Machinarium - Rozsdába zárt szellem

Pár nappal ezelőtt végre megérkezett a régóta várt, semmihez sem hasonlítható logikai-kalandjáték gyöngyszem, a független Amanita Design által megalkotott Machinarium. De mitől is lesz egy játék igazán különleges 2009-ben?

A történet egyszerűen kezdődik: kis "bugyuta" főhős robotunkat egy fura szemétszállító takarítórobot egyből a szeméttelepre hajítja, de szerencsére pár kattintás után sikeresen összeszedjük magunkat (szó szerint) és már kezdődhet is a nagybetűs kaland. Merthogy a játék vérbeli kalandjáték, a legjobb, legnemesebb fajtából...

Pár nappal ezelőtt végre megérkezett a régóta várt, semmihez sem hasonlítható logikai-kalandjáték gyöngyszem, a független Amanita Design által megalkotott Machinarium. De mitől is lesz egy játék igazán különleges 2009-ben?

Kezdjük az irányítással: a játék Flashben készült, és mint az interneten megszokott flash-játékok nagy része, ez is kiválóan irányítható pusztán egér segítségével. (Bár néhány helyen egyszerűbb lesz billentyűzetet használni.) Az egeret szó szerint érdemes venni, ugyanis pár helyen szükség lesz a kurzor pontos, gyors vagy éppen ritmusos mozgatására - amit szerintem touchpadon (Uram bocsá' touchsticken) meglehetősen nehéz kivitelezni, de ettől eltekintve az irányítás egyszerű és intuitív. Van eszköztárunk (inventory), ahogy egy rendes kalandjátékban annak lennie kell. Semmi felesleges bonyolultság, összetett menürendszer, csak a puszta, csupasz, praktikus egyszerűség. 

De ez nem is gond, az ember annál könnyebben feledkezik bele a játékba, márpedig belefeledkezni igazán könnyű! A teremtett világ gyönyörű, látványa és stílusa igazán nem is sorolható sehová sem, se nem steampunk, se nem clockpunk, se nem elektropunk, se nem posztapokaliptikus, se nem retro-sci-fi tisztán. Talán viccesen rustpunk-nak nevezhetnénk, mert a szinte mindent beborító rozsda talán a legjellemzőbb közös pontja a képeknek. A grafika egyszerűen pazar: részletes, kézzel rajzolt és gyönyörűen animált hátterek és szereplők sokaságával találkozhatunk. Hihetetlen, egyszerűen leírhatatlan, ami itt folyik: paradox módon az egész egyszerre él és lélegzik, lemászik a képernyőről. Megelevenednek a figurák, szerethetőek, érezhetőek, de mégis távoli, meseszerűen rajzolt minden, és átlengi egyfajta "rozsdalepte, néma halál" az egészet, amely így fura duális érzést kelt a szemlélődőben. Semmihez sem hasonlítható különös ismerős és mégis új és idegen érzés a játék előtt ülni. Lehetetlenség betelni a sok, egyszerre humoros és szomorú szereplővel, az apró, kidolgozott részletekkel, a mesés, de mégis komoly jelentést hordozó robotikus "élőlényekkel" és eszközökkel...

Ezt még csak fokozza a hihetetlenül jól eltalált zene. A legjobb jelző rá talán az, hogy atmoszférikus, de ez egyszerűen nem írja le azt, ahogyan kiszolgálja a játék képeit és a játékmenetet magát. Meglepő szerkesztettség és sokrétűség tükröződik a dalokban, a hangszerelés is magában hordozza a játék hangulatát. Néha a retro-sci-fiket idéző analóg szintetizátorok szólnak, de csak módjával, máskor éteri, távoli, rekedtes zongorahang szól, mindenféle nemlétező hangszer kíséretében, máskor vocoder-es "halandzsa" nyelven szóló roboténeket hallhatunk, vagy éppen lágy rozsdajazz szól, esetleg éteri vonósok vagy fúvósok dalolnak... A soundtrack egyszerűen önmagában is megállná a helyét. A hanghatások csak ehhez jönnek pluszként, semmi felesleges cicoma, minden a helyén van, és ott és úgy szól, ahogy az kell: fémes csörgések, rozsdás nyikorgás, kaparászás, vagy épp vicces robotvokális effektek, robotmacska nyervogása...

A játékmenet pedig egyszerű és frenetikus! Intuitív, de kellően meglepő is, hiszen egy a játékos számára ismeretlen világban járkálunk, ahol nem minden úgy működik, ahogy elsőre gondoljuk, de mégis logikusak és kitalálhatóak a feladványok. Az pedig külön hab a tortán és bizony mosolyt csal az ember arcára (vagy nosztalgikus örömkönnyeket a szemébe), hogy a program bővelkedik beépített retro-minijátékokban, amelyeket bizony végig kell vinni, hogy továbbjuthassunk a "fő" játékkal is. Itt aztán találhatunk mindent, az egyszerű csavar-anya amőbától kezdve, a számítógépek hőskorát idéző híres-hírhedt játékok feldolgozásaiig bezárólag. (Ex C64 tulajdonosok előnyben!) És minden a helyén van és szerethető és egyszerre motivál és üdít fel. (Tipikusan "A fene egye meg, még akkor is kitalálom ezt a logikai feladványt!" érzés kering az emberben, de szerencsére ez nem nagyon csap át keserű frusztrációba...) Talán itt érheti még egy csöpp kritika a ház elejét, ugyanis a feladványok néha meglepően egyszerűek, máskor meg komolyan agyalni kell rajtuk, ami lehet, hogy a fiatalabb vagy logikai játékokat nem szerető játékosok idegeire fog menni. De én nem bánom, nekem nagyon tetszett és teljesen jól feldobta a játék összességét...

Talán pár tárgy került nem triviális helyre (nekem okozott pár perc fejtörést a sötét háttér előtt rejtőzködő kellően sötét wc-pumpa megtalálása), de szerencsére ilyenkor kéznél a segítség: a játék egyrészt tippeket tud adni, hogy mit kéne megvalósítani, másrészt a készítők egy komplett végigjátszást is mellékelnek egyből a játékba építve! Ez utóbbinak minden egyes lapját szintént egy kis beépített aranyos minijátékkal kell előhívni, ami a talán frusztrálhatja a játékost, de valójában nem kerül több időbe, mint google-n megkeresni a vonatkozó rész megoldását. Az meg egyenesen lenyűgöző, hogy a végigjátszás maga is kézzel rajzol képregénykockákat jelent, ahol értelemszerűen látjuk, hogy mit kellene tennünk. Itt emelném ki a játék további nagy (és az Amanita játékoktól megszokott erényét), hogy gyakorlatilag nincs benne nyelv, szóval szinte bármilyen anyanyelvű ember játszhatja! (Egy kis angol tudás azért nem árt, de ez nagyjából kimerül a "load" "save" "resume game" és társai megértésében.) Pici szívfájdalmam még, hogy a játék összességében nem túl hosszú (nekem egy nap alatt sikerült végigjátszani), de annak minden egyes pillanata élvezhető, és kellően lebilincselő ahhoz, hogy bármikor újrajátsszam...

Talán az olvasóban felmerül a kérdés, hogy mitől is lesz jó egy ilyen játék? Hiszen csak egy "egyszerű", meglepően alacsony költségvetésű "termékről" van szó... De pont ezért, ebbe a játékba több kreativitást fektettek, mint három tucat átlagos bolti játékba. Talán ez adja a varázsát, hogy nem dollármilliárdos emberek ezreit megmozgató óriásprojektről van szó, hanem egy maréknyi kreatív zseni "művészetéről". Igen, ez a játékkészítés művészete és ez a játék az egyik legnagyszerűbb játék-műalkotás, ami az utóbbi években született...

Kinek is ajánlanám? Meglepő módon nem mindenkinek. Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a logikai, gondolkodtató játékokat és akiket magával ragad ez a rozsdás, beteg de mégis élő és üdítő világ. De azért mégis mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát a demóval, veszíteni nem fog rajta! Szerencsére a teljes játék még hazai szemmel nézve sem drága, ám érdemes szem előtt tartani, hogy az online fizetéshez dombornyomott bankkártya szükséges.

Mindenkinek jó játékot kívánok és vigyétek a hírt: megszületett az underground kalandjátékok új királya...

Machinarium - az Amanita Design Hivatalos weboldala

Előző két bejegyzés a Machinariumról:

Pre-order

Ajánló