Egy pontatlanul számító "gépezet"

A gépezet (The Difference Engine) című regényt ha úgy próbáljuk tárgyalni, ahogy azt Thüringer Barbara tette az Index hasábjain nem a posztmodern bukik meg, hanem mi magunk. Ugyanis William Gibson és Bruce Sterling művét egyszerűen lehetetlen szépirodalomnak tekinteni. A regény nem jelenti a posztmodern és a négykezes regény halálát. Rémes is lenne, ha így lenne. Helytelen azt gondolnunk, hogy mert Gibsonnak és Sterlingnek nem ment, így már soha senkinek nem fog menni. Thomas Pynchonnak például ment az Against the Day-ben (erről majd máskor), és a posztmodern nem halt meg azóta sem (bár a modern megszállottai nagyon is kívánnák halálát). Ráadásul a steampunk sem műfaj, ahogy azt az említett Index cikkben lehet olvasni (és a steampunk sem halt meg, sőt!). Aki nem gondolja így annak meleg szívvel ajánlom a magyar wikis steampunk szócikket!

A gépezet (magyar fordításban sajnos nem A differenciálgép címen) szórakoztató irodalomnak készült, ha mást szeretnénk látni benne, akkor csalódni fogunk. Az ötlet maga zseniális: Charles Babbage-nek 1855-ben sikerül kiviteleznie a "számítógépezet" tervét, így az információtechnológiai forradalom sokkal hamarabb virágzásnak indul, mint ahogy azt gondolnánk. Sokkal hamarabb akcióba lendülnek a viktoriánus hekkerek, a klekkerek. A mai világhoz hasonlóan mindent az információk terjedése határoz meg, a lyukkártyákért folytatott harc emberek sorsának "megmondója".

A gépezet (The Difference Engine) című regényt ha úgy próbáljuk tárgyalni, ahogy azt Thüringer Barbara tette az Index hasábjain nem a posztmodern bukik meg, hanem mi magunk. Ugyanis William Gibson és Bruce Sterling művét egyszerűen lehetetlen szépirodalomnak tekinteni. A regény nem jelenti a posztmodern és a négykezes regény halálát. Rémes is lenne, ha így lenne. Helytelen azt gondolnunk, hogy mert Gibsonnak és Sterlingnek nem ment, így már soha senkinek nem fog menni. Thomas Pynchonnak például ment az Against the Day-ben (erről majd máskor), és a posztmodern nem halt meg azóta sem (bár a modern megszállottai nagyon is kívánnák halálát). Ráadásul a steampunk sem műfaj, ahogy azt az említett Index cikkben lehet olvasni (és a steampunk sem halt meg, sőt!). Aki nem gondolja így annak meleg szívvel ajánlom a magyar wikis steampunk szócikket!

A gépezet egy tipikus akcióregény, ahol tipikus figurák mozognak, az  írók által butuskának tartott kalandornő, egy bájgúnár piperkőc, aki bár ugyanolyan buta, bugyutasága csak tetteiből ez következtethető (férfiak írják a könyvet, pont ezért őt butaságáért sosem szólják meg). Aztán Edward Mallory a tipikus őslénykutató, arra utalva a viktoriánus korszakban kezdték kapisgálni, hogy talán lehet valami jövője a paleontológiának. Aztán van itt minden komplikáció, korrupció, politikai bonyodalom meg még Ada Byron is, akit életében csak gyermekkorában hívták Byronnak - 1855-ben már biztosan Kingnek és Lovelace-nek nevezték volna, ha még élt volna - talán ő a legokosabb "paralelogramma hercegnő" a játékban.

Van itt minden sf, krimi, kémtörténet, szerelmi szál, titok, köd, gőz, London, Texas, áltörténelem. Túl sok minden egymásra halmozva, ami akár ironikus is lehetne és szórakoztató, ehelyett viszont unalmas, klisészagú és szájbarágós. 

Alapvető problémák ott vannak, hogy aki kicsit is többet tud a korszak történelméről  - valószínűleg Gibson és Sterling még ha áltörténelmi regényt is fabrikált, a történelmet kedvelő olvasóközönségnek is szánta azt - akkor rengeteg pontatlanságot találunk a sorok között.

Kezdjük azzal, hogy Babbage differenciálgépe ha először nem 1991-ben, hanem mondjuk 150 évvel korábban valósul meg, akkor se indulhatott volna ilyen gyors fejlődésnek a viktoriánus számítástechnika, ahogy azt A gépezetben olvashatjuk. Aki egy kicsit is ismeri a számítástechnika történetét az tudja, hogy az 1940-es években nagyrészt még katonai célokat szolgáltak az ősi számítógépek, tehát még nem létezett bankautomata, vagy olyan mértékű hekkerkedés, amit Sterlingék a differenciálgép lehetséges megvalósulásának idejében feltételeznek. A regény túl realisztikus akar lenni, ehelyett pedig hiteltelenné válik. Érződik, hogy a szerzők kiolvastak minden történelemmel (főleg az amerikai történelemmel) kapcsolatos dokumentumot, és próbálkoznak egy reálisnak ható korszak rekonstruálásával, csak hogy ez mégis felületesen sikerül.

Példa erre, hogy a regényben elvileg minden gőzmeghajtással történik egy olyan korszakban, amikor Jedlik Ányos már a villamos kocsival kísérletezett.

A holtakat különös módon  a Victorian Inventions c. könyv egyik (1880-as, 1890-es!) képtelen ötlete nyomán már galvanizálják, de a városban még mindig gőzkocsikkal közlekednek, és valami miatt az 1855-ös dagerrotípiák elkészítése során az exponálási idő már egy pillanat is lehet (másodpercek-percek helyett) - nem tudom, hogy ennek mi köze a számítástechnika fejlődésének, miért lett volna hatással  a differenciálgép az optikai rögzítés fejlődésének folyamatára?

A leglényegesebb kérdés, ami bennem megfogalmazódott, hogy éppen abban a korban, amikorra már régen felfedezték, majd kezdték kiismerni a villamosság erejét mi értelme lett volna annak, hogy a differenciálgépet elavult és körülményes módon gőzmotorral működtessék? A lyukkártyák elmélete okos ötlet, abban az értelemben, ahogy az első számítógépek is lyukkártyákkal működtek, de lyukkártyák regényben leírt anyagát pl. már használhatták volna a fényképezőeljárások során, ami a regényben még nincs így, mert még mindig dagerrotípiák vannak. 

Vannak ennél "durvább" hibák is: Darwin nem lehetett "isten" a korapozitivizmus idején, hiszen az Fajok eredetét is  félve, csak 1859-ben publikáltatta először, mivel egész életében rettegett attól, hogy tanai miatt meghurcolhatják.

A legdurvább  történelmi pontatlanság, hogy Ada Lovelace grófnő már 1855-re régen meghalt, és ahhoz, hogy kulcsfiguraként működhessen Gibsonéknak Mary Shelley szellemét kellett volna megidézniük, hogy szerencsétlen Adát feltámassza az elektromosság erejével!

Vannak kicsi hibák is, pl. a halszálkás fűző egy pillanat alatt való összegombolása - ezt nézzük el, férfiak írták a könyvet - vagy az hogy a nők 1855-ben már inkább kis kalapot hordtak az Onedin családban szereplő női divat szerint, nem pedig állandóan főkötőt (mintha Gibsonék egyetlen női öltözetként Ada Lovelace 1830-ból, 1840-ből származó portréit vették volna alapul a női viselet leírása során).

Történelmi bakik, rendben, egy fikciónál talán mindegy is, ezeket el is nézhetnénk, ha a könyv szórakoztató lenne!

A nyelvi és képalkotási hibákat annál kevésbé. Furcsa, hogy számos ötsoros bekezdésben a kékes, szálkás arcú, rút és gonosz férfiak ábrázata a bekezdés végére napbarnítottá és kerekké válik.

A szereplők miért viselkednek túl tipikusan, tipikusabban egy Victor Hugo vagy egy Jókai regény alakjainál...

Kezdetben még lelkesítőek, majd egyre unalmasabb a hosszadalmas túlburjánzó leírások, amelyek akár önmagukban is paródiák lehetnének. Elgondolkoztató, hogy miért nem mondanak semmit azon kívül, hogy itt túl sok a gőz, a gáz és a szmog meg a felszínes, viktoriánus, kosztümös filmeket idéző, gázlángos mustra?

A regény végére való több szálra ható szétesés pedig még számomra is  (!) olvashatatlanná teszi a könyvet. Egyszerűen értelmetlenné válik a hajsza a lyukkártyák után, értelmetlenné válik, hogy miért is érdekelne bennünket egy az 1950-es évekből szellemileg 1855-be "teleportált" gépezet, ami körül az egész regénynek forognia kellene és ami körül lényegében semmi sem forog.

Metszet Babbage differenciálgépéről (forrás)

Az ötlet kiváló, a megvalósítás pontatlan!

Talán ha a cselekmény 1880-ban játszódna, talán ha a gépezet működését misztérium övezné és fantasztikumnak hatna, ahogy A tökéletes trükk teleportáló berendezése teszi... Ha sikerült volna egy korszakot nagyjából hitelesen megidézni nyelvileg, képalkotás tekintetében, történelmileg, akkor lett volna esélye annak, hogy A gépezet "pontosabban" működjön, de így csak egy helytelenül kultuszregénynek tartott, töredékeire széteső, néha nem is annyira szórakoztató "ponyvát" kapunk, és sajnáljuk, hogy ennyire hosszúra sikerült, hogy egy ennyire jó ötlet darabjaira hullott, pedig A gépezetnek lett volna esélye, ha a számításai egy picit pontosabbak...

A gépezet az Enciklopedia Galaktikán

A rekonstruált differenciálgép a kaliforniai számítástechnika-történeti múzeumból (képekkel, videóval) izgalmas oldal - lehet, hogy külön bejegyzés is lesz róla!

Ada Byronról, Babbage-ről és a differenciálgépről még lesz szó a továbbiakban! :)

----------------

Információk a könyvről:

Cím:  A gépezet

Szerzők: William Gibson, Bruce Sterling ; [ford. és a szószedetet összeáll. Juhász Viktor] ; [... az életrajzokat írta: Németh Attila]
Dátum:    2005
Megjelenés:    Budapest : Nagual Publishing,
Terjedelem:    443 p. ; 21 cm
Megjegyzések:    (Galaktika fantasztikus könyvek, 0238-3063)
Fantasztikus regény