A steampunk Magyarországon - az SFportal Meetupon tartott előadás írott anyaga

Amikor tavaly, 2008-ban elindítottuk jusztinával (G. Tímeával) a szt!mpank blogot mindenki próbált lebeszélni, hogy nem érdemes ezzel foglalkoznunk, mivel ha van 10 ember, akit Magyarországon érdekel a steampunk, az már csoda.
Pedig ekkor már a magyar kritika számon tartotta a zsánert, hol lenézően, lekicsinylően, hol a posztmodern megújító lehetőségét látva benne.
Az viszont tény, hogy magyar steampunk még mindig, 2009-ben is gyerekcipőben jár, holott 1988-tól - amikor Ámon László festménye a Galaktika Magazin borítójára került - a zsáner népszerűsége a világban drasztikus módon növekedni kezdett. 

A magyar steampunk zárványszerűen jelent meg nálunk nagyjából 90-es évektől kezdve fel-felbukkanó művekben élte eddig ki magát. A szórakoztató technikatörténeti ismeretterjesztő művek publikálása tekinthető az első jelentős lépésnek, mint a „magyar Victorian Inventions” (magyarul: Furcsa találmányok) a Gépes képes krónika megjelenése illetve más technikatörténeti munkák pl. A csapkodószárnyas repülőgépek története. Az irodalomban elsősorban Galántai Zoltán alternatív történelmi regénye a Mars 1910 említhető meg. Vannak más próbálkozások magyarul is, de a steampunk világirodalomhoz képest elenyésző számban. Egy jövendő és nagy reményekkel várt vállalkozás a jövőre megjelenő Lakatos István Dobozváros című munkája, amely köztes illusztrációval is érdekes színfolt lehet a zsáner magyarországi palettáján.

A kritikai visszhang elég becsmérlő, akár a korai steampunk angol elnevezés nyomán proto-steampunk irányvonalát nézzük  - gondolok itt az Oldrich Lipský filmek 1980-as években írt Filmvilág-beli kritikáira. Majd a később a már valódi steampunk, mint zsáner Magyarországon való aluldefiniálására.
Tipikus példa erre Thüringer Barbara 2006-os Index Kultúra rovatában megjelent cikke, amelyben A gépezet magyarországi megjelenését egy vállrándítással a posztmodern regény halálának nevezi, érvelése alapján pedig ennek az oka, hogy a steampunk, ahogy ő fogalmaz egy kihalt „műfaj”, holott a grafikonon is jól látszik, hogy a steampunk a nagyvilágban messze nincs még a kihalás szélén. Ráadásul messze nem műfaj. 2006-ban az angolszász kritikusok által leginkább magasztalt művek jelentek szerte a világban, csak nem éppen hazánkban. A tájékozatlan média mindig veszélyes terep, főleg, ha egy még a köztudatban el nem fogadott zsánerről értekezik.
A posztmodern és pozitívabb reakcióra példa az irodalomtörténeti kritikában Gyuris Norbert Sci-fi, posztmodern, steampunk? Alasdair Gray: Poor Things : Metafikció, történelem és identitás a steampunk regényben című 2005-ben a Prae folyóiratban közölt tanulmánya adja. (Ehhez tenném hozzá, hogy steampunk mint jól alkalmazható posztmodern zsáner kritikai színvonalának emelését segíteni az a tanulmány, amit írni kezdtem Thomas Pynchon: Against the Day c. regényéről).

A 2007-es HiperGalaktika 01-es számában illetve az 2009-es szeptemberi Filmvilágban és a Galaktika Magazinban már vannak kezdeményezések a sf-kultusz irányából, főleg a filmet, a szórakoztató irodalmat, a tárgykultúrát és nem utolsósorban a japán animéket vizsgálva. Megjegyezném mindezt valószínűleg elősegítette a magyarországi animék és mangák és főleg a legnagyobb steampunkhoz is köthető neoszecessziót kedvelő, anime-gyáros Mijadzaki Hajao (Hayao Miyazaki) kultusza.

Magyar steampunk kisfilm és animációs kezdeményezések lehet, hogy már vannak, de erről még nem tudok semmi biztosat. Egy nagy játékfilm teasere, a Thelomerisé - Sorvonalaké már  kész van. Ha valaha elkészül ez a nagy volumenűre tervezett produkció, akkor elvileg ez számít majd az első magyar steampunk filmvállalkozásnak.

  

Ahogy külföldön is nagy számban tarol a zsáner az átmeneti művészeti ág formájában. Így hazánkban is a „papírra vitt film” alkotások viszik el a pálmát.
Erre jó példa, hogy idén két steampunk tematikájú képregény nyerte meg a magyar Képregényfesztivál Alfabéta díját. Ez a Lakatos István írta és rajzolta Miserere Homine és a Kemenes Iván – Varga Péter: Stroboscopája, amelyek világszínvonalon is megállnák a helyüket.

Ahogy az jellemző egy kritikailag nem eléggé elfogadott, nem eléggé ismert és kultuszként hazánkban egyelőre még leértékelt zsáner esetében a nem hivatalos média: blogok, fórumok és magánszemélyek által üzemeltetett weboldalak illetve a szerepjáték divatja szabja meg közösségi és kulturális téren a zsáner megismertetését, elfogadtatását, elterjedését. A világ más steampunk közösségeihez hasonlóan alakult meg a Hungarian Steampunk Community, ami egyelőre nem regisztrált nonprofit szervezetként a steampunk magyarországi népszerűsítését tűzte ki célul. Saját blogunk az első magyar nyelvű steampunk blogként szt!mpank néven 2008 októbere óta működik.
A steampunk népszerűsítésében játszanak közre más, a tematikához csak részben kötődő weboldalak, mint pl. a Fiction Kult. Ezen kívül a steampunk szerepjátékokról lehet olvasni az RPG.HU megfelelő tematikus oldalain. Saját weboldalként Nagy Tamás brassgear.multiply.com című oldala elérhető. A Steam Factory című blogon pedig a steampunk lakáskultúrával, divattal és életmóddal kapcsolatos írások találhatóak.

A magyarországi steampunk fellendítéséhez jelentős lépés lenne a Galaktika Magazin által tervezett Eurosteam (First European Steampunk Festival) fesztivál megrendezése. Mindehhez persze az kell, hogy hasonlóan a lengyel vagy az amerikai kritikához Magyarországon is elfogadottá váljon a zsáner. Ez a folyamat már beindult ugyan, de csak lassan ébred rá mind az alacsony, mind a magas-kultúra, hogy a steampunkban egyaránt vannak szórakoztatást célzó vagy akár művészetileg még kiaknázatlan lehetőségek, amelyek megismerése, felhasználása és megvalósítása elsősorban nem a pénzen, hanem az optimizmuson, közös összefogásban, a tehetséges emberek támogatásában és a jó ötletek kivitelezésén múlik.
A média, a könyvkiadás (kiemelten a kiadók fordítói tevékenysége) hangsúlyosan tehet azért, hogy a steampunk nálunk is népszerű vagy éppen népszerűtlen legyen. Elgondolkodtató az, hogy míg a világban a steampunk projektek számát tekintve a zsáner éppen virágkorát éri, addig nálunk még csak gyerekcipőben jár.

Úgy gondolom, tehetünk azért, hogy ha érdekel minket a téma, akkor legalább írunk vagy beszélünk róla.