Tegnap egy igazán izgalmas mozira nyíltak ki csipáim, amikor is a Filmmúzeumra kapcsoltam.
A törvény oldalán: Nick Carter, a szuperdetektív1 :O volt látható, „klasszikusan” gőgös, Sherlock Holmes-i arcvonásokkal, „klasszikusan” összetákolt szuperfegyverekkel, Fantomast delejező tekintettel, társul megáldva egy disznósajtot zabáló „Watson doktorral”, ráadásként egy csodaártatatlanul, csodaszőke, huszita naivával, meg persze annak csodabugyuta, botanikus nagypapájával.
A bűn oldalán: a sátáni bajuszú, igazi Moriarty-stílű, Brezsnyev-szemöldökös, elkaphatatlan, álruhás gazfickó (szó szerint gazfickó!!!), a fin de siècle legelvetemültebb gaznövesztő, húsevőnövényt-bűvölő gengsztere, és kísérői: a farkát csóváló, szexis cicahölgy-kémnő, Adéla az embert csámcsogó, szecessziós óriásvirág, na meg persze a csirkefogó, néha nagyon pórul járó törpe de csakis azért, hogy ha már ennyi minden benne van, a századforduló freakshow-őrülete ki ne maradjon! Mindez megspékelve rengeteg idillien működhetetlen csodaketyerével!
Tehát filmnézésre fel! Imádnivaló klasszikus, és nemcsak steampunk őrülteknek, hanem mindazoknak, akik értékelik a humoros, csehesen szellemes, paródiában, és önparódiában bővelkedő látványos mozit! 
  

 

Tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. :D Sajnálom, hogy Magyarországon a többi Oldřich Lipský klasszikussal együtt nem túl sűrűn vetített film, és ahogy ez lenni szokott a korabeli magyar kritika nem is igazán tudott vele mit kezdeni.2 Pedig az egyik tanárom talán ma már simán rávágná a filmben látottakra: „Ez a film már posztmodern". És valóban, valahol, itt kezdődne a posztmodern egy filmben, a paródiának a paródiájánál, azaz annál a bizonyos kritikusi „kettős látásnál”, amikor minden csűrés-csavarás, keverés-kavarás, humor és a tipikus krimi-comics toposz önálló életre kell, és szárnyaló fantáziájával, rikítóan eleven cselekményszervezésével úgy vezet minket nézőket a rendező anakronisztikus „kánkániájába”, mint ahogy a filmben Nick Carter, a szuperdetektív, egyetlen propeller segítségével, üvegházból repkedő, gázálarcos ős-Batmanné lényegül.

 

Azok a csudás  találmányok!

 

A filmben - hogy már steampunkoskodjak is - feltűnik a századforduló néhány kedvenc találmány-víziója: a repülő velocipéd, amivel utol lehet érni egy léghajót, a tapadókoronggal való falon járás, a napfény energiájával működő bonyolult, optikai fegyver, kalap, ami az illetékteleneket kiüti, csodatalicska, automata-madzaggal működő mobiltelefon  stb… :D

 

 
Poénos, hogy mindezen bonyolultságok ellenére a filmben egy igazán ősi darab: a csúzli válik a leghatékonyabb fegyverré a gazfickó báró, a dús-szemöldökű „Kiskertész” ellen.
 
 
Kitérés: tükör a tükörben, kép a képben, paródia a paródiában 
 
 
 
 
Végül vessünk még néhány pillantást a filmben elrejtett metajelenetekre, melyekről nem tudom eldönteni, hogy mennyire tudatosan lettek a moziba konstruálva. Az egyiket itt a bekezdés fölött láthatjátok, amikor a festő képéből lépünk át a film képi világába. A másik a fegfelső film-boxban nézhető meg, amikor is, Nick Carter úgy néz bele az iratnehezékre, mint Jan van Eyck ismert képén,
 
 
a festő ill. a grafikus a tükörbe:
„«Kép a képben» a hátsó falon lévő tükör. Mindenekelőtt magát a házaspárt láthatjuk benne hátulról. A tükörkép tökéletesen adja vissza azt a görbületet és torzítást, amely az üveg felületének domború kiképzéséből adódik.”3
Érdemes kielemezni, hogy a paródia paródiájának reflexiója már a film első jelenetében ilyen élesen vizualizálódik. Gondoljunk csak arra, hogy a paródia maga is egy görbe felületű tükör, gúnyos torzítás, mely kifordítva mutatja paródiájának tárgyát, itt az anakronisztikus, idealizált krimit. Azzal pedig, hogy Nick, a paródia megformálója néz tükörbe, a paródia parodizálódik. Ergo: a paródia paródiája a filmben, Nick Carter, a szuperdetektív pillantása lesz e görbe tükörben.4
  
 
 
1 A 20. század eleji Nick Carter-könyvek "híres" detektívjéről mintázva, aki egy amerikai szerzői csoport tollából összesen 1076 ponyvaregényben "főhősködik". Az első regény, amiben szerepel az 1886-os The Old Detective's Pupil ('Az öreg detektív tanítványa'). A századfordulón rendkívül népszerű figura. A könyveket 17 nyelvre fordították le. Többek között magyarra is 1908-tól és 1924-től. Újabban 1990-ben adják ki a füzeteket az antik ponyvák alapján. (forrás: Világirodalmi Lexikon 9/303.)
3 Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár, akit érdekel egy érdekes francia cikk az Arnolfini házaspár mögötti tükörről itt
4 Hasonlóan kifordul a játék, amikor a film szintén nem túlságosan ismert jelenetében néhány pillanatra a fin de sciècle dekadencia paródiája érződik. A humor feketehumorrá torzul, amikor a híres, prágai toronyórán az automata-halál kiveri az időt.
 
 
 
Oldrich Lipsky a tévében

Szerző: automaton_aliza

Címkék: film