Feltámad a vadnyugat!

Bevallom, később akartam erről a filmről postot írni, de sajnos szomorú aktualitása miatt elkerülhetetlennek éreztem azt, hogy ez a bejegyzés végül elkészüljön. A szomorú aktualitás: Michael Crichton halála. A sok film és mozisikeren kívül az ő forgatókönyvéből készült ez a film is a Westworld, 1973-ban (anno Kuczka fordításában Nyugati világ, később Feltámad a vadnyugat címen került forgalmazásba). 

 

 

A sztori, dióhéjban:

"A jövő szenzációs nyaralási lehetősége, hogy az általunk kiválasztott korban tölthetünk el néhány kellemes napot. Delosban a Vadnyugat, a római birodalom és a lovagkor hiteles környezete között válogathatnak az idelátogatók. Megfelelő jelmezbe öltöztetett, androidok fogadják a vendégeket, akik aztán igényeik és hajlamaik szerint lőhetik le őket, szeretkezhetnek vagy akár párbajozhatnak velük. A gépembereket szakemberek tartják karban. Meglepődve tapasztalják, hogy egyre több a meghibásodás, az androidok önálló életre kelnek."¹

 

Mint SF, a robotos androidos, automatás változatból való, amikor a gépek életre kelnek... Gép és ember tipikus SF-viszonya... Azaz félelem attól, hogy a gépek egyszer átveszik az uralmat fölöttünk. Az SF-ben különösen az emberarcú gépektől irtózunk.² Sematikus félelemmé pedig egy olyan kortól kezdve válik, amikor az emberek egyaránt érzékelni kezdték a gépekben rejlő "lehetőségeket és veszélyeket". „Újabban mindent elárasztanak az automaták. Ha így folytatjuk, rövid időn belül minden művészetet és mesterséget gépek fognak művelni, melyek egy kisebb-nagyobb pénzérme bedobása után mindenkinek a rendelkezésére állnak. Ha idáig eljutottunk, emberi kézre már csak azért lesz szükség, hogy automatákat gyártsanak, feltéve természetesen, hogy addig nem találnak föl oly automatákat, melyek e munkát is képesek elvégezni.”³ Hangzik a jóslat 1895-ből... Folytathatnánk a pozitivista gondolatot egy negatív végkifejlettel: ha az gépek már e munkát is képesek elvégezni, akkor már többé nem lesz szükség az emberre...

 

Gép(ember) és ember párbaja (vö. Knights of Cydonia :D)

Mai nézőként visszaidézhetjük "régi szép emlékeinket" a gonoszkodó gépekről, pl. a vérvörös küklopszszemű Halról (2001: Űrodüsszeia), hogy egy 1968-as kultikus filmsikert hozzak alapul. Sokan tematikáját a később Jurassic-parkhoz hasonlítják: ott is szórakoztató jelleggel szaladgálnak  a veszélyes dinók, és el is elszabadul a pokol rendesen. A kritikákban említik még a "B-kategóriás" jelzőt. Nos ezt mindenki ítélje meg maga! A pörgősebb, és a Wild Wild West csöpögősebben negédes nosztalgiájához szokott western-SF rajongóknak esetleg csalódást okozhat.

Mindezek végigolvasása után, felvetődhet bennetek a kérdés, hogy miért is szántam erre a  filmre egy ilyen hosszú postot, ráadásul egy steampunk blogban... Nos, véleményem szerint az alapötlet, a jelenbe, mármint az akkori '70-es években feltűnő szórakoztatásból űzött anakronizmus elővetíti a steampunkhoz hasonló szubkultúrákhoz kapcsolódó szórakoztatás céljából űzött, mai, divatos igényéket.. De cáfoljatok meg, ha nem valami hasonlót művelünk (illetve művelnénk :D)? Legfeljebb kevésbé realisztikusan, életszerű, veszélyessé váló, előre beprogramozott androidok nélkül... Igaz a szerepjátékozás még nem halad ilyen intenzitással a tényleges megvalósulás felé... De képzeljük el, mi lenne, ha mégis, és minket is körülvennének a csodálatos Jókai- vagy Verne-robotok! Nem is olyan nehéz elképzelni, lehetséges, hogy egyszer ez is megvalósul, anélkül, hogy itt további futurológiai fejtegetésekbe bocsátkoznék.. :D Meg amúgy is, én már egyszer találkoztam egy Darwin-robottal :O ...⁴

 

 

¹ forrás

² lásd:tipikus sf-példák: Terminátor, Szárnyas Fejvadász..., de a mesterséges-ember képzet mitológiai eredet egészen a gólem-legendáig nyúlik vissza, ami a romantikus korszaktól kezdve a gépember víziójával bővül

³Leonard de Vries, Furcsa találmányok. ford. Damokos Katalin, 158.

⁴ Egy rovarkiállítás alkalmával, a városligeti, ma már nem létező, Globe Színház rovarkiállításán

IMDB