Myst
2009.06.14. 19:46
A főszereplő személye ismeretlen. A hely, ahová került, egy sziget, nem tudni, miféle, hogy hol van, hogy a főhős hogyan került oda, és hogy mi is lenne a feladata. Akárhová megy, különös gépezetek, szerkezetek várják, kapcsolók, forgótárcsák, gombok, egyszerűen rengeteg kis furcsa kütyü, melyeknek látszólag semmi értelmük. Az egyetlen kiindulópont tehát maga a könyvtár lehet, ami a sziget közepén található: tele régi feljegyzésekkel, naplókkal és hamis könyvekkel. Ezekben a hamis könyvekben videoüzenetek várnak: fogságba esett emberek szólnak belőlük. Két ilyen könyv található itt, de vajon melyik fickóra érdemes hallgatni?
A Myst türelmet és logikát igényel, ha tovább akarunk jutni, felfedezni a sziget és a két rab titkait, alaposan utána kell járni mindennek, még azt sem rágja a szánkba a program, hogy mi is a feladat: mindent nekünk kell felfedeznünk. Semmi akció, de kemény megpróbáltatásokat jelentő feladványok meseszép környezetben: művészi, káprázatos látványvilág, fantasztikus, tiszta és fennkölt festőiség. Ezen belül pedig szivattyúk, fogaskerekek, kabinok, azaz igazi steampunk-jellegzetességek bukkannak fel, még ha nem is feltétlenül gőzgépekről van szó.
A világok, amelyek Myst szigetéhez kapcsolódnak, változatosak, bejárva őket egyre több információt kapunk a történetről, és annak érzelmes mélységeiről. Ez a játék nem csupán a logikánkat, hanem a kreativitásunkat is megmozgatja: ihlető, elgondolkodtató környezete érezhetően vérbeli művészek alkotása. Az 1993-as videojáték jellegzetessége, hogy máig hatalmas kultusza van, persze ezt elősegítette a négy folytatás, az Uru című spin-off, valamint három regény is. Azoknak ajánlom leginkább a sorozat bármely részét, akik szeretik a jó történetet, a gondolkodást és a szépséget, a Myst egy esztétikai és irodalmi élmény, aki kicsit is művészlélek, ne menjen el mellette.