Úgy kezdeném, hogy mielőtt most nekiálltam volna a gépelésnek papírra írtam egy hosszú köszönőlevelet azoknak, akik valaha a blogban közreműködtek. Nem egy érzelgős levéllel indítok, de azért köszönetet mondok mindazoknak, akik a legelső bejegyzéstől - Kossuth Lajos hangja?…

  Hülyék voltunk. Kiálltunk a színpadra, s gumicsirkét dobálgattunk. Ebből új Halloweeni szokás lesz bizonyosan. Hallelujah ektoplazma-sztiptíz. No várjunk, s kezdjük az elejéről! Egy csirke, hopp, két csirke kopp... :) Egészen bizarr volt az este, mi pedig konkrétan túl bizarrok…