Steampunk felé tendáló számítógépem
2009.01.12. 21:11
Üdvözletem!
Az első bejegyzésem ebbe a jó kis blogba miről másról is szólna, mint büszkeségemről, az átalakított pc-ről. Nem mint ha olyan nagy szám lenne, de én magam csináltam, mindenféle barkácstehetség nélkül, plusz még ugyebár minden apának a saját gyermeke a legszebb...
Az egész úgy kezdődött, hogy unalmasnak találtam a szabvány, szürke számítógépet. Gondoltam, át kellene kicsit alakítani. Nagy fantasy rajongó vagyok, de azért egy kristálygömbbe nehéz lett volna bepakolni a gépet, jött másik mánia, a steampunk. Azt hiszem sokat nyomott a latban, hogy épp az Arcanum nevű játékkal szórakoztam abban az időben. Így aztán összehoztam... ezt:
Üdvözletem!
Az első bejegyzésem ebbe a jó kis blogba miről másról is szólna, mint büszkeségemről, az átalakított pc-ről. Nem mint ha olyan nagy szám lenne, de én magam csináltam, mindenféle barkácstehetség nélkül, plusz még ugyebár minden apának a saját gyermeke a legszebb...
Az egész úgy kezdődött, hogy unalmasnak találtam a szabvány, szürke számítógépet. Gondoltam, át kellene kicsit alakítani. Nagy fantasy rajongó vagyok, de azért egy kristálygömbbe nehéz lett volna bepakolni a gépet, jött másik mánia, a steampunk. Azt hiszem sokat nyomott a latban, hogy épp az Arcanum nevű játékkal szórakoztam abban az időben. Így aztán összehoztam... ezt:
(Hol maradnak a fanfárok?)
Kezdtem azzal, hogy elfordítottam a gépet. Szemből ugyebár nincs túl nagy felület kiélni a kreatív (egyesek szerint destruktív) hajlamokat. Jobban kézre állt volna a "jobb" oldal, de mivel ott van az alaplap, így nagyon lekorlátozta volna a lehetőségeket. Így hát a bal oldal került terítékre.
Azt már az elején leszögezném, hogy az albérletben, mindenféle normális szerszám nélkül dolgoztam, nem pedig egy jól felszerelt műhelyben.
Tehát, vettem sötét, fa erezetét utánzó öntapadós "izét" (igazából nem tudom mi ennek a rendes neve, nem tapéta, nem is matrica, valahol félúton a kettő között), és azzal beborítottam a gépet. Nos, igen, az asztalosmunka (is) távol áll tőlem. Volt a gép elején két led, ezeket vétek lett volna otthagyni. De először is kicseréltem a kettőt, az egyik, ami a bekapcsolt állapotot jelezte, és kék volt, most piros lett, a másik, ami akkor villogott ha dolgozott a merevlemez, kék színt kapott. Fúrtam egy lyukat a felület bal alsó sarkába, oda került a piros lámpa, egy villám-forma szimbólum mellé, ez jelzi ha a gépben delej kering. A másik lámpa a felső sarokra került, egy kis zöld üvegbúrába. Kis fantáziával mondhatom, hogy amikor dolgozik a vinyó, akkor a termelődő energia meglobogtat egy gázlángot ott fenn. (Persze ez nem igaz, de azért mondhatom. :-))
Gondoltam, egy analóg óra (pardon, kronograph, kronometer, akármi) nem árthat, hát vágtam egy lyukat a lemezbe.... Na, és itt álljunk meg egy szóra. Soha nem gondoltam volna hogy ez ilyen erős anyagból van... Míg azt a lyukat kivágtam, használtam én sokféle eszközt, pl. bajonettet, kisbaltát (ezeket együtt, előbbi volt a véső, utóbbi a kalapács), konzervnyitót (!), kombinált fogót stb. Pedig itt eredetileg egy pót-ventillátor helye lett volna, tehát alapból áttört volt az anyag... Tehát, volt egy lyuk, ebbe rögzítettem egy órát. Talán stílusos lett volna egy régi, felhúzós,zománcozott számlappal megáldott, cirádás mutatójú darab, de egyrészt ilyen nem volt kéznél, másrészt macera lett volna naponta felhúzni. Így egy elemes óra (ébresztő kiiktatva) került bele. Azért az jó hogy az egyik mutató csavarhúzót, a másik villáskulcsot mintáz. Dizájnelemként egy fogaskereket festettem köré. (Ez persze takarja az illesztés hibáit is.)
Felette az az óezüstszín-szegélyű fekete műszer egy autóba való hőmérő. Nevezzük külső thermometernek, mert az jobban hangzik.
Az a lilás színű, fényes dolog az nem más, mint számítástechnikai szakboltokban beszerezhető processzorhűtő ventillátor, beépített kék leddel. (a képen lilább mint valójában) Csak rá kell kötni a tápra, felcsavarozni a ház erre a célra fenntartott helyére, és máris nagyon jól néz ki, és még hűti is a gépezetet.
A két felső sarokban dekorációs vagy hobbyboltban vett papírmasé bigyók vannak, elvileg arany, gyakorlatilag szerencsére inkább bronz színre festve. Pillanatragasztó tartja a helyén.
Az az ezüstös színű "dombormű" egy díszdoboz fedeléről származik. Először is, tudom hogy kissé ferdén van. Másodszor pedig, korábban még ferdébb volt. :-) De most már így marad, mert a pillanatragasztó, ami rögzítette, meglehetősen kikezdte a "tapétát" alatta.
Jobb oldalra, alulra vágtam még egy lyukat. Na, ott nem volt előre perforálva a lemez. Itt jött a képbe egy kölcsönkért fúró. Körben lyukakat fúrtam, és ezután estem neki durvább eszközökkel. Kemény meló volt. Ide szüleim régi kazánjának hőmérője került. A vége a winchesterrel érintkezik, így gyakorlatilag - részben - méri annak hőmérsékletét. Ki és bekapcsolt állapot között csak 10 celsius fok különbség van, így nem annyira látványos. Egy üveglap mögött virít az egész.
Alul még láthatunk két billenőkapcsolót. Jelenleg csak vizuális szerepük van, és magukban hordozzák egy későbbi fejlesztés lehetőségét.
Apropó, tervek: Szeretnék még pár dolgot megvalósítani, talán egyszer ezekre is sor kerül. A legegyszerűbb, hogy veszek egy barométert vagy hygrométert, és felszerelem a felső, üres helyre. Szerintem jól mutatna ott. Aztán pl. jó lenne valami sárgaréz színű lámpa a gép tetejére, ami magát a gépet világítja meg, ehhez jó is lenne az egyik kapcsoló. Sajnos elektronikai antitalentum mivoltomból kifolyólag ha lesz is lámpa, az nem a tápról fog műküdni, hanem vagy külön dugasz az elosztóban, vagy egy laposelem lesz az áramforrás... Van nekem egy ampermérőm is. Azt már tudom, hogy egy fogyasztó helyére simán bekötve a gép azonnali leállását, és a bekötésre használt vezeték szigetelésének elpárolgását okozza, így ezzel inkább nem próbálkozok (Persze, persze fogyasztóval együtt kell bekötni, most már tudom... De azért még is csak kihagyom.) Ami még nem lenne rossz, egy ki-be kapcsolható zenedoboz rész. És most, hogy már van egy bluetooth-om, amin szintén villog egy kis lámpácska, talán azt is be kellene szerelni valahova...
(Van aki eljutott idáig az olvasásban? A modern orvostudomány insomniának hívja ezt a betegséget. :-))