Az emberek régi vágya volt a vízfelszín alatti világ meghódítása, megszámlálhatatlan monda és mese szól a vizek alatti életről... Sokáig búvárharangokban, vagy egyszerű emberi erővel hajtott kis tengeralattjárókban merültek az emberek a felszín alá. A katalán művész-mérnök Narcís Monturiol Estarriol első tengeralattjárója az Ictineo I is még emberi meghajtással működött, ám Monturiol többre vágyott, mert elégedetlen volt az emberi meghajtás erőtlenségével.

 


 

Csak egy utat választhatott: a gőzt.

 

Az emberek régi vágya volt a vízfelszín alatti világ meghódítása, megszámlálhatatlan monda és mese szól a vizek alatti életről... Sokáig búvárharangokban, vagy egyszerű emberi erővel hajtott kis tengeralattjárókban merültek az emberek a felszín alá. A katalán művész-mérnök Narcís Monturiol Estarriol első tengeralattjárója az Ictineo I is még emberi meghajtással működött, ám Monturiol többre vágyott, mert elégedetlen volt az emberi meghajtás erőtlenségével.

 

(forrás

 

Csak egy utat választhatott: a gőzt.

 

Monturiol tisztában volt azzal, hogy az ötletével gondok vannak: egy gőzgépet nem lehet egyszerűen csak úgy beszerelni egy tengeralattjáróba: a gőz fejlesztéséhez égés kell, ami a felszín alatt oly értékes és nélkülözhetetlen fedélzeti oxigéntartalékot rövid idő alatt elemésztené, a legénység halálát okozva ezzel. Zsenijének köszönhetően hamar rájött a megoldásra: a gőzgépet csak a felszínen működteti, a gőzt nagyon nagy nyomáson tartályokban tárolja és merülés után az így eltárolt gőzzel hajtja tengeralattjáróját.
 
 
Monturiol ezen túl egy keveréket is kidolgozott, melyet hevítve oxigén szabadul fel: ezzel oldotta meg tengeralattjárójának oxigén-utánpótlását, "mellesleg" a felszabaduló oxigén nyomása a hajó hajtásában is szerepet játszott.

Az Ictineo II szűz merülését 1865. május 20-án végezte, ám ekkor még csak emberi meghajtással.

1867. október 22-én történt az első gőzzel hajtott merülés, a tengeralattjáró csúcssebesség meghaladt a 8 km/órát. (Ez a korabeli vízfelszínen közlekedő hajók sebességének hozzávetőlegesen a fele.) Ezek után beszerelésre került az oxigént termelő keverék, December 14-re már működőképes is volt, próbamerülés is történt, ám ezúttal utazás nélkül.
 
Sajnos az Ictineo II soha többé nem utazott sehová. Csak Verne Nautilusaként "szelte a papírlapokat" 1870-es acélmetszeteken.
 
 
 Korabeli illusztráció Jules Verne Némó kapitány és a víz alatti város című regényéhez
 
 
Mikor Monturiol cége, a La Navegación Submarina csődbe ment, nem volt más választása, mint hogy szétszerelje és alkatrésznek eladja remekművét. Így ért véget az első gőz-tengeralattjáró története.

Csak sokkal később, 1885-ben jelent meg a következő hasonló gőzjármű: az angol Resurgam. Később tovább kísérleteztek a gőz-tengeralattjáró ötletével, majd az 1900-as évektől már elektromos hajtással próbálkoztak a feltalálók.
 
 

Metszet egy még később 1893-ban tervezett járműről, a "mélytengeri mozdonyról" Verne Nautilusa, közvetve az Ictineo II nyomán (forrás)
 


wiki

submarine-history.com

süti beállítások módosítása