Mellonta tauta

Mellonta tauta, azaz 'a jövő dolgai' a címe annak a novelláskötetnek, amely szerencsénkre e remek mek-en is forgatható, és amelyben néhány korai sci-fi remekművében aztán jól összekavar minket ez a mostanában is igen kedvelt "Edgar" azaz "Poe bácsi".¹

Ugyanis, aki a Hunyadi Csaba által összeállított kötetbe belelapoz, hagyjon föl minden korábbi reményével, hogy a steampunkot valamikor napjainkban találták ki. Edgar Allan Poe minket steampunkoknak neveztetett egyedeket is meglep azzal, hogy az egyik 1850-ben publikált novellája már eleve, de még gőzös értelemben is steampunknak mondható, ami azért meglepő, mert hogy Poe-t és kortársait a steampunk elődjeinek tartják számon abban az értelemben, hogy viktoriánus sci-fiket írtak, hiszen nem is írhattak mást, mivel abban a korban éltek. Poe nemhogy kifigurázza pozitivista kortársait, hanem a mi orrunk alá is odadörgöli Seherezádé ezerkettedik meséjét (The Thousand-and-Second Tale of Seherezade), hogy "nini, nem csak a detektívregényt, a tudományos fantasztikumot, a horrort és a fantasyt nyújtom át az utókornak" egy olyan jellemzően Poe bácsis fricska gyanánt, hanem talán az legelső steampunk anakronista novellát is, ahol Szinbád utolsó kalandjában -, amely nem összetévesztendő egy hasonló tartalmú Karinthy művel - egy olyan birodalomba érkezik, ahol gőzzel működő szörnyetegek hátán utaznak az ott lakó emberforma (ember-állat) élőlények, varázslójuk pedig rézből, fából és bőrből készít szurok és ólom aggyal működő robotot.

Aztán van e kötetben más is, amely novella ugyan egyszerűen csak steampunk előd, de mégis érdeklődésre adhat okot, hiszen a hagyományos értelemben, de a verne-i, és ha már Vernét megemlítettük, akkor említsük meg a mi Jókainkat is, romantikus hozzáállással szemben erős kritikával szemléli mind a jövőt, és mind a saját korát. A Mellonta tautában a saját kora egy ezeréves régészeti leletté válik, amelyben nagyszerűen és igen frappánsan figurázza ki korának filozófusait, és a véleménye szerint  a korára oly jellemző általa mégis tarthatatlannak ítélt pozitivizmust.

Aztán van itt más is: például egy Holdba utazós történet Hans Pfaall páratlan kalandja (The Unparelled Adventure of One Hans Pfaal), amelyben Poe saját leírása szerint arra tesz kísérletet, hogy szakszerűen és korának mindenféle tudományos elméleteit vegyítve megírjon egy reális Holdba utazást, csakhogy ez pontosan fordítva sül el a mai olvasó számára, aki ironikus nosztalgiázásnak értékeli a "realista" fikciót, amelyben atmoszférikus levegő van a bolygók között, a Holdon pedig apró lények laknak, kicsi fülekkel megáldva. És hogy mi baja Poe-nak a macskákkal? Nos, az itt sem derül ki... de a macskabarátok biztosan nehéz szívvel olvassák majd azt az epizódot, amikor egy egész macskacsalád tűnik el (anyamacskástól, kismacskástól) az éteri űrbe.

Aztán van itt még, a Pár szó egy múmiával (Some Words with a Mummy), Babits Mihály fordításában, amelyben a címnek megfelelően delejesen szóra bírnak egy múmiát :D, hogy elmesélje, hogy bizonyos korok között nagyon kicsi az eltérés, és hogy Dänikennek is legyen mit kutatnia Edgar Allan Poe munkásságában itt aztán leíródik, hogy milyen fejlettek is voltak ezek a fikciós ókori egyiptomiak a 19. századi tudós társadalmakhoz képest. Edgar Allan Poe érdeme, hogy a Giovanni Giambattista Vico által leírt barokkos fikciós történelemfelfogást, mely minden anakronista mű bájának alapja, meglepően megelőzve korát használja fel ebben a novellájában, és ami különös, hogy a korszakban nem olyan gyakori ironikus hangvétellel e képtelen ötlet formájában egy újabb társadalomkritikát ír.

Aki persze a nosztalgikus-romantikus történeteket kedveli az is fog itt találni magának valót. Ilyen pl. Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, a Delejes látomás, a tipikusan "magyar nevű" pusztaságban élő Metzengerstein vagy az alkimista Von Kempelen és felfedezése.² A kötet végén található párbeszédek pedig szintén a 19. század közepének jövőről alkotott idealista ideáit képviselik költői hangvételben.

Tehát, aki még nem olvasta volna, annak itt az alkalom, hogy elolvassa, és megtudja például, hogy Edgar Allan Poe szerint a galaxisunkban nem egy feketelyuk (mert az Poe számára még elképzelhetetlen, hogy valami nem látható körül kering itt minden), hanem az Alpha Lyrae a közös gravitációs középpont, és hogy szerinte 2848-ban az emberiség egy része számtalan guttal perchából 'gumiból' készült léggömb fedélzetén fog töprengeni a mesebeli Yropa és a kapitalista Knickbocker nevezetű óamrikkánus törzs történelmi töredékein. :)

¹A becéző kifejezések Lakatostól és Lemony Snickettől származnak. :))

² Fontos hangsúlyozni, hogy a kötet válogatás, tehát az író nem egyidőben keletkezett novelláit tartalmazza

A Mellonta tauta c. kötet teljes szövege