Körülbelül fél kettő felé járhatott amikor megpillantottuk Alizát a Kossuth téren, nem messze Teiresziász szobrától, ő is nehezen, de megpillantott minket. Mivel más résztvevőt ide nem vártunk kis csapatunk, név szerint: Aliza, Réka, Dávid és jómagam, indultunk el kissé bizonytalanul az Art Nouveau, vagy ha úgy tetszik "Jugendtsil" kávézó felé.

Nem voltunk egész biztosak abban, hogy merre is kellene mennünk, de hála Aliza előrelátásának, volt egy térképünk, így hamar odatalálnunk.

A Holdfényconnak és a ó BKV-nak együttesen mondhatunk köszönetet azért, hogy nem csak odautunk, de a résztvevők száma is végig bizonytalannak és előre tervezhetetlennek tűnt.

Időközben Beren is jelentkezett telefonon, nagy örömünkre, hogy mégis tiszteletét szeretné tenni a találkozón (mi is örültünk a hírnek). Kisvártatva újabb steampunk egyének tűntek fel a horizonton. Látóhatárba érkezvén konstatáltuk, Lotti és Hannah az, s alig telt el egy pillanatnyi idő a kihalt utcán újabb három alakot pillanthattunk, meg: Flamarát, Ghoulinát és párját (akinek a találkozóról készült remek fényképeket külön köszönjük :)) Könnyű volt őket észrevenni, hisz goggléjuk (kukkerjük) már messziről csillogott.

Rövid bemutatkozás után birtokba vettük a kávézót, a felszolgáló személyzet legnagyobb megdöbbenésére, akik joggal hihették (és hitték is), hogy jelmezbálból jövünk, bár személy szerint még nem láttam kora délutáni jelmezbált. A kedves személyzet persze azonnal segítségünkre sietett, hiszen kilenc főt kellett leültetni egy asztalhoz, még magunkhoz térni sem volt időnk abból a delíriumból, melyet a hely különleges atmoszférája, mint fátylat borította a tudatunkra, ám már ott is ültünk, az asztal körül.

 

 

 

Körülbelül fél kettő felé járhatott amikor megpillantottuk Alizát a Kossuth téren, nem messze Teiresziász szobrától, ő is nehezen, de megpillantott minket. Mivel más résztvevőt ide nem vártunk kis csapatunk, név szerint: Aliza, Réka, Dávid és jómagam, indultunk el kissé bizonytalanul az Art Nouveau, vagy ha úgy tetszik "Jugendtsil" kávézó felé.

Nem voltunk egész biztosak abban, hogy merre is kellene mennünk, de hála Aliza előrelátásának, volt egy térképünk, így hamar odatalálnunk.

A Holdfényconnak és a ó BKV-nak együttesen mondhatunk köszönetet azért, hogy nem csak odautunk, de a résztvevők száma is végig bizonytalannak és előre tervezhetetlennek tűnt.

Időközben Beren is jelentkezett telefonon, nagy örömünkre, hogy mégis tiszteletét szeretné tenni a találkozón (mi is örültünk a hírnek). Kisvártatva újabb steampunk egyének tűntek fel a horizonton. Látóhatárba érkezvén konstatáltuk, Lotti és Hannah az, s alig telt el egy pillanatnyi idő a kihalt utcán újabb három alakot pillanthattunk, meg: Flamarát, Ghoulinát és párját (akinek a találkozóról készült remek fényképeket külön köszönjük :)) Könnyű volt őket észrevenni, hisz goggléjuk (kukkerjük) már messziről csillogott.

Rövid bemutatkozás után birtokba vettük a kávézót, a felszolgáló személyzet legnagyobb megdöbbenésére, akik joggal hihették (és hitték is), hogy jelmezbálból jövünk, bár személy szerint még nem láttam kora délutáni jelmezbált. A kedves személyzet persze azonnal segítségünkre sietett, hiszen kilenc főt kellett leültetni egy asztalhoz, még magunkhoz térni sem volt időnk abból a delíriumból, melyet a hely különleges atmoszférája, mint fátylat borította a tudatunkra, ám már ott is ültünk, az asztal körül.

 

 

Gyors bemutatkozó kör után, "elnök asszonyunk", a_a, belekezdett a tervek ecsetelésébe, pillantást vethettünk Hannah steampunkosított pendrive-jára, és kiosztásra kerültek a szt!mpank zsebnaptárak, melyek színhibásan is kellemes meglepetésként szolgáltak. Ismerkedtünk, ettünk ittunk és hallgattunk is, bár személy szerint ezt csupán a hely eleganciájából adódó megilletődöttség és a meg nem jelent társak fölötti „gyász” számlájára írom. :D

Időközben befutott Beren is, így már tízre bővült kis társaságunk, szóba került a LARP, melynek témája Frankenstein kastélya lesz előreláthatólag, valamint az egyesület létrehozása és egy steampunk össznépi party megszervezése, időközben kineveztek elnökké, melyet pironkodva visszautasítottam, eluralkodó megalomániámtól tartva. Telt múlt az idő, és egy szavazással, plusz egy toalett használati tilalommal (szavazni csak minden jelenlévő részvételével lehet), megszületett a döntés, miszerint 19:30-kor vetített mozgóképre váltunk jegyet, így még pont, zárás előtt vettünk búcsút a hangulatos helységtől, stílusosan egy csoport dagerrotípia elkészítése után.

 

 

Utunkat gyalog tettük meg a Nyugati pályaudvarig, ahol búcsút vettünk, előbb Berentől, majd Lottitól és Hannahtól is. Ezután metróval átpártoltunk a Ferenc körútra, s jegyünket jó előre megváltva elébb a Sherlock Holmes Scrollal, majd a Fekete vipera, avagy bolondlyukból bolond szél fúj című örökbecsű komédiából való idézgetéssel ütöttük el az időt.

Eljött hát a filmélmény ideje, melyről bővebben majd Aliza pennájából olvashattok az egyik következő bejegyzésben.

Miután képzeletben megmásztuk a Parnasszust, találkozónk is véget ért, így a résztvevőkre bízom, ki milyen érzésekkel távozott, korábban vagy későbben, bár remélem a legjobbakat .

Én máris várom a folytatást! :)


Ne kattints tovább! Nézd meg hangulatos fényképalbumunkat a harmadik szt!mpank blogtalálkozóról:

 

süti beállítások módosítása