Tapasztalhattátok, hogy egy ideje ülünk a babérjainkon és a kommetdobozukat elárasztja a Stirlingmotor spamüzem. Igen ez így van, ez nem csak a látszat. Bizony előfordul, hogy blogmentesen alakul egy időre az élet, mivel a szerkesztőknek, blogíróknak a blogolás még mindig csak a szabadidejében elkövetett hobbija.
A Facebook azért ugyanúgy működik, és teszünk fel frissítéseket. A lemaradásokért elnézést kérünk. A Ti küldtétek rovatot se felejtettük ám el, köszönjük és meg fogjuk osztani az ajánlott cuccokat! Főleg, mivel úgy látjuk újabban galériát is illeszthetünk a posztokba, ezt a funkciót mindenképpen kipróbáljuk hamarosan. :) Ha nagyon türelmetlenek vagytok, kattintsatok a Facebookra, és kövessétek ott a megosztásokat. :)

Találkozó december 7-én lesz az Élesztőben. Erről még kiteszünk infókat.

Az unatkozóknak pedig álljon is addig itt egy pingvin:

Aki járt az EuroSteamConon reméljük, hogy emlékszik azokra a neoviktoriánus számkijelzős órákra, amelyek a nagyterem egyik sarkában álltak. Szó szerint és egyszerűen megfogalmazva: "baromi jól néztek ki". Alkotójuk Molnár Ferenc Nixie órákat gyárt saját két kezével. Ezek mellett saját cosplayezésével is foglalkozik. Készített már világítós gogglét is. Érdemes a Facebookos albumába is benézni, mert amellett, hogy megmutatja a végeredményt, az alkotás folyamataiba is belekukkanthatunk:

1876-ban az Egyesült Államok függetlenségének századik évfordulóján még a földön állt a szabadságszobor fáklyája. Philadelphiában pedig az első amerikai világkiállításával ünnepelték, melyen a legújabb ipari vívmányok különleges figyelmet kaptak. Egy steampunk valószínűleg extrém mértékben csorgatná a nyálát, ha rájönne valaki az időutazás nyitjára, és az adott időpontban Philadelphiában utazhatna.

Amellett, hogy a kertben egy magasvasutat is ki lehetett próbálni a legnépszerűbb épület egy körülbelül öt hektárnyi központi csarnok - a Machinery Hall - volt, mely nem állt másból, mint az akkori modern mechanikus eszközök és gépek hadából. A gőz, a vízenergia, a villamos energia és belső égésű motorok viktoriánus "újításai" először mutatkoztak egy légtérben. Itt hozták nyilvánosságra Bell telefonját, a Brooklyn-híd kábeleinek prototípusát, a Remington írógépet - qwerty billentyűzet -, az ős-cipzárat, ős-hűtőt, varrógépeket és az ágyúkirály Alfred Krupp fegyvereit. Mindenféle akkoriban modernnek tartott szerkezet kápráztatta el a látogatókat, míg a csarnok tetejébe egy gigantikus, ezerötszáz lóerős Corliss-gőzgép magasodott, 50 tonnás lendkerekével. A gőzgép az egész kiállítóteret ellátta energiával.

Magasvasút a philadelphiai világkiállításról

A kiállításról szerencsére nem csak nyomatok maradtak az utókornak, hanem fényképek is, amelyeket most a Retronauton gyűjtöttek össze.

Rajzon és fényképen a Corliss-gőzgép:

Bosszantó steampunkok 15 típusa címmel jelent meg idén egy írás a WonderWhoTo oldalán, mely ugyan általánosítva betekintést nyújt a steampunkok nem reklámozott világába.

A cikkben tárgyalt típusok túllépnek a megszokott karakterleírásokon, a cím szerint egyetlen közös, de vitatható tulajdonságuk van: igen idegesítőek tudnak lenni. A tipológiából kiderül, hogy a steampunkok körében is vannak ám "nácik", csak épp azok nem a nyelvhelyességen rágódnak, mint a kommentéletben jól ismert "nyelvtan nácik", hanem például egy steampunk film történelmi hiteltelenségen (tehát "történelem nácik"). Vannak olyanok, akik mindent a netről tanulnak, és a steampunkosulást egy önbeteljesítési folyamatnak tartják, míg egyesek csak moddingolnak műanyaggal, mások pedig soha nem öltöztek még steampunk cuccokba, viszont előszeretettel forgatják a steampunk könyveket.

Austin Sirkin írását szabad fordításban közöljük.

1. Játékpuska modderek:

Fotó: Dr. Jubal

Október 4-től nyílik Budapesten az Élesztő fedett része, mely steampunk dizájnelemekkel bővelkedik. Legalábbis a Mese habbal sörblog beszámolója alapján, amit itt olvashattok el.

Ahol Jules Verne is sörözött volna

(a kép illusztráció :))

A II. EuroSteamCon magyarországi rendezvényét hétvégén tartotta meg a The Crew of The Flying Kraken csapat Budapesten az Andrássy úton a budapesti MagNet Közösségi házban. A Facebookra már rengeteg fotó kikerült, beindult a jelöljük be "ki hol, mikor minek öltözött, mit csinált gépezet". Az e-kultúra videócsatornáján részlet videókat közölnek, hogy senki se maradjon ki utólag a jóból.

A "dínom-dánom" tíz óra fele kezdődött két teremben eloszolva. Az egyik leginkább egy nagyobb egyetemi előadóra emlékeztetett, ahol a padok helyett székek uralták a terepet. Oldalt végig az árusok helyezkedtek el. Kényelmesen kialakítva, kinek-kinek kedve szerint éppen okosodni vagy vásárolni, nézelődni akadt kedve. Nagyon ügyesen ruhatárt is alakítottak ki a szervezők, amely azért kellett, hiszen sokan a helyszínen cserélték át a hétköznapi ruhát valami gőzpunkosabb szerelésre. A második terem családiasabb légkört nyújtott az oda betérőknek. A falakat rusztikus fa burkolat fedte be. 

"Dínom-dánom"-ot írtam az előző bekezdésben, de igencsak túloztam, hiszen az ESC-én a mulatozás helyett a kulturális eszmecsere dominált, melyet a helyszín "szelleme" még inkább felerősített a látogatókban, mivel a MagNet közösségi ház tudatosan a trendi, ökogondolkodású, kulturálódni vágyó és nem mellékesen - mivel a szomszédban bank is található - a pénzesebb látogatókat - pontosabban családokat - célozza meg. A belső tér eklektikája sokat dobott azon, hogy az ember egy furcsa XXI. századi "csodaépületben" érezze magát.

Nemrég született egy bejegyzésünk, mely steampunk divattal kapcsolatos csináld magad ötleteket tartalmazott hölgyek részére. Ez az írás lenne annak a maszkulin változata, amelyet azonban férfiasan öltözködő hölgyek is haszonnal "forgathatnak".

Előzetesen azonban meg kell jegyezni, a steampunk férfidivat rejtelmeibe való elmerülés nehezebbnek is tűnik, mint a nőies divat követése. Az alapdarabok megvarrását precízen kell követni, minden részletre figyelve. Ráadásul a férfiszabászat teljesen más műfaj, mint a női. Úgy ahogy a kiegészítők is rendkívül aprólékos munkával megalkothatóak. Sokkal inkább oda kell figyelni az anyagválasztásra és a részletek összeillésére.

Kezdjük a lábnál!

Így készül a kamásli: