Keith Roberts: Pavane

Ha szóba kerülnek a steampunk irodalmi művek, általában egyik elemző sem szeret a hetvenes éveknél visszább merészkedni. Mintha mindenki megfeledkezett volna arról, hogy már a steampunk létrejötte előtt írt valaki egy olyan regényt, amelyet manapság bátran nevezhetnénk steampunk alapműnek. A zsáner amúgy is jellemzően olyan műveket emel be, amelyeknek a megírásakor az elnevezés még nem is létezett. Ezt a könyvet azonban valamiért mindig kifelejtik, kihagyják. Vajon miért?

"1968-ban vagyunk, de nem abban az 1968-ban, amit ismerünk. Az elektromos energia használatát betiltotta a Militáns Egyház - eretnekségnek nyilvánította. Gőzmozdonyok szállítják a terhet Anglia országútjain. Óriási szemaforok, mint sokszárnyú szélmalmok továbbítják az üzeneteket a földeken keresztül. Ipartestületekkel kiegészült középkori feudalizmus.

A nyilvánvaló magyarázatot a végkifejlet adja meg. 1588 júliusában Erzsébet királynőt meggyilkolták; II. Fülöp spanyol király leigázta Angliát és királya lett. A Reformáció nem történt meg soha. A Katolikus Egyház és a Pápa az egész világon négy évszázadon át megtartotta hatalmát és minden technikai fejlődést elnyomott.

E változást, a valamelyest excentrikus világot különféle karakterek szemén át látjuk: Jesse Stange gőzmozdony-vontató; Rafe Bigland jeladó-tanuló; Becky, a fiatal lány, a csempészek cimborája; János testvér az adhelmánusoktól, egy látomásos művész és lázadó [egy kiábrándult inkvizítor - acélpatkány]; Margaret Stange, Jesse unokahúga, aki beházasodik a nemesség soraiba; Eleanor, Margaret lánya, a Corfe kastély úrnője szemével.

Roberts Pavane-beli helyszíne ismerős mindenki előtt, aki olvasta Thomas Hardyt. A Wessex szívében fekvő vidéki Dorsetet éles szemmel és megdöbbentő vizuális tisztasággal látjuk viszont. A Corfe kastély és környezete - Perbeck szigete - csodálatosan és felejthetetlenül van megrajzolva. Roberts alternatív világa hihető, mert a tájkép számunkra szeretetreméltóan üdítően hat. A történet lassan bontakozik ki, mint a tánc, amelyről a címét nyerte.

A történet maga elég közönséges a science fictionben, de elmondásának módja annál ritkább. A lázadó erők - az elfojtott technikai fejlődés miatt lázadók - lángra robbannak a rideg, statikus társadalommal szemben. Egyszerűen fogalmazva ez a szabadság eljövetelének meséje." (Brian W. Aldiss - David Wingrove: Trillió éves dáridó, ford. Nemes Ernő, 450-451. oldal)

A regény a címét egy XVI. századi táncról kapta- A szerző vissza-visszatérő, mégis állandóan változó motívumokkal dolgozik, így a regény hasonlatossá válik egy tánchoz. Kellemesen megírt, érdekes témákat boncolgató könyv. És mivel a gőzenergiára támaszkódó technika élteti ezt a világot, nyugodtan nevezhetjük pre-steampunk (illetve proto-steampunk) regénynek.