Against the Day

Izgalmas aktualitás nyomán írok a mai napon Pynchon egyik regényéről, mivel éppen ebben a szent "minutumban" jelenik meg a titokzatos, amerikai író legújabb regénye az Inherent Vice. Így kínosan, de nem annyira kínosan kijelenthetem, hogy a 2006-os Against the Day e naptól fogva nem a legújabb regénye, de hogy a szerző leghosszabb regénye és hogy napjaink legkülönösebb, irodalmi steampunk vállalkozása az minden bizonnyal kétségbe nem vonható.

Sam Leith A The Spcetator egyik kritikusa így ír róla: "Egy virtuóz nonszensz; egy hatalmas kutyabozontszerű történet, súlyos, mint a történelem; agyfakasztóan felvillanyozó néha untató, bűntudatosan szellemes és mégis mélyen megindító. Olyan, mintha az európai apokalipszist a Loony Toons (Bolondos Dallamok) írta volna. Brilliás, de fárasztóan brilliáns." (forrás)

A kritikusok ambivalensen nyilatkoznak róla, a magas irodalom pedig különös négy a belle epoqe-ban divatos zsáner ötvözetésének tekinti a regényt: