Ictineo II - az első gőz-tengeralattjáró
2009.09.13. 17:41
Az emberek régi vágya volt a vízfelszín alatti világ meghódítása, megszámlálhatatlan monda és mese szól a vizek alatti életről... Sokáig búvárharangokban, vagy egyszerű emberi erővel hajtott kis tengeralattjárókban merültek az emberek a felszín alá. A katalán művész-mérnök Narcís Monturiol Estarriol első tengeralattjárója az Ictineo I is még emberi meghajtással működött, ám Monturiol többre vágyott, mert elégedetlen volt az emberi meghajtás erőtlenségével.
Csak egy utat választhatott: a gőzt.
Az emberek régi vágya volt a vízfelszín alatti világ meghódítása, megszámlálhatatlan monda és mese szól a vizek alatti életről... Sokáig búvárharangokban, vagy egyszerű emberi erővel hajtott kis tengeralattjárókban merültek az emberek a felszín alá. A katalán művész-mérnök Narcís Monturiol Estarriol első tengeralattjárója az Ictineo I is még emberi meghajtással működött, ám Monturiol többre vágyott, mert elégedetlen volt az emberi meghajtás erőtlenségével.
Csak egy utat választhatott: a gőzt.
Az Ictineo II szűz merülését 1865. május 20-án végezte, ám ekkor még csak emberi meghajtással.
1867. október 22-én történt az első gőzzel hajtott merülés, a tengeralattjáró csúcssebesség meghaladt a 8 km/órát. (Ez a korabeli vízfelszínen közlekedő hajók sebességének hozzávetőlegesen a fele.) Ezek után beszerelésre került az oxigént termelő keverék, December 14-re már működőképes is volt, próbamerülés is történt, ám ezúttal utazás nélkül.
Sajnos az Ictineo II soha többé nem utazott sehová. Csak Verne Nautilusaként "szelte a papírlapokat" 1870-es acélmetszeteken.
Csak sokkal később, 1885-ben jelent meg a következő hasonló gőzjármű: az angol Resurgam. Később tovább kísérleteztek a gőz-tengeralattjáró ötletével, majd az 1900-as évektől már elektromos hajtással próbálkoztak a feltalálók.
Metszet egy még később 1893-ban tervezett járműről, a "mélytengeri mozdonyról" Verne Nautilusa, közvetve az Ictineo II nyomán (forrás)