Miserere homine
2008.12.29. 12:48
Ahogy átnéztem az eloszezon december végi ornamentikáját, két bejegyzés szúrt szemet. Az egyik (főleg és leginkább) Lakatos képregénye, a Miserere homine; a másik a Szentkuthy Miklósról szóló írás... És hogy ezt miért is hozom elő? Szezonális összefüggések vannak itt, mert ugyebár Isten és az anakronizmus útjai kifűrkészhetetlenek... :D
Bevallom, hogy a Miserere homine első olvasása közben, legelőször Szentkuthy frivolitása ugrott be (II. Szilveszter második élete), kissé huszonegyedik századosított, egy csipetnyi giccstelen Tim Burtonnel vegyítétett, töményített változatában; a képek és az esztelennek tűnő ötletek (pl. "Szent Jeromos mélyűr-ágyú rakodási terület") pedig csak még inkább erősítették bennem ezt a hangulatot (természetesen az eloszezonos bejegyzések sorrendjétől teljesen függetlenül). Egy kissé ilyen is. :)
De! A képregény leginkább a kavart egyediségével megdöbbentő, egy kicsit innen is, onnan is, időben is térben is, az arányok pedig mintha csak a posztmodern aranymetszést követnék, a tartalom beleolvad a képbe, a kép beleolvad a tartalomba, a humor a komolyságba, a komolyság pedig egy magasabb filozófiai kozmikus szférába, amelyből sokat sejtetően valóban nincs megállás egészen az utolsó képkockáig (vagy azon is túl?).
És a steampunk?
Otto Kruger tiszteletes mesélhetne erről nekünk, úgy akár II. Szilveszter szobra Albertus Magnustól megörökölt, beszélő bronzfejével :D.
A steampunk végig ott vonul a háttérben, igaz nem a megszokott viktoriánus témákkal, hanem nagyobb korszakokat átölelő, főleg a kora újkor, a középkor és a barokk ködébe vesző "kortalanítással". A képregény különböző korszakok és a már letűntnek vélt, avítt technológiákban bízó világok, neokatolikusan frivol keveréke egy disztópikus kozmikomédiában, ahol a megmaradt technológia roncsaiból generált fantáziavilágban indulnak a főszereplők Isten felkutatására. És? A poént természetesen nem lövöm le. Tessék elolvasni!
A következő linkeken megtekinthető:
Miserere homine - kepregeny.net