Interjú az ifjakkal

Örömmel tölt el, hogy eme ifjakkal kis interjút készíthettem, ím álljon itt mindenki okulására! :)

Ha hosszasan böngészitek a deviantart steampunk keresőkifejezése alatt megjelenő alkotásokat, rátalálhattok egy fiatal és lelkes magyar csoportra. Őket kérdeztem szubkultúráról, szerepjátékról, divatról, arról, hogyan is látják a steampunkot.

A csoportból Hannah és Vincent válaszolt a kérdéseimre.

Steampunk group II. by ~hannah-tuatha on deviantART

Hannah: Talán ott lehetne keresni a forrásokat, hogy egy olyan családban nőttem fel, ahol mind a fantasy-t, sci-fit és általában minden „mesét”, mind a régi dolgokat nagy tisztelet és szeretet övezte. Mint stílust, kedvelem a viktoriánus ruhákat is, és hogy őszinte legyek, imádom a fogaskerekeket és óraszerkezeteket. Nehéz lenne elmondani, miért, de van valami varázslatos az óraművekben, ahogy egy pár felhúzásra mozognak, hangot adnak ki (vagy három zenedoboz – külső dobozában vagy anélkül – hever szanaszét a szobámban, plusz jó pár használaton kívüli régebbi óra, csak díszként).

 

Vincent: A régi idők tárgyai és eleganciája mindig is megfogott, ez egészen rajongásig terjedt nálam. A goth kultúra vonzott mindig is de sosem éreztem igazán hozzám valónak, aztán rátaláltam a Steampunkra, hasonlít a gothhoz, de sok szempontból előnyösebb, például az érzelmi sallangoktól való mentesség, és ezzel együtt sokkal szabadabb sokkal jobban alakíthatóbb, de mégis rendelkezik az ó idők minden szépségével.

Hannah: Emlékeim szerint kedves jóbarátom, Vincent talált rá az elnevezésre, és természetesen rákattantam. Épp ekkoriban ismerkedtem a cyberpunk kifejezéssel is, ahhoz hasonló hatással volt rám – végre nevet tudtam adni az egyik világnak, ami már korábban óta létezett bennem :)

 

Vincent: Azt hiszem, hogy a felismerés akkor jött, mikor egy Steampunk alkotó, Alex CF honlapján rátaláltam a szóra, és ezt követően utánanéztem. Ekkor jöttem rá, hogy a steampunk valami olyan, amit már nagyon-nagyon régóta szeretek, csak nem tudtam, hogy létezik mint stílus, múlt halloweenkor például Óz, a nagy varázsló steampunkosított verzióját öltöttem magamra, vagyis egy viktoriánus úriember alakját, akinek egy múltszázadbeli légzőkészülék van a mellkasára szerelve.

Hannah: A csoport maga a baráti körünk. Alapvetően szeretünk beöltözni (én legalábbis imádok;  utolsó halloweenkor felhúzható játékbabaként óriási rézkulcs állt ki a hátamból - a steampunk korai megnyilvánulása?:)), és ehhez jött az ötlet, hogy kéne csinálni egy élő szerepjátékot. (Ezt elsősorban én, Vincent és a húgom szerveztük.) Bár voltak kidolgozott karaktereink, nem igazán lettek kijátszva. Az alaptörténet az volt, hogy két csoport viktoriánus tudós kutatja az időgép készítését, az egyik csoport a jövőbe, a másik a múltba akar menni, és különböző alkatrészeket kellett összegyűjtenünk Budapesten, rejtvényeket megoldva. A saját karakterem valójában a jövőből jött, és azért akart visszajutni oda, tehát én a karaktertörténetbe belekevertem valamennyi cyberpunkot is :)
A neve amúgy Lady Jonquille Aemilia volt – ezt egy modern tündérmese tudós úrhölgyétől vettem, aki egy félig modern-félig régi világban él (tehát áramuk van, de ennek ellenére még piócával vesznek vért és az autókat is hintóknak hívják :) ).

Vincent: A szerepjáték részre Hannah már kitért, így csak a karakteremről mesélnék. A múltba tartottam, megakadályozni feleségem tragikus halálát. A karakter maga Giackomo „JAck” VanStoom volt, egy méreg- és gyógyszergyár főnöke volt, amíg az élete egy csapásra össze nem omlott, gazdag mágnásból pillanatok műve alatt lett koldus, akit Indiába küldtek gőzgépeket javítani.

Hannah: Nos, hétköznap még nem mászkálok steampunk öltözékben, bár a nyáron tervezem egy olyan kinézet kidolgozását, amit kényelmesen lehet hétköznap is hordani (viktoriánus stílusú blúz-fűző-magassarkúban azért mégsem lehet minden nap mászkálni :)), varrok is pár dolgot, meg veszek is, illetve lenyúlok pár dolgot nagyszüleim pincéjéből – egy ősrégi heggesztőszemüveget már szereztem, kicsit kipofozom, remek goggle :). Illetve az internetről kapott ötlettel nekiálltam csinálni ékszereket, de például egy külső borítását vesztett pendrive is kapott már rézszínű kinézetet, pár fogaskerékkel :)

Vincent: Egyelőre nem, de erősen dolgozom rajta, hogy a stílust kicsit saját magamhoz igazítsam, jelenleg az úgymond Urban Steampunk megjelenésen dolgozom, ami a hétköznapi ember számára is kicsit emészthetőbbé teszi a stílust, de mégis felhasználja az úgymond, kötelező elemeket. Valamint szorgosan dolgozom egy saját "goggle" elkészítésén. Művészi kicsapongások, tény hogy mióta tudatosan ismerem a stílust erős behatással van a fantáziámra, így valószínűleg kihatással lesz az írásaimra, rajzaimra.

Hannah: Számomra H. G. Wells-től Az időgép alapmű :) Kiskorom egyik kedvence, mind a film, mind a könyv. Vernétől emlékeim szerint olvastam a 80 nap alatt a Föld körül-t, de a többi valahogy kimaradt (bár édesapámtól örökölt Tarkabarka fizika könyvben lelkesen bújtam, mindenfajta magyarázatot arról, hogy miért is lehetetlen az, amit leírt :) De abban a könyvben rengeteg mindent szerettem, a gőzgépektől kezdve az örökmozgókig – tényleg mindent. Talán bizonyos módon az a könyv volt az első lökés a steampunk felé.) Nagy kedvencem még Thomas Whartontól a Szalamandra – bár kicsit fantasy-s beütésű, de tele van óraszerkezetekkel és gőzgépekkel – óramű-szerűen mozgó kastély, mozgó falú gőzhajó, felhúzható robot porcelán arccal – varázslatos világ :) Ó, és a Vándorló palota pedig családi kedvenc :) De nem próbálom magam olyan „hű de trú” steampunk rajongónak beállítani – még nagyon sok mindent kell elolvasnom és megismernem :) (Másrészt biztos vagyok benne, hogy nagyon sok minden olyat láttam és olvastam, amikre bár most nem emlékszem, de segített kialakítani a vonzódást eziránt a műfaj iránt.)

Hannah remek Steampunk ékszereket is készít melyeket, alkotásait meg lehet tekinteni (és venni!) saját Etsy boltjában!