Élménybeszámoló a Steampunk Cirkuszról

A kicsi ám annál látványosabb felvonulást két zenész kísérte üstdobbal és szaxofonnal felfegyverkezve.

Egy rövid kör után melyet a téren tettek visszatértek, kibővülve porondmesterükkel, nekikezdtek rövid, ám annál mulatságosabb előadásuknak. Sajnálatos módon az összeverődött tömeget nem lehetett kellőképpen feltüzelni, hisz az emberek már indultak volna haza - az időjárás miatt is -, de szerencsére ez az előadás minőségén nem rontott.

 

Az első szám:

Hölgyeim és Uraim a világ legnagyobb s legerősebb nője! – tesz meddő próbálkozást a felkonferálásra Fehér Dániel, a porondmester, ám az egyik artista félbeszakítja, a porondmester természetesen elhajtja a szerencsétlent, ám az még többször újrapróbálkozik, sikertelenül. A színfalak mögül pedig előkerül a világ leghatalmasabb nője, a maga 160 centiméterével bájosan előugráló leányzót meglátva a közönség megérti mit is akart közölni az artista az imént, a félreértést pedig mindenki egy kacajjal nyugtázza. A porondmester mintha észre sem venné a hatalmas különbséget kezd neki a négy deli önként jelentkező fiatalember kiválogatásának, akik azonnal meg is ragadják a kis hölgy kezeiben lévő köteleket és mind két oldalról húzni kezdik. A kisasszony mindenféle erőlködés nélkül tartja meg a négy férfiú erejét majd mindentudó mosollyal bújik ki zakójából, felfedve a közönség előtt, hogy az önkéntesek egymással tartottak kötélhúzást. A taps persze nem marad el.

 

A porondmester (Fehér Dániel)

 

A második szám:

 

 

A csodálatos késdobáló! – volna hogyha, az úri hölgy volna szíves befáradni az első hívásra, ám csupán egy kecses kacsót látunk előbújni a színfalak mögül, harmadik bejelentésre, már a konferáló Tixnek is leesik, hogy a hölgy az óhajtja, vezessék be!

Ezzel meg is kezdődik a csodálatos és ugyanakkor hátborzongató előadás, pontosabban kezdődne, ha a hölgy nem azzal töltené a drága időt, hogy a közönség tagjainak kalapjairól és kapucnijairól szedegetné le a mindenféle szöszöket és bolyhokat, ugyanis késdobálónk egy ugyancsak rend és tisztaságmániás.

A művésznő tehát visszahozattatik a kés pediglen átnyújttatik, ám előadónk ezúttal önön tükörképét kezdi vizslatni a kés pengéjén, a konferáló ezalatt kétségbeesetten próbál önkéntest találni, a "véres" és "borzalmas" mutatványhoz. A közönségnek persze, látván a művésznő „elhívatottságát” a témában nem nagyon akaródzik önként jelentkeznie. Végül egy leányzó jelentkezik, Tix sietve megkérdezi, hogy végrendelkezett-e már valamint hogy sikerült-e búcsút venni a kedves hozzátartozóktól, bátor önkéntesünk ezt sietve egy „Hello”-val elintézetnek is véli.
Tell Vilmos mutatványa következik, a leány fejére egy keménykalap majd egy alma kerül, a művésznő természetesen nem mulasztja el megtekinteni a felületek pormentességét. És végre következik az attrakció. Vagyis következne, ha a nem akadna a művésznőnek pont a dobás kritikus pillanatában nézeteltérése a zenészekkel. A mindig segítőkész Tix kapva kap az alkalmon, hogy egy harapással eltüntesse a hölgy fején üldögélő alma felét, természetesen a primadonna azonnal észreveszi, és a segítőkész közönségnek hála a kés majdnem Tix torkában landol a kijelölt alma helyett, ez természetesen végül nem történik meg. A következő próbálkozások hasonlóan sikertelenek, ugyanis a művésznő nincs jó kapcsolatban a zenekarral, és az alma pedig egyre fogy, mígnem nem marad belőle csak csutka, a művésznő pedig megelégeli a színpadi hozzá nem értést, a kést az önkéntes mögött kifeszített papírba vágja, s tapsot meg sem várva, sértetten vonul le a színről.

 

 

 

A harmadik szám:

 

 

A csodálatos szerkezet mely az életet papírra varázsolja, a színfalak mögül Fehér Dániel kerül elő, századfordulós masinájával, s már keresi is a megfelelő önkéntest. Egy hölgy mit sem sejtve jelentkezik. Az önkéntes nem tudhatta, hogy a föld legbogarasabb fényképészével találta magát szemben, Dániel előkapja sétapálcáját, telekinetikus képességeivel körbetáncoltatja néhányszor maga körül, majd a hölgy kezébe nyomja. Ám az összkép még nem teljes, leveszi keménykalapját, s néhány bravúros fel és levétel után az önkéntes fejébe nyomja azt is. Végre elkészülhet a fotó, de egy valami még hiányzik, hát persze a frakk! Dániel kibújik, bebújik átbújik, s a néző már azt sem tudja hol áll a feje de kacag az ügyes tréfán, a hölgy végül megkapja a frakkot is, Dániel pedig visszatér a masinájához. Hirtelen ötlettől vezérelve a hölgyhöz siet visszakerül frakkja, keménykalapja s sétapálcája, majd egy gyorstalpaló keretében bemutatja a hölgynek a gépezet igen egyszerű működését s maga áll az objektív elébe. A hölgy elsüti a szerkezetet, Dániel pedig elővarázsolja a gépből a képet, melyen az önkéntes pompázik frakkban sétabottal és keménykalapban. Megérdemelt taps.

 

 

Negyedik műsorszám:

 

 

A csodálatos kardnyelő! – kerül elő újfent Tix egy hatalmas fakarddal, arckifejezése átszellemül, ahogy a tárgyat nyitott szája felé közelíti, ám a színfalak rejtekéből bújik ki, immár nem a világ legerősebb hölgyeként, hanem pantomimként, egy lepedőt hozva magával melyet a mit sem sejtő Tixre hajít aki persze egyből kiesik transzából, s elhajtja a kéretlen társaságot. Újabb próba következik ám ahogy egy jó pantomimeshez illik Nandin is újra elő kerül a színfalak mögül, ezúttal képzeletbeli kardjával támadva rá a szerencsétlenre.

 

 

A kardnyelő (Tix Gergő és Bányai Nandin)

 

 

Tix a közönséghez rimánkodik abban reménykedve, hogy van orvos vagy pszichiáter, sorai között, ugyanis a pantomimesnek elkellene.

Végül vívni kezdenek mikor is a színfalak mögül telefon csörren, s egy női hang szól bele, jelezvén, hogy pszichiáter, kinek volna rá szüksége. Tix bejelenti gondjainak okozóját, ám a doktornő szerint ő az, aki segítségre szorul: ugyanis rengeteg elfojtott dühöt érez a hangjában, majd a kapcsolat megszakad. Dániel, mint aki jól tudja mi a megoldást, kerül elő a színfalak mögül kezében pajzsot tartva, melyet átnyújt Tixnek, majd megkéri a közönséget, hogy egy hölgy vállalkozzék, ugyanis kell valaki akiért Tix megharcolhat, az önkéntes, aki már hősiesen túlélte Dániel masinériáját s azzal járó cécót, jelentkezik. Ezzel Dániel felszólítja az összes férfit, hogy drukkoljanak Nandinnak, mert mindnyájukért harcol. A párbaj megkezdődik, s néhány csapás után Tix a földre hull, eztán a Fábry Showból jól ismert „hogyan állítsunk fel egy gólyalábast” című szám következik, amelyet két fiatalember hajt végre.

Kardpárbaj (Bányai Nandin és Tix Gergő)

 

 

A teljes csapat felsorakozik a színen, a taps után Dániel felteszi a kérdést: „Óhajt e a közönség még egy számot?” A közönség természetesen óhajt, így következik az utolsó szám:

A társulat zene és taps által kísért kivonulása, hölgyeim és uraim!  A közönség tapsol, és a társulat kivonul.

Az előadás nagy része alatt esett az eső, de tekintve, hogy egy évig  biztosan nem fogjuk őket országunkban látni. Megérte elmenni.

A következő előadás nagy valószínűséggel az Eurosteam, First European Steampunk Fesztiválon lesz látható, amelyre már most lenyűgöző látványelemekben bővelkedő, külön showval készül a társulat.

A képek fátyolosságáért elnézést kérek, de az időjárás elég csapadék dús volt, és jobb híján egy mobiltelefonnal készültek.