2012 utolsó napjára, álljanak itt az év végén Richard Symons alkotásai. A bevallottan technokrata művész cosplay kiegészítőket, maszkokat, torzókat, szobrokat, teáskannát, kalapot és malacperselyt is gyárt. Reméljük,  pár olvasónknak csak inspirációt jelent a következő évre.

A múltbéli érdekességeket felidéző Retronaut blogon bukkantam a karácsonyra rákeresve egy igen érdekes bejegyzésre, amely XIX. századi(nak tűnő) karácsonyi képeslapokat mutat be, és amelyen a megszokottól eltérően nem karácsonyfákat vagy kis Jézusokat látni, hanem tengeri élőlényeket. Még inkább felcsigázott a bejegyzés, amikor láttam, hogy az 1800-as évek címke alá jegyezték be, és hogy Ernst Haeckelnek a híres filozófus-zoológusnak tulajdonítják.

Minden Kedves Olvasónknak Mindenféle Jóságban Gazdag Ünnepeket kívánunk! Legyen az asztal finom sültekkel, a fa alja pedig szeretettel készített tárgyakkal.

Ez az első év, hogy a blognak is hozott a "Jézuska" meglepetéseket, amelyet nagyon köszönünk, és Veletek is megosztunk.

Nánditól egy aranyos kis dobozka képeit kaptuk:

Megkésve bár, de törve nem álljon itt a Facebookon megígért lomófotós beszámoló az őszi HoldfényConról. Magam se tudom, miért vártam vele eddig, hogy publikáljam. Kezdetben vala írni szándékozám a Kárász Róbert ellenességről - amelyet még mindig nem gondolok másként - és a Mokka-cirkuszról ezt párhuzamba állítva a diáktüntetésekkel, az általános generációs szakadékokkal. Eredeti szövegem "demagóg" irányvonala végül annyira szájbarágódott, hogy az én szájam is bepállott tőle. Úgyhogy hagyom. Egyszerűben:

A fiatalságnak megvan a maga helye és ideje, legyen tüntetésről vagy egy novemberi kétnapos kockaünnepről szó. A fiatalságot ne tessék lenézni, bántani, megszorítani. Adni tessék nekik: jövőt, életlehetőséget, reményt, kezdetet. Szolidaritás, hajrázás, szurkolás. Ennyiben indítom. Legyél kocka, animés, gémer, képregényes, cosplayes, amatőr művész... Ne hagyjátok magatokat!

És most következzenek a fotók. Ezek azért lettek ilyenek, mert nem akartam úgy csinálni, mintha tudnék fotózni.  Kvázi bizony ám hipszternek képzelém magamat, és így adtam szárnyakat a masinámnak. Ad hoc támada azon ötletem, mely fényképezési tudásomhoz idomítom a technikát, olybá maradok a teljes amatőrségnél. Tehát ha nem tudok fotózni, ne is tétessek úgy, mintha tudnék!

Így a technika megfelele a tudásszintemnek, a tartalom a formának. A "ferdetajték" pediglen leszáradt a végeredményről. A mely így igazabbá vált, mint azt mi képzeletünk bármikor is legondolja. Művészi értékűnek e vizuálékat nem tartom, csak kusza árnyékképjátéknak. Úgy tessék nézelődni a mi kedves kis galériánkban:

"Királylány" hot-doggal: