Mutáns krónikák

2008.12.06. 21:03

A jégkorszak végén egy különös gépezet érkezik a Földre. A szerkezet elkezdi átalakítani az embereket torz szörnyetegekké, és szinte megállíthatatlan. Azonban Nagh-Tahn-nak sikerül egyesítenie a korai emberi törzseket, és együttes erővel a föld alá temetik a gépet. A Nagh-Tahn által alapított Renden kívül senki sem ismeri a gép létezésének titkát. Egészen 2707-ig.

A XXVIII. század elején a világot 4 nagy vállalat igazgatja. Egy korábbi szörnyű háború, melyről csupán pár elejtett utalás és egyes romok tanúskodnak, eltörölték a civilizációt, és az új rend egy steampunk kinézetű világ. Bár létezik űrutazás, a gépeket gőz hajtja, és az egész olyan, mintha az első világháború idején járnánk. A film elején látható "lövészárok" jelenet teljesen ezt az érzetet kelti. Kelet-Európban, a Capitol és a Bauhaus Vállalat közti fronton egy ágyú lerobbantja a gépet védő pecsétet, így az azonnal működni kezd, és elszabadul a pokol...

Pár hónappal később a Rend vezetője, Samuel testvér (Ron Perlman) elindul, hogy az ősi próféciák és krónikák útmutatása szerint megpróbálja megmenteni a világot. Összeszed egy csapat katonát, akik a hozzátartozóik számára felajánlott, a menekülést biztosító jegyekért cserébe elvállalják az öngyilkos küldetést. A föld alá kell lemenniük, a gép szívébe, ahol el kell azt pusztítaniuk egy ősöreg szerkezettel...

A film egy szerepjátékból készült, a világa sötét és komor. És azt kell mondjam, a világ és az atmoszféra az, ami a legjobb a filmben. Se a színészek, se a sztori, se az akciójelenetek nem hozzák lázba az embert. Még a húzónevek sem képesek életet lehelni a karaktereikbe, Ron Perlman szerepe mintha nem is rá lett volna írva, jobban áll neki a kard. Mindenesetre a steampunk világ, a gőzgépek és a fegyverek miatt ajánlani tudom bárkinek, aki kicsit is vonzódik ehhez a stílushoz.

Szerző: acélpatkány

13 komment

Címkék: film