Ki ne emlékezne Georges Méliès korai Verne és valahogy kevésbé ismert módon Wells adaptációjára, amikor az ágyúból kilőtt űrhajó-lövedékkel sikeresen kilövik a Hold szemét?

 


Ez kép és ötlet lebeghetett a Kheops Studio csapata előtt is, amikor elkészítették a 2005-ben megjelent Voyage: Inspired by Jules Verne című kalandjátékot.

Ki ne emlékezne Georges Méliès korai Verne és valahogy kevésbé ismert módon Wells adaptációjára, amikor az ágyúból kilőtt űrhajó-lövedékkel sikeresen kilövik a Hold szemét? 



Ez kép és ötlet lebeghetett a Kheops Studio csapata előtt is, amikor elkészítették a 2005-ben megjelent Voyage: Inspired by Jules Verne című kalandjátékot.

A keretsztori lazán kapcsolódik Jules Verne: Utazás a Holdba és Utazás a Hold körül és Herbert George Wells, Emberek a Holdban című művéhez.

1851-et írunk, Barbicane, a helyi lövész-egyesület elnöke és Nicholl a mérnök fogadást kötnek, hogy lehetséges-e embert juttatni a Holdra egy nagy alumíniumlövedékben. Persze hogy máshogy nem derülhetne ki az igazság hamarabb, mint hogy ő maguk szállnak be az űrhajóba, hiszen így első kézből tudják meg, hogy kinek volt igaza. Így elhatározzák, hogy saját maguk vágnak neki az expedíciónak. Harmadiknak csatlakozik hozzájuk a francia Michel Ardan is, akinek a bőrébe a játékos fog bújni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Ardan már csak egyedül fog a Hold felszínére lépni, rövid távon találkozik a Holdlakókkal és még sok egyéb kalandot kell átélnie...


Voyage Inspired by Jules Verne - orosz kiadásának borítója

 

A játék maga in medias res a Hold felé száguldó űrhajó-lövedékben kezdődik, az előzményeket utólag következtetjük ki a körülöttünk tapasztalt dolgokból. Ha valami fontosat tudunk meg, akkor vágás-szerűen egy visszaemlékezés ("flashback") jelenik meg, ahol képregényszerűen kézzel rajzolva és audiokommentárral kísérve láthatjuk (és hallhatjuk) az eseményeket. Ez számomra mindenképp pozitívum volt, érezhetővé teszi, ahogy haladunk előre a játékban és hogy végre valamire bukkantunk, ami tovább visz. Az előre renderelt, de 3D grafika az átvezetőket kivéve többnyire belső nézetes, azaz Ardan szemszögéből látjuk a történteket. Az irányítás kissé nehézkes volt számomra, gyakorlatilag csak egérre van szükségünk és egész logikusak azok a dolgok, amiket csinálni lehet, de mintha mégsem úgy reagálna a játék, ahogy én szeretném. Ez néha frusztráló volt. A belső nézet és az irányítás nehézkességéből adódó forgolódástól néha szabályosan elszédültem. Pozitívum viszont az eszköztár ("inventory"), ami szerencsére gyorsan kezelhető és jól átlátható, logikus.




A játékmenet előtt vegyes érzelmekkel állok. Láthatóan sokat foglalkoztak a készítők azzal, hogy a játék kihívást is jelentsen, de próbáltak minél logikusabbak is maradni. Sajnos utóbbi nem mindig sikerült, néha az intuíció egyáltalán nem segít: marad a "minden tárgyat minden tárgyon, kipróbálok mindenhol" nevű unalmas kattintgatás. Ezen kívül a változatosság kedvéért a készítők beépítettek pár mini-játékot is a játékba, ahol az ügyesség számít.  Ezek nem túl nehezek, de szerintem feleslegesen frusztrálják a játékost. Az újrajátszhatóságot intelligens puzzle-rendszer segíti, ami még pontozza is az intelligenciánkat, de a játékot újrajátszók szerint hatalmas élvezetet ez nem okoz. Néha a játék hirtelen bedob veszélyes és időre megoldandó szituációkat (adrenalinszintünket növelendő), melyeket ha idő elött nem tudunk megoldani, akkor meghalunk. Szerencsére azonban halál esetén pont ugyanott folytatjuk a dolgot, ahol meghaltunk, szóval semmit sem veszíthetünk - emiatt az egész felesleges (tétje nincs), de legalább megpróbálták felrázni a dolgot.

Viktoriánus Holdlakó


Maga a külcsín szódával elmegy, mint már írtam előrerenderelt és valósidejű 3D keveréke, annyira nem meggyőző vagy szép, mint mondjuk a rajzolt hátterű Syberia (illetve a friss és szintént gyönryörű Machinarium), de elfogadható. A zenei és hanghatások a helyükön vannak, személy szerint Michel Ardan modora és hangja nagyon távol állt tőlem. Unszimpatikusnak hatott, de másnak ez nem feltétlenül jelent negatívumot.

Összességében játszható, szerethető játék, bár nekem nem lesz a kedvencem, és véleményem szerint messze alulmúlja a nagy etalon Syberiát. (A Machinariumról nem is beszélve.) Kipróbálni és legalább a demót végigjátszani viszont mindenképp érdemes! (Mint ahogy érdemes legalább egyszer elolvasni az inspiráló műveket.)

 


A demo változat letölthető

A játék hivatalos weboldala

süti beállítások módosítása