövid bemutatkozás után tehát birtokba vettük a kávézót, a felszolgáló személyzet legnagyobb megdöbbenésére, akik joggal hihették (és hitték is), hogy jelmezbálból jövünk, bár személy szerint még nem láttam délelőtti jelmezbált. A kedves személyzet persze azonnal segítségünkre sietett, hiszen kilenc főt kellett leültetni egy asztalhoz, még magunkhoz térni sem volt időnk abból a delíriumból, melyet a hely különleges atmoszférája, mint fátylat borította a tudatunkra, ám már ott is ültünk, az asztal körül. Gyors bemutatkozó kör után, Elnök asszonyunk, belekezdett a tervek ecsetelésébe, pillantást vethettünk Hannah steampunkosított pendrive-jára, és kiosztásra kerültek az Aliza által oly igényesen megtervezett, ám a nyomda által elbaltázott zsebnaptárak, melyek még így is kellemes meglepetésként szolgáltak. Ismerkedtünk, ettünk ittunk és hallgattunk is, bár személy szerint ezt csupán a hely eleganciájából adódó megilletődöttség és a meg nem jelent társak fölötti „gyász” számlájára írom. Azért írtam gyászt mert a hangulat megemlítésekor többen halotti torokat emlegettek. Időközben befutott Beren is, így már tízre bővült kis társaságunk, szóba került a LARP, melynek témája Frankenstein kastélya lesz előreláthatólag, valamint az alapítvány létrehozása és egy steampunk össznépi party megszervezése, időközben kineveztek elnökké, melyet pironkodva visszautasítottam, eluralkodó megalomániámtól tartva. Telt múlt az idő, és egy szavazással, plusz egy toalett használati tilalommal (szavazni csak minden jelenlévő részvételével lehet), megszületett a döntés, miszerint 19:30-kor vetített mozgóképre váltunk jegyet, így még pont, zárás előtt vettünk búcsút a hangulatos helységtől, stílusosan egy csoport dargerotípia elkészítése után.

Utunkat gyalog tettük meg a nyugati pályaudvarig, ahol búcsút vettünk, előbb Berentől, majd Lottitól és Hannahtól is. Ezután metróval átpártoltunk a Ferenc körútra, s jegyünket jó előre megváltva elébb a Sherlock Holmes Scrollal, majd Fekete vipera, avagy bolondlyukból bolond szél fúj című örökbecsű komédiából való idézgetéssel ütöttük el az időt.

Eljött hát a filmélmény ideje, melyről bővebben majd Aliza pennájából olvashattok, annyit megemlítenék, hogy igen kalandos úton vettünk részt mire megtaláltuk a vetítőtermet, és hogy a mozigépész elaludt a film közepén, így volt szerencsénk belepillantani, hogy is néz ki egy filmszalag vége, mire több néző a filmtől bódultan felkiáltott, „ez most a film része?”.

A film végével találkozónk is véget ért, így a résztvevőkre bízom, ki milyen érzésekkel távozott, korábban vagy későbben, bár remélem a legjobbakat J. Én máris várom a folytatást!